Túrabeszámolók


NaHáT / Hangya

späterTúra éve: 20142014.10.30 22:56:42

NaHáT 95

Talán a NaHáT az egyetlen olyan túrám, amelynek már minden távját teljesítettem. Mielõtt még az a vád érne, hogy nem tudom, mi az a fokozatosság, a következõ sorrendben jutottam el a számomra legkedvesebb börzsönyi teljesítménytúra leghosszabb távjáig: 20, 20, 35, 50, 95. Szemfülesek észrevehetik, hogy nincsen 15-ös távom, de annak nem is NaHáT a neve, hanem Hangya, így annak teljesítésével nem is szeretném megszakítani ezt a szép sorozatot. :)

Életem elsõ börzsönyi túrájára 2009-ben került sor, amikor is megtapasztalhattam, hogy igen, van hazánkban még egy megfelelõen dimbes-dombos hegység a Mátra mellett. A NaHáT egy biztos pont minden évben, a részvétel kötelezõ. Késõbb persze jöttek új túrák, értek csalódások a Börzsönnyel kapcsolatban, és volt, hogy egészen egyszerûen nem is vágytam ide, de a NaHáT, a NaHáT az más volt minden évben.

Hosszas tépõdés után úgy döntöttem, hogy inkább többet alszom a túra elõtt, így egy kedves ismerõsnek köszönhetõen kaptam egy hálózsáknyi helyet Pesten. Számításom ismét hibásnak bizonyult, a hosszú átaludt óráknak lõttek: a jó társaság megtette hatását, kevesebbet aludtam az éjszakába nyúló beszélgetés miatt, mint ha otthon lettem volna. :) Mindegy, a jókedv túltesz a fáradtságon, talán még az álmosságon is, úgyhogy 4 óra alvás után kora reggel tétován ácsingóztam a Nyugatiban túratársakra várva. Jöttek is, pont, akikre számítottam, így egy négyest lefoglalva a vonaton késés nélkül suhantunk Nagymaros-Visegrád vasúti megálló felé. Persze vonatozás közben rámtört az álmosság, hálózsákomra borulva kicsit még pihentettem szemeimet, de a nevetésre felébredtem, miszerint: „Hagyjuk itt, legalább nem lesz meg neki az ötfeles.” Lehet tippelni, kinek a szájából hangzott el. :)

A vasútállomástól mindössze egy percre lévõ rajtot a templom melletti plébánián találjuk, a kis tetõ alatt szépen egymás mellett várjuk ki a sorunkat a különbözõ távokon. Meglepõen sokan állnak a leghosszabb táv asztala elõtt, aztán páran kapcsolnak, gyorsan sávot váltanak, és az 50-es rajtjába sorolnak. Picinyke nevezési lap, csak a legfontosabbakkal, pár pillanat és már tanulmányozhatom is a fordított útvonalhoz készített vadonatúj itinert. A csomagomat átadom megõrzésre, hátha jó lesz az a hálózsák még valamire. Megkondul a harang, kereken 7 óra van, de még kicsit pakolásznom kell, nehogy itt maradjon a rajtban valami fontos. Egy-két perc múlva azonban a megindult tömeg után eredek.

A plébániáról jobbra kifordulva a még együtt haladó mezõny után ügetek, üdvözlöm Mónikát és Rudit, majd a kellemes társaságnak engedve velük teszem meg az elsõ km-eket. :) Mesélnek a múltkori túrájukról, rendezzük egy korábbi fuvartartozásomat, közben a K- jelzésrõl bizonytalankodva balra fordulunk a K+ jelzésre. Hiába voltam már itt ötször, visszafelé tényleg más. Az utca meglepõ mértékben emelkedik, de még mindig nem annyira, hogy levegyem a hosszúujjast. Az aszfaltos útról letérve végleg elhagyjuk Nagymarost, de a köd miatt visszapillantva sincs kilátás. A Köves-mezõre vezetõ ösvény mély vízmosásait és a belógó bokrokat kerülgetve újabb és újabb ismerõsökkel beszélgetve érünk fel a parkolóba. Hatalmas a köd, kissé szomorúan közlöm is túratársaimmal, hogy eddig mindig olyan szép idõ volt a NaHáT-on, telis-tele csodaszép kilátással, most meg majdhogynem esik. Látni meg legfeljebb a legközelebbi fáig látunk. :( Rudi vigasztal, szép idõ lesz, uccu, érjünk fel az elsõ csúcsra, mire a lengedezõ szél tovasöpri a gomolygó felhõfoszlányokat. Máris jobb a kedvem. :) A K- jelzésen folytatjuk utunkat, imádom ezt a részt. Már hagyománnyá vált, hogy innen viszek haza pár szem makkot, emlékül, hogy milyen jó is volt itt. Az eddigi irány szerint ugyanis ez már majdhogynem a célegyenes volt, és boldogan tekintettem át a Duna túlsó partjára, a visegrádi Fellegvárra. Most még nagyon az elején járunk, de sebaj, makk begyûjtve, irány Törökmezõ! Közben elhúz mellettünk Lazy, világoszöld pólója messzire világít a hatalmas párában. Fotót érdemelne. :) Az Alsó-körtvélyes után elágazóba érünk: elõre a régi kék, balra az új. Elõttem egyenesen mennek, így hátrafordulok a többiekhez:

- Rudi! Itt balra megyünk az új nyomvonalon?

- Igen, balra, és bent az erdõben végig a jelzésen. Rajtunk kívül talán csak Reszelõ fog erre jönni. :)

Bokrok alatt bújócskázunk, aztán széles szekérúton sétálunk, majd rövidesen kiérünk a turistaházhoz. Pecsétet lent kapunk a tó partján, így fent nem is álldogálunk sokáig, illetve mégis, mert elbizonytalanodunk, hogy hol kell lemenni. Emlékeimben tisztán él, hogy a Z- meredélyén kellett ide felküzdeni magunkat, tehát most ugyanott megyünk le. Az itiner is megnyugtat: igen, a P- / Z4 jelzések együttesén, majd a Z
–-on kell leszaladni a tóhoz. Ott megleljük a pontot, zsíros kenyérrel és teával frissítünk, a halacskás pecsét után pedig már indulunk is tovább.

A Z- jelzéseit követve indulunk el a tótól, majd jobbra fordulunk a K
–-ra, szépen emelkedõ és kanyarodó mélyúton haladunk tovább. A Békás-rét elõtt is átfestették a kék útvonalát, a beszélgetés miatt észre sem vesszük a jobbos letérõt, szerencsére Rudi gyorsan kapcsol, a rétre nem itt kell kiérnünk. Továbbra is bokros, cseres részen haladunk, a keskeny ösvényt nemigen járják. Kibukkanva az erdõbõl sokáig haladunk a villanypásztorok mellett, jobbra szép lenne a kilátás, de még mindig borús az idõ. Az erdõ sarkánál jobbra, pár száz méter után balra, és szintén új nyomvonalon folytatjuk utunkat. Ez a hely nagyszerû élõhely lehet a lódarazsaknak, a Turista Kékszalagon tartottam is tõlük. A félsz most is bennem van, társaimat hátrahagyva igyekszem gyorsan áthaladni a kritikus részeken. A teljesen értelmetlenül átfestett jelzéseket kezdetben még követem, de mivel az új ösvény abszolút nincs kijárva, a hatalmas avarban fogalmam sincs, hova lépek, így a bokámat nem feláldozva visszatérek a régi útra, ahol a többiek is haladnak. Újabb történetet mesélnek Rudiék a cseh százasról és a láthatatlan ajtóról, így érünk ki a kóspallagi mûútra. Itt balra 200 m-t, az elágazóban ellenõrzõpont. Gyors pecsét és vízvétel után a szépen kiszalagozott ösvényre fordulunk, sokáig jelzetlen úton haladunk, majd keresztezzük a P- jelzéseit, aztán azzal párhuzamosan megyünk. Futók húznak el mellettünk, RushBoy és Zoli pedig már a sarkunkban is van. Nagyon kellemes szakasz következik, fel-le egy széles szekérúton, pocsolyát csak ritkán kell kerülni, folyamatosan emelkedünk a Só-hegy irányába. Reszelõ utánam kocog, én pedig kapva kapok az alkalmon, leszólítom, nehogy már itt hagyjon egy köszönés után. :) Egy betongúla mellett haladunk el, elõször csúcskõnek hittem, de az nem lehet, mert körülötte még emelkedik az erdõ, talán valami erdészeti határkõ lehet. A többiek kicsit lemaradnak, mi pedig a már megszokott jókedvvel vetjük neki magunkat az emelkedõnek. A Z- jelzést elérve jobbra fordulunk, és elkezdünk felkapaszkodni az egyik kedvenc börzsönyi hegyemre. RushBoy is lemarad pár lépést, nagyon tetszik ez az emelkedõ, nehezen tudnék itt megállni. :) A csúcson viszont kötelezõ a pihenõ, Reszelõ is megérdemelne egy fényképet, ahogy a gerincen haladva kibukik a felhõk közül. :) Egyre jobban tisztul az idõ, néhány környezõ hegyre már át is látunk, kellemesen süt a nap, de nem idõzünk, még fél óráig úgysem lesz szép panoráma. Itt csak az 50-es táv pecsétel, pontõr még nincs is kint, így Zolit bevárva gyorsan lenyargalunk a hegyrõl, át a réten, ismét be az erdõbe, a Nagy-Sas-hegy alatt tekergünk, jobbra és balra is kiágazik egy-egy Z3 jelzés, majd elágazóba érünk. Balra a Z+ jelzésre térünk, az új útvonal a domboldalban, lépésszéles ösvényen vezet. Reszelõ hajthatatlan, ha itt megy a jelzés, akkor mi is, de látszik, ennek nem lesz szép a vége. Nagyjából 150 m botladozás után úgy döntünk, hogy menjen itt ötfelest, aki ide festette a jelzéseket, úgy csúszik a járatlan ösvény, olyan lehetetlen haladni, hogy nem kérünk többet belõle. Lemászunk a mélyútba, és a régi útvonalon már meg is érkezünk Nagyirtáspusztára. A Szent Orbán Fogadó mellett az aszfalton folytatjuk utunkat immár a S+-en, Reszelõ megpillant egy lódarazsat, a napsütésre ez a jószág is elõmerészkedett. Mondani sem kell, Zoli repesett az örömtõl. :) Bevetjük magunkat a sûrûbe, a széles szekérúton kényelmesen kocogunk, közben végig beszélgetünk és reggelizünk. Keresztezzük a kisvasút pályáját, majd lejjebb még egyszer, kis szerencsével ki lehet fogni egy vonatot, amivel megspórolhatunk pár száz méter gyaloglást. :) Nem, mi két lábon jutunk el az alsó sínpárig, majd megpillantjuk a szépen felújított, ám turistamentes kisirtáspusztai turistaházat. A Kollár-völgyben a régi kisvasút nyomvonalán haladunk tovább, majd az átfestéseknek köszönhetõen lemegyünk a patakvölgybe. Számtalan ugrás, mászás, szlalomozás után elágazóba érünk, az egymással nem is találkozó turistajelzések között RushBoy helyismeretére hagyatkozunk. A Zálog-bérc és a Tehéndelelõ elõtt kimászunk a patakmederbõl, keresztezzük a régi jelzésnek helyet adó szekérutat, majd a S4 jelzésen bandukolunk tovább. Néhány kanyar után az emelkedõnek vége szakad, a So igen meredek ösvényén bukdácsolunk lefelé. Már a fák közé is betör a napfény, csodálatos látvány a vörös falevelekkel borított völgy, közepén kicsiny turistaház, az idillhez már csak a kéménynek kellene füstölnie. Rövid bámészkodást követõen lezöttyenünk a Vasedény-kulcsosházhoz, ami a legújabb térképen név szerint már nincs is jelölve… Amíg Zoli megérkezik, a János-forrásból feltöltjük vízkészletünket, pancsolunk egy kicsit, majd a házikó mögötti patakátugrás után meg is kapjuk az iménti lejtõ inverzét, egy igen meredek kaptatót. Felérve egy útkeresztezõdéshez gyors itinerolvasásba és térképészkedésbe kezdünk, majd elbúcsúzunk a K4-tõl, egyenesen a K+-re térünk. Ismét lejtünk, nagyon klassz ez a fel-le, fel-le, rég voltam utoljára ilyen huplis túrán. A lejtõ végén keresztezzük a Kovács-patakot, majd ismét lejtõ következik, csak most szembõl: felmászunk a Pogány-rétre. A rövid emelkedõt követõen a rétet jobbról kerüljük, majd egy vadregényes kis ösvényen bokrok és kidõlt fák akadályozó hatását gyengítve lefutunk a dózerútra. Belefutunk a BKT útjába, itt bevárjuk Zolit, találkozunk egy teljesítménytúrán kívül magányosan sétálgató turistával, majd kényelmes léptekkel megcélozzuk Bányapusztát, és a várható meleg ételt. Kiérve a fák közül egy réten kelünk át, balra villanypásztor, mögötte bárányok, amik hallgatnak, de mi bégetéssel üdvözüljük õket. :) A fehérre meszelt tornácos házikónál ismerõs pontõrök fogadnak, tavaly is õk fõzték itt a gulyáslevest, most reggel lévén egy pár virslivel kínálnak. Az alkalmat kihasználva hosszas falatozásba kezdünk. A roppanós virslihez mustár dukál, és friss börzsönyi kenyér. A kellemes tízórai után lassú tempóban tovább is állunk, a következõ szakaszon úgysem tudunk jól haladni. A turistaház után pár lépéssel jobbra, egy szederrel benõtt ösvényre térünk, óvatosan átkelünk a marasztaló növényzeten, majd nekivágunk az emelkedõnek. Felérve a kráterperemre, az Aklok-rétjén (ezért voltak lent barikák? :) ) áthaladva széles dózerúton érjük el a K3 kiágazását. Sajnos a jelzést megszüntették, és igyekeznek az utat is járhatatlanná tenni. Reszelõ jól ismeri a környéket, szalag ugyanis nincs, gyakorlatilag tilosban kirándulunk errefelé. A sokszor emlegetett erdõgazdálkodás áldásos hatásait tapasztaljuk, tarra vágták a hegyoldalt, a méter mély keréknyomokban áll a víz, ha így folytatják, jövõre már nem is lehet erre jönni. Átvészeljük ezt a förtelmes erdõrészt, majd elhagyva a dózerutat keskeny ösvénye térünk. Mivel lefestették a jelzéseket, érezhetõen kevesebben járnak erre, mint tavaly ilyenkor. Elõttünk csak Lazy nyomai mutatják az irányt, és a néhány szürke jelzésalap. Felmászunk a Pintér-bércre, majd innen szinte végig enyhén lejtõ ösvényt követünk. A hegyoldalban kanyargó út igazi vadregénnyé változik, bokrok alatt sétálunk, olyan keskeny peremen lejtünk táncot, hogy csak az egyik lábunkat tudjuk vízszintbe helyezni, a másik a meredek egyik oldalán próbál kapaszkodót találni. RushBoy megnyugtat, erre jön a Börzsöny leghosszabb túramozgalma is, örülök, de tényleg. Amúgy nagyon szép ez a rész, balra hatalmas mélység, jobbra pedig akkora hegyek, hogy a napot teljes egészében kitakarják. Sziklák csak néhol tarkítják az utat, hatalmas avarszõnyegen oldalazunk végig, az út egy tucat kanyart leír, de az ösvény nem ér véget: tovább, a nagyjából 20 cm széles csapáson. Mivel bizonytalan helyzetben gyakran biztosabb a kocogás, így a tempót növelve hamarosan elérjük a patakot, felmászunk a Kuruc-bércre, lelejtünk róla, majd a hosszú bokros részen átverekedve magunkat már véget is ér a K3 mesés, de inkább kényelmes kiránduláshoz optimalizált lefestett jelzésû ösvénye. A Fekete-patak felírós pontjánál kicsit tanakodunk, vajon melyik sziklán lehet a felfestett betû. Közben megérkezik még egy túrázó, sajnos õ sem tudja, hol kellene keresnünk, de kód nélkül nem szeretnénk továbbmenni. Épp a táskámat akartam letenni az egyik kõre, hogy én is elõvegyem az itinert, a kicsit mohás kõrõl a faleveleket lesöpörve véletlenül megtaláltam a betût. :) Kódrögzítés után átkelünk a patakon, és a K3 immár létezõ ösvényén kezdjük meg az emelkedésünket a Csóványos irányába. Egy rövidítési lehetõséget mellõzve a völgy jobb oldalán emelkedünk, majd egy hajtûkanyarban már a túloldalon folytatjuk utunkat. Elérjük a hatalmas sziklatömböket, fel-felpillantva haladunk el alattuk. Még egy forduló, még egy szikla, majd nagyjából irányba állva megcélozzuk a Börzsöny legmagasabb csúcsát, tetején a napokban átadott kilátóval. Kis csoportokban érkeznek lefelé az emberek, köszönünk, köszönnek, az egyik háromfõs társaságtól meg is kérdezem, hogy nyitva van-e a kilátó. A válasz igen, én nagyon fel akarok menni, Reszelõ viszont hajthatatlan, majd máskor, amikor csak kirándul errefelé. Miért, most mit csinálunk? :) A Kõkorsót elhagyva jobbra fordulunk a P3-ön, átmegyünk az Oltár-kõ két hatalmas sziklatömbje között, elengedünk pár bringást, majd balra, szalagozásra fordulunk. Gyönyörûen jelölve van az út, toronyiránt haladunk az OKT nyomvonala felé. Az elmúlt napok heves viharai még felfedezhetõek: a máskor avar nélküli ösvényen most vastagon áll a friss levél, nemcsak száraz, õszi színekben, hanem friss, haragoszöld színben is. Kiérve a K-, P- közös útvonalára balra fordulunk, majd fél km múlva már meg is pillantjuk a frissen átadott, kilátóvá avanzsált geodéziai mérõtornyot. Alatta pontõr, hamarabb kint van, mint kellene, de ennek örülünk, pecsét, és már szaladok is fel a lépcsõkön a magasba. Reszelõ meg lefele, mondja, majd úgyis utolérem. Aha, persze. :) Na mindegy, én akkor is felmegyek. A rácsszerû lépcsõkön kígyózva azt veszem észre, hogy valami hullik a fejemre. Sár, de jó! Ha már ennyire nagydobra verték a felújítást, akkor erre is kitalálhattak volna valamit… A legfelsõ szintig meg sem állok, futva teszem meg az utat, ám fent akadályba ütközöm. Zsúfolásig telt a kilátószint, a kilátás helyett magukat fotózó városi „turisták” kérésre sem engednek arrébb, igen, pont nekik építették ezt a kilátót. Nem baj, azért körbemegyek, délre párába burkolózott a táj, de északnyugatra fantasztikus panoráma tárul elém. Szerencsére feliratozva van, hogy merre mit látunk, így könnyen beazonosítom, hogy arra még menni is fogunk ma, mert az a Holló-kõ gerince. A sok orom, hegycsúcs és völgy annyira szeretnivaló, hogy egy alsóbb szinten is kitekintek, meglepõ módon ott senki sincs… Aztán irány le, megint potyog rám egy kis sár és kavics, de pillanatok múlva már ki is léptem a kilátóból.

Több jelzés együttesén indulok el lefelé, a lényeg, hogy a P
–-ot kell követni. Egy végtelennek tûnõ lejtõn kell leereszkedni, az út sokszor kicsúszik a lábam alól, úgy kell keresni a jelzéseket, az ösvény itt is tele friss avarral, ha nem figyel az ember, könnyen tévútra tér. Ezen az oldalon még több az ember, talán Diósjenõrõl közelítik meg a Csóványost. Egy napsütötte erdõfolton egy maréknyi õszi kikericset vélek felfedezni, reménykedem, hogy még máshol is fogom látni ezt a Colchicaceae családba tartozó kedves kis virágot, de érdekesmód csak ez a pár szál talált itt magának élõhelyet. A drótkerítést, illetve annak maradványát elérve, a Sasfészek-bércen hullámozva rövidesen felérek a Nagy-Mánára, ahonnan pazar panoráma tárul elém. Alattam hatalmas völgy, a Rózsás-patak medre, szemben hosszú bérc, a Pogányvár gerince. Meseszép a látvány, meg is állok a csúcson lévõ sziklánál, felmászok rá, és onnan kémlelek körbe. A mélyben még zöldellnek a fák, jelezvén, hogy ott még van éltetõ víz, a patak nem száradt ki, így az erdõ is késõbb veszi fel õszi ruháját. Feljebb már aranysárga, vörös és dióbarna színek dominálnak, ragyog a nap, elõttem hegy, alatta völgy, alattam hegy, nem is kellene innen továbbmenni. :) Egy baráti társaság így is tesz, sátortábort vert a gerincen, jóízû nevetésüket csak egy gyors köszönéssel zavarom meg. A csúcsról leinduló ösvény két oldalán álló fákon megint megvariálták a jelzéseket, a Börzsöny Csúcsai mozgalmat nehéz lehet így ellenõrizni. Mivel Reszelõt még mindig nem sikerült utolérnem, így innentõl a gyaloglást lassú kocogásra cserélem, a helyenként lefestett jelzések ellenére nagyszerûen járható ez az út. Hamarosan megpillantom a völgyben kanyargó patakot, majd csilingelésre leszek figyelmes. Jé, ez a Tóth Péter-emlék! :) Mivel lengedez a szél, csengõ-bongó hangot hallat. A fából készült emlék elõtt az ösvény megtörik, élesen visszafele fordul, és az eddigi legmeredekebb rész következik. Gyorsan lezötykölõdök a köveken, a szekérúton jobbra fordulok, átkelek a Rakottyás-, majd a Rózsás-patakon, és pár száz méter múlva már meg is pillantom a Tûzköves-forrásnál lévõ ellenõrzõpontot. Meglepetésemre itt találom még Reszelõt, épp a gyengén csordogáló forrásból merít, követem példáját, majd pecsét, csoki, rövid beszélgetés a pontõrrel és már indulunk is. Nemsokára elhagyjuk a P- jelzést, balra átkelünk két hídon, az egyiket éppen tatarozzák, a másiknál pedig RushBoy inkább a patakon kel át, én meg megjegyzem, hogy akkor innentõl õ csak mozgalmazik, mert letért az útról. :) Miközben nevetek, én is benézek egy kanyart, így most már mindketten csak kirándulunk, kölcsön kenyér, nesze nekem… :) Egyébként most vagyunk túránk legkeletibb pontján. A P4 és Z+ közös ösvényén emelkedünk egyre feljebb, kiérünk egy rétre, ahonnan megcsodálhatjuk a Királyházát körülölelõ hegyeket, majd felkapaszkodunk a Királyné-pallagjára. Tisztán emlékeztem, hogy tavaly ez a rész nagyon váratlanul ért, elõször hatalmas lejtõ, aztán durva emelkedõ és szintén lejtõ. Most pedig ugyanez fordított irányban. Az elsõ felfelé még hagyján, beszélgetve érünk a csúcsra, lefele futunk, a patakot átugorjuk, de már elõttünk is van az a borzalmas emelkedõ. Nem mintha zavarna, hogy most mászni kell, sõt, imádom az emelkedõket, de tudom, hogy ez fájni fog. A Z+ új útvonalát követve és az itinert olvasva („Nagy levegõ! Elõször durva, majd átlagos emelkedõ 1100 m-en át…”) óvatosan indulunk neki a hegynek. Reszelõnek meg sem kottyan ez a hegy, én meg alig gyõzöm tartani a tempóját. Végsõ elkeseredésemben arra gondolok, hogy direkt megy ilyen gyorsan, szeretne látni fölfelé megpusztulni. Jól van RushBoy, ezt még visszakapod. :) Lassan csak felérünk, és az erdõt elhagyva derékig érõ fûben gázolunk át, ki, egészen a szekérútig. Van egy tippünk, hányan járhattak erre az elmúlt idõszakban. :) A szekérút is erõsen benõtt, a jobbra kitáruló panoráma viszont kárpótol a nehézségekért. Egy furcsa háromlábú faépítményt, talán gémeskutat mellõzve felérünk a Nagy-Oros-bérc 600 m-es magasságba törõ gerincére. A Z+ balra tér, mi maradva az úton jobbra tartunk. Jelzetlen rész következik, sajnos nincs kiszalagozva, pedig nem egyszerû észrevenni. Meg is köszönöm Reszelõnek, hogy itt van, beérünk a sûrû bükkösbe, egy meseszép, csendes erdõrész veszi kezdetét. Régen erre ment a Z+, RushBoy meg is állít egy fánál, hogy nézzem meg közelebbrõl, itt egy nagyon-nagyon régi jelzés. A következõ pontig hátralévõ 1,5 km-t vidám beszélgetéssel ütjük el. Kiérve a Szívfájó-bércre nem találunk pontõrt, igaz, még nem is kell nyitva lennie a pontnak, így amíg én eszek, addig RushBoy lefényképezi a természetvédelmi táblát. Biztos ami biztos alapon felírom a nyeregben lévõ erdészeti határoszlop számát, majd a Z- jelenlegi útvonalára térünk. Sajnálom, hogy most erre kell menni, nem a tavalyi útvonalon, pedig ha ebbõl az irányból mennénk arra, végig pompás kilátás tárulna elénk, nem kellene mindig hátrafordulni. A tavalyi emlékképpel a fejemben elindulunk a bokros, köves ösvényen, és a Miklós-tetõt délrõl kerülve oldalazunk a Godó-rét irányába. Néhol hiányoznak a fák az út mellõl, ilyenkor megállunk, és integetünk a túloldalra, a Holló-kõ gerincére, mert Lazy minden bizonnyal már ott tart. 2 km hullámzás és bújócska után kiérünk egy szekérútra, itt jobbra fordulunk, majd hamarosan balra, egy meredek ösvényre. Megint a mostanában elég gyakori téma jön elõ, balra fordulunk a Z4-re, átlépünk pár kidõlt fán, így hagyjuk magunk mögött a Godóvárat. A völgy aljában szembetalálkozunk egy hatalmas hátizsákot cipelõ emberrel, kérdi, nem-e a túrán vagyunk. Az igenlõ válaszra leveszi hátáról a zsákot, elõkeresi a pecsétet, és csak ekkor jövünk rá, hogy õ lesz a Szívfájó-bérc pontõre. :) Kicsit megkésett, mondja, de önhibáján kívül, logisztikai nehézségekkel találták szembe magukat a rendezõk. Kérdezzük, hogy találkozott-e már valakivel – nyilvánvaló, hogy Lazy-ra gondoltunk –, mondja, hogy igen, még lent van az üdülõnél. Nocsak, az meg hogy lehet?! Elbúcsúzunk a pontõrtõl, jó utat kívánunk neki, nem lesz egyszerû felérnie a Dosnya-nyeregbe ennyi cuccal, és még szalagoznia is kell. Átkelünk egy kidõlt fán a Fekete-patakon, és már meg is érkeztünk a Fekete-völgyi-panzióhoz, melynek leánykori neve Vilati. Kedves pontõr fogad, kérdezi, hogy mi is a 100-ason vagyunk-e?

- Nem, mi a 95-ösön.
válaszolom gyorsan a kérdésre. :)

Itt találjuk Lazy-t, a kedves pontõrök pedig mondják, hogy még nincs kész a leves, csak hideg pörköltalapot tudnak adni. Mindegy, valamit eszünk, nem baj, hogy hideg. Beszaladunk az épületbe, arcmosás, vízfeltöltés, majd jöhet a kóla. Egy litert veszek, Rushboy valamivel többet, majd kiülve a polifoamra, próbáljuk elhessegetni a milliónyi katicát, ami az életünkre tör. Lazy közben el is indult, de mi nem sietünk, ez az utolsó kajapont, a többi már csak apró finomságokat fog biztosítani. Tavaly egyébként ugyanitt találkoztam Reszelõvel, két órával utánam indult, és fél óra múlva már a hátát sem láttam. :)

Bõ 15 perc lábpihentetés és cipõszellõztetés, talpcsiklandozás után tovább is állunk, elköszönünk a kedves pontõröktõl, majd lassú léptekkel nekivágunk a P4 ismerõs emelkedõjének. Ekkor jut eszembe, hogy végül is már célba értünk, eddig tartott a túra. RushBoy-nak ezt úgy adtam elõ, hogy akkor most már 0 pontért tartsa az ötfelest, legalább lesz egy gyors mozgalmunk. :) Elõször nem értette, de aztán beugrott, hogy a kiírás szerint eddig tartott a hivatalos teljesítménytúra, innentõl egyénileg, saját felelõsség terhére folytathatjuk utunkat. Az okokat nem ismerem, de szomorú, hogy egy ilyen klassz rendezvény is kénytelen ilyen kikötést tenni. Hamarosan el is érjük a P- jelzést, ahol balra fordulunk, és azon tanakodunk, hogy vajon melyik irányba van Perõcsény. És akkor kezdetét is veszi az egyik kedvenc turistautam, ami végig az õsvulkán kráterperemén vezet. Az egyik felfelén észreveszem, hogy valamitõl nedves a hátam. Nem, ilyen gyorsan nem megyünk, az emelkedõ pedig nem ilyen vészes, nem izzadhatok ennyire. Levéve a táskát, csöpög belõle valami. Ó, a fenébe! A Vilatinál a maradék kólát áttöltöttem a szopókás üvegembe, és hiába ráztam ott többször össze, és engedtem ki belõle a szénsavat, mégis lenyomta a kupakot, kipattant a cumizós vége, az üveg tartalma pedig a táskában és a nyakamban landolt. Gyorsan elkezdtem nyalogatni a táskát, Reszelõ nem is bírta nézni, inkább otthagyott. :) Mindegy, mindig tanul az ember valamit. Egyébként pont annak az emelkedõnek a tövében álltam meg tisztába tenni magam, ahol a Szondin végleg elszakadtam sétáLós bácsitól, és itt mondta azt a bizonyos mondatot, ami azóta is sokszor eszembe jut. :) A gerincen haladva balkézre fantasztikus panoráma tárul a szemünk elé, szemben a Godóvár és a Miklós-tetõ, onnan integettünk át erre a gerincre, most fordítva tesszük, a távolban a Magosfa, mögötte a Csóványos, a megújult kilátóval a tetején. A Holló-kõn le is fékezünk, és percekig csak nézünk magunk elé, illetve alá, le, a Fekete-völgybe, a lemenõ nap fényében ragyog az õszi lombkoronába öltözött fák sokasága. Ezt a látványt le kellene fényképezni, és a képet beragasztani a csúcskönyvbe. :) Kigyönyörködve magunkat visszatérünk a keskeny csapásra, és a térképészeti tudásról ejtünk hosszas szócsatát. A Kövirózsás gyönyörû, még sohasem figyeltem meg ennyire, a jobbra kanyarodó, ráadásul emelkedõ út a rengeteg mohos szikla között igazán pazar. A Vár-nyeregbõl már látjuk az igazi mászást, de közben sem tudjuk abbahagyni a dumát, dõl mindkettõnkbõl a sok-sok téma. A Salgóvárat balról kerüljük, majd felmászunk a meredek oldalon a csúcsra, pontõr bújik elõ a kiszögellõ sziklapárkányról, kapunk pecsétet, csokit, és megtudjuk, hogy Lazy öt perce ment el. Amíg Reszelõ az elmúlt évek eseményeit eleveníti fel a bácsinak, addig én is kimászok oda, ahonnan a pontõr elõkerült, és nem tagadás, innen a legeslegszebb a kilátás az egész gerinc összes kilátópontja közül. A Várbérc legmagasabb pontján állok, egyik lábam picit magasabban, a sziklán, másik még a talajon, és így zárom magamba az élményt, amit a látvány nyújt. Mielõtt végleg itt ragadnánk, a feltámadó szellõ máris továbbhaladásra késztet, pláne engem, mivel még mindig kólás a hátam. :)

Leszökellünk a várból, majd a következõ nyergecskében a P+ jelzésre térünk. A végig lejtõ útról is csodás a kilátás, hegy-völgy elõttünk, a fák tetejét még mindig bearanyozza a nap, most nagyon sajnálom, hogy muszáj továbbmenni. A gyors lefelé hamar véget is ér, kellemes mászás következik, majd a széles erdészeti útról a bokrok közé befestett jelzésen hullámozva érünk vissza az Aklok-rétjére.

- Még egy kör? – kérdem Reszelõt. :)

Kiérve az elágazásba térkép elõ, mert innentõl jelzetlenen megyünk. Bízva túratársam helyismeretében, követem õt, de pár lépés után megtorpan. A térkép szerint nem erre kell menni. De akkor merre? Az itiner sem segít ki bennünket, RushBoy csak a térképet nézi, én meg elõhalászom a másik, itinerhez tartozó térképet. Ezen az látszik, hogy ugyanúgy indulunk el, mint pár órával ezelõtt, majd tovább egyenesen és csak utána fordulunk jobbra le. Mivel más ötletünk nincs, így elindulunk ebbe az irányba, és hamarosan meg is pillantjuk a behívó szalagot. Hurrá, nem érzem magam feleslegesnek! :)

Nagyon féltünk ettõl a szakasztól, nem tudtuk, hogy lesz-e egyáltalán szalagozva, vagy ha igen, mennyire, mi fog abból látszódni a sötétben, de rálépve a jelzetlen útra, kezdünk megnyugodni. Még bõven van idõnk világosban menni, és a szalagozás is elégnek tûnik. Reszelõ megragadja az alkalmat, kocogásba kezd, csak az elsõ emelkedõnél érem utol. Rövidesen elérjük a Kammerhof lábát, ahol combos emelkedõ veszi kezdetét. Na végre, most revansot vehetek társamon a Z+-ért. :) Bár nem túl hosszú az emelkedõ, de kellemesen meredek, így ellépve RushBoy-tól, gyorsan fel is kapaszkodok a csúcsra. Fent sem állok meg, csak akkor, amikor egy család jön szembe. Itt meg is várom Reszelõt, és mosolyogva közlöm vele, hogy: „1 – 1”. :)

Az idõközben szem elõl tévesztett kirándulók nyomába eredünk, élesen jobbra fordulunk, itt fonódunk a K4 jelzéssel, majd ismét jelzetlen utakra térünk. Néhány patakátugrás, szerencsére nem esünk bele egyikbe sem, majd már fel is érünk egy kis tisztás szélére, ahonnan balra törünk le. Egyértelmû, hogy itt tavaly felfelé kellett jönni, így már nagyon vártam ezt a szakaszt. A hatalmas fûben nehéz sétálni, néhol köves is a hegyoldal, de esés nélkül leérünk egy újabb patakmederbe. A Szénégetõ-kútból csordogáló keskeny éren is átlépünk, majd megörülünk, szalag vége, innentõl végig jelzésen haladunk. :) Nagy kõ esett le a szívünkrõl, jó volt az útvonaljelölés, és sikerült még lámpa nélkül elérnünk ide. Bõ 1,5 km még a következõ ellenõrzõpontig, amelyet a S+ jelzésen érünk el. Itt a Szondin egyedül botladoztam a sötétben, de sikerült megjegyeznem az útvonalat, mert sohasem akart eljönni az Oldaltmászó-kút és az Inóci-nyereg. Itt az idõ, hogy visszavágót vegyek azért a júniusi napért, amikor nagyon nem úgy ment az egész, ahogy szerettem volna. Egy rövid szakaszon jobbkézre eltûnnek a fák, bokrok, így lehetõségünk nyílik megcsodálni az éppen lemenõ napot. Hatalmas az izzó narancsszínû korong, a távoli lankák kihasználják az utolsó perceket, és a csiklandozó napsugarakat magukba zárva készülnek az éjszakai lehûlésre. Pár kanyar, majd egy érdekes elágazás, múltkor itt kerültem, de Reszelõ megmutatja, hogy nem arra van festve a jelzés, hanem pár méteren a magas füvön kell keresztülvágni. Emelkedõ, dzsindzsás tisztás, az ösvényt nem sikerül megtalálni, így mindenen átgázolva érjük el a pontot. Éppen pakol ki a pontõr, a szél lengeti a fára felkötözött laminált lapjait. A pecsét után megkérdezem, hogy mikor ment el az elõttünk áthaladó.

- Két perce. Lefele láthatjátok magatok elõtt. – hangzik a válasz.

RushBoy csak rázza a fejét, nem verseny, hagyjam már. Valahol igaza is van, de szívesen beszélgetnék Lazy-val is menet közben. Lefelé persze hajthatatlan vagyok, illetve inkább hajtható, a tempót diktálva vágtatunk le a S+-en. Ez volt tavaly a leghosszabb, legmeredekebb emelkedõ, de nagyon tetszett, most jóval járatlanabb az út, pedig lefelé is nagyon kellemes. A belógó ágakat kerülgetve rövidesen el is érünk a legveszélyesebb részre, itt tényleg csak séta, úgy csúszik az ösvény, hogy csak a fákba kapaszkodva tudunk leereszkedni a K- eléréséhez. Közben megpillantjuk Lazy világoszöld pólóját és lámpáját, mi még nem vesszük elõ a pilácsot, fölösleges, túl vagyunk a kritikus részen, most pedig sík jön. Szokásommal ellentétben megpróbálom megkocogni ezt a lapos részt a Pokol-völgyi-patak partján, csak a pár kanyar és a hirtelen jött pocsolyák lassítanak le. Mivel ismerjük a mondást, hogy „Nincs olyan hosszú nap, hogy estéje ne volna”, így a turistaházhoz kiérve megállunk, lámpa elõ, jöhet az éjszaka. Az aszfalton már fordulunk is jobbra, mikor kiabálásra leszek figyelmes. Reszelõt szólítják, Lazy hangja az, megállunk, visszakiáltok. Újabb szólítás, én újból kérdezek, majd a háztól kikocogó Lazy-ra leszünk figyelmesek. Csak vizet töltött, teljesen elfogyott mindene, nem akart így továbbmenni. Mi is híján vagyunk az innivalónak, így RushBoy gyorsan fel is fedi tervünket: kinéztük magunknak a Börzsöny Szíve Sörözõt, ott szeretnénk tankolni. Lazy-t sem kell noszogatni, õ is szívesen betér a vendéglátó egységbe. Újra beérünk az erdõbe, a fejlámpákat beüzemeljük, és akkor gyerünk, mihamarabb érjünk át Kóspallagra. Szerencsére sikerült észrevenni egy jobbos letörést a bozótosban, a többiek helyeslésével már robogunk is a kálvária irányába. Aztán egy idõ után olyan sûrû az aljnövényzet, hogy alig lehet rajta átkelni, ekkor Lazy RushBoy fejlámpájának fényében megnézi a GPS-t, de igen, erre kell jönni. Rövid emelkedõ, pár kanyar, és már alattunk is van Kóspallag. A Kálvárián elvileg ellenõrzõpont mûködik, de nem találjuk ennek nyomát, Reszelõ fényképezni akar, de a rossz fényviszonyok miatt inkább a továbbállás mellett döntünk, csak elfogadják így is a teljesítést. Lekanyarodunk a stációk kicsiny ösvényérõl, elérjük a szélsõ házakat, majd Lazy-val eltervezzük, mit iszunk. Lassan 20 km-e jövünk vízvételi lehetõség nélkül (a turistaházba be lehetett volna térni, de ahhoz már olyan közel van Kóspallag, mi nem is éltünk vele), és most nagyon megszomjaztam egy korsó sörre. Lazy inkább fröccsözne, de ha én sört akarok, akkor õ is azt kér. Legyen fröccs, tavaly úgyis volt szerencsém a NaHáT-on megkóstolni a málnás verziót, majd utána km-eken át össze-vissza ténferegni. :) Megkerüljük a templomot, majd a fõutcán kocogásba kezdünk. A kutyaugatást elnyomva üdvrivalgásban törünk ki: nyitva a kocsma! Befordulunk a konyhába, akarom mondani kocsmába, mi fröccsöt, Reszelõ pedig nem tudom mit rendelt. Rövid szünetet iktatok be, megmosakszom a csap alatt, majd visszamegyek a pulthoz. A többiek már lassan mennének, én meg még ki sem fizettem a rendelésem, de megtette helyettem ezt Lazy, köszi! :) Magamba depózom a pohár tartalmát és a többiek után futok, õk már elindultak a falu túlsó vége felé. Az állandóan zárva tartó kisboltnál érem õket utol, még egy rövid aszfaltos utca, és újra terep. Kutyasétáltató párral találkozunk, furcsán néznek ránk, valószínû a fejlámpák miatt, de viszonozzák a köszönést. A P- lesz innentõl a társunk, sok-sok km-en át. Még a frissítõ elõtt vázolta tervét Lazy: vagy az utolsó vonattal megy haza, az kényelmes tempóban elcsíphetõ, vagy kicsit megnyomja, és az eggyel elõbbit éri el. Megtetszik az ötlet, akkor nekem sem kellene a célban hálózsákban forgolódnom, hanem esetleg haza is érhetnék. Mivel a korábbi vonat gyakorlatilag esélytelen, így Pesttõl tovább nem jutnék, de ez is több, mint a semmi. Vagy megkérhetném apát, hogy jöjjön értem, de ilyennel nem szeretem terhelni, pláne így éjjel. Ekkor Lazy felajánlja, hogy aludhatok náluk, és reggel az elsõ vonattal mehetek haza. Hû, az nagyon jó lenne! :) Tovább agyalva kocogás közben Lazy kisakkozza, hogy nekem melyik vonat kellene, hogy még az utolsóval hazaérjek. Az elõbbi, sejtettem… A maradék 22 km-re kevesebb, mint 3 óránk maradt. De ez azt jelenti, hogy hajnal 1-re otthon vagyok! Gyors matekozás, hogy mi éri meg jobban, és a sietés mellett döntök. Lazy nagyszerûen motivál, de innentõl fel kell kötnöm a gatyát, lesz egy erõs emelkedõ is, és lassulni sem lehet már. Miközben mindezt összeraktuk fejben, egyre jobban eltávolodunk RushBoy-tól, õ nem akar kocogni, nincs miért sietni, marad a célban a többiek beérkezéséig. A máskor végtelennek tûnõ rétek seperc alatt elfogynak a lábunk alól, a patakot is csak kétszer kell keresztezni. Menet közben hátra-hátrafordulok, világít-e mögöttünk Reszelõ lámpája, szerencsére jön õ is, csak kicsit hátrébb. A Kis-Hanta-patak ellenõrzõpontja már kint van, de a pontõr még csak most pakol ki. Hideg bort ajánl, még nem volt ideje elkezdeni fõzni a forraltat. :( Tavaly ilyen ellátás a Só-hegyen volt, idén pedig végképp le kell róla mondanunk. Idõ, míg elkészül, nem akarunk várni, menetrendhez vagyunk immár kötve. Itt még együtt pecsételünk, de elkezdve a mászást végleg szétszakadunk. A Börzsöny-térképem Reszelõnél, mert õ a sajátját Bányapusztán hagyta, így innentõl aztán tényleg nem maradhatok el Lazy-tól, mert nálam csak az itiner van. Rövid mászás a Pusztatorony oldalában a PL jelzésen, majd egy meredek, keskeny ösvényen esünk ki a mûútra. A rajtban is figyelmeztettek a rendezõk, és az iménti ponton is rákérdeztünk: a bejárás alkalmával kutyákkal találkoztak Pusztatorony és Törökmezõ között, a kerülés megengedett, mi sem szeretnénk ebek harmincadjára jutni. Úgyhogy itt balra, végig az aszfalton 2 km-t. Lazy végigkocogja az etapot, ahogy tudom, követem. RushBoy lámpája csak a távolban látszik, de megértem, nekem sem esik jól az aszfalton való kocogás. Bár nincs olyan késõ, idõérzékemet csak az egyre hamarabb elkövetkezõ sötétedés zavarja meg, de kimondottan nagy a forgalom a mûúton. A buszmegállót elmondhatatlanul várom, itt jobbra fordulunk, pár lépés után ismét, végre talajra. A sorompót kikerüljük, illetékteleneknek belépni tilos, de jó. A rét szélén hamarosan szalagokat pillantunk meg, visszaértünk az eredeti útra. Bozótos részen átkelve, fákon átmászva és egyszer patakba esve elérjük a tavat. A hosszú fehér papírszalagok szépen terelnek a parton, ebbe már nem kellene beleesni, ezt az élvezetet meghagyjuk másnak. :) A turistaháznál reggel ketten voltak, most legalább tizenketten, éjszakára még akár buli is kerekedhet. Zene szól, mécsesek égnek, az üstházban pedig meleg tea gõzölög. Gyors pecsét, két pohár tea, Lazy szusszan egyet egy kempingszékben, és már indulunk is tovább. A Z- unalmas szakasza következik, réteken, patakokon át, szalmabálák mellett. Többekkel beszélgetve a Z- általában vadregényes, vagy nehezebben járható utakat jelöl, de ezt a Börzsönyben nem sikerült túl jól kivitelezni. A széles szekérút hajtûkanyarját már várom, élesen vissza, nemsokára házikó, ahol szintén nagy az élet. Nagyon kevés idõ maradt a vonatig, én már-már le is mondok róla, de Lazy kitart, így továbbra is kocogunk. Egy nehezen észrevehetõ patakátkelést el is vétünk, pár tíz méter plusz a jutalmunk. Szerencsére van keresztben egy kidõlt fa, annak törzsén egyensúlyozunk át a túloldalra. Embermagasságú sás, ki a rétre, jobbra, át egy árkon, és újabb rétek sora, néhol erdõfolttal kiegészülve.

A GPS szerint már nincs hátra 15 km, van rá 2 óránk. Hiába, de ott van még a mászás Zebegénybõl. Lazy szól minden km-nél, hogy még mennyi idõnk van a vonatig, és meglepõdve tapasztaljuk, hogy két km között mindössze 5 perc telt el. Nem baj, van még hátra, nem lassítunk. A Malom-földek hamar véget érnek, megérkezik mellénk a Malom-völgyi-patak, és tudjuk, mindjárt beérünk Zebegénybe. Ez az útszakasz meglepõen gödrös, egy szélsõ sáv azonban jól járható. Mivel én nem tudok futni, így egyszer Lazy mögött sétálok, egyszer elõtte haladok, míg õ szépen tartja a ritmusát. Szûk 1 km a település, jobbra hétvégi házak, az ismerõs zöld drótkerítés, faragott kapu, rövid szünet, majd aszfaltra váltunk. Én sétálni akarok, de újra több idõ kellett egy km-hez, így mindig kinézek egy pontot, hogy jó, addig még mehetünk gyorsabban, de onnantól séta. Addigra Lazy mindig utol is ért és húzott tovább magával, úgyhogy a máskor pihentetõs szakasz most erõsebbre lett véve, visszaesni a megszokott ritmusba majd csak a felfelén tudok. Egyszer csak hangos motorbõgésre leszünk figyelmesek, majd fékcsikorgásra, aztán kiabálásra, de szerencsére baj nem történt, csak pár fiatal mutatja, hogy ki az éjszaka császára. Egy bácsi meg kiabál utánuk, miközben elfutunk mellette, a szemünkbe nézve szidja a fiatal generációt, jórészt igaza is van. Jön a macskaköves rész, majd Lazy szól, hogy itt balra. Itt?! Elhagytuk a rétesest, a Kós Károly tervezte templomot és a kis hidat, de észre nem vettem volna, hogy egy bokor mögül indul a S3 jelzés. Innentõl séta, egészen a kálváriáig. Azt hittük, hogy lesz emberes pont, de az itinerben egyértelmûen benne van, hogy kódot kell felírni. Az amúgy könnyen kitalálható válasz rögzítése után elveszünk egy-egy szem almát a kartondobozból, aztán indulunk is, le a lépcsõn a kápolna elõtt, és végig a széles szekérúton. A S- jelzésre térünk, ami egy pontban megtörik, kicsi emelkedõ, át egy fasoron, és tovább emelkedve az éjszakai Duna-part néhol élvezhetõ látványával faljuk tovább a km-eket. Ettõl a résztõl féltem, tartalékoltunk is rá idõt és energiát, de nem okoz gondot a mászás. Néhány elágazásban bevárom Lazy-t, húzni szerencsére nem kell, nagyon kemény tempóval jön õ is fel. Pár derékszögû kanyar után egy hosszú nyílegyenes szakasz következik a Remetekereszt-bércen, innen világosban pont rálátni a Dunára. Visszafordulva sem látom, így inkább a lábam elé nézek, és az alma elrágcsálása közben meg is érkezünk a 412 m magas csúcsra. Eddig emelkedve azt hittem, hogy tûz ég a Hegyes-tetõn, egy hatalmas fényfolt virított a legmagasabb pont irányában. Csak itt jöttem rá, hogy az nem tûz, hanem a hold. :) Innen egy tempós lefele, kocogás nélkül, és hirtelen megpillantjuk az OKT jelzéseit. Igen, megvan! Nem csak a jelzés, hanem a vonat is. Az utolsó 6 km-re több mint egy óra maradt, ennek már mennie kell. Ezt ki nem mondva megállás nélkül megyek elõl, vesztemre, mert átvágva a réten és újra betérve az erdõbe elvétettem az ösvényt. A hegy oldalában megyünk kicsit, amikor Lazy-nak gyanús lesz, hogy miért nincsenek itt kék jelzések. Toronyiránt megyünk, nem túl törmelékes a domboldal, pár méterre meg is találjuk az utat. Az utolsó meredek következik, itt már nem kell és nem is szabad megállni. Felérve a toronyhoz leveszem a hátizsákot, elõkotrom az itinert, mert azt hittem, hogy itt lesz a pont. Pár perc, és jön Lazy, aki egybõl fut lefelé, mert csak a Szent Mihály-hegy nyergében kell ellenõrzésre számítani. Nyomába eredek, de nem érem utol, lefele még mindig nem tudok úgy menni. A nyeregben egy sárga mappa van az útjelzõtábla tövébe állítva, odalépve látom, hogy ez a pontõrcucc. Elõkeresem a kicsi, talán radírból faragott bélyegzõt, a tintapárnát, pecsételek mindkettõnknek, gyorsan kihúzom a rajtszámainkat az ikszelõlapon, és már megyünk is le. A Zebegénytõl idáig tartó 4,5 km-re több mint 400 m szint jutott, ez felpörgetett annyira, hogy innentõl Nagymarosig végig kocogunk. Az ösvény néhol nagyon csúszik, de utána egyre szélesebb az út, a végén már egész kellemes mélyútban haladunk, az egy hónapja még kidõlt fáktól nehezített út mostanra akadálymentessé vált. Megint lemaradok, csak egy sík részen sikerül utolérnem Lazy-t. Megpillantjuk az elsõ utcai lámpákat, néhány kanyar, és már ki is érünk az erdõbõl.

Nagymaros szélét elérve egy fejlámpás ember jön szembe, hátán hatalmas táska, messzirõl odaszól hozzánk:

- Ugye ti nem a 95-ösön vagytok?

- De. :)

- És fönt megtaláltátok a pecsétet?

- Igen, bélyegeztünk, és ki is ikszeltük magunkat az áthaladók listáján. :)

- Na, akkor jó utat… Illetve, gratulálok! :)

A macskaköveken zötykölõdve haladunk, Lazy meg is jegyzi, hogy erre nem vágyott már a talpa, nyugtatom, ott a templom, mindjárt lent vagyunk. Pontosan tudja ezt õ is, így növelve a tempót kényelmes kocogással érünk túránk végéhez. A két utca elválásánál még balra, erre emlékeztem a Turista Kékszalagról, aztán a plébánia sarkán jobbra, hatalmas szalagokkal irányítanak minket a célba. Kár, hogy keresztben nem volt kifeszítve egy, pedig most azt is átszakíthattuk volna. :) Az idõközben áttelepült célt az iskolában találjuk, a tavalyitól eltérõ teremben. A kapu elõtt két hölgy beszélget, furcsa akcentussal, mintha nekem mondanának valamit, de aztán elfordulnak, így én is irányt változtatok, átlépek a kapun, tornác, hatalmas zászló, rajta felirat: „NaHáT”. Bentrõl kellemes beszélgetés zaja hallatszik, befordulok az ajtón, egy asztalsor mögött ül a rendezõ bizottság. Hirtelen mindenki elnémul, néznek rám, hogy ki vagyok és mit akarok, az értetlen tekintetek most sem lepnek meg. :)

- Sziasztok! 14-es a 95-ösön.

A csend még pár tizedmásodpercig eltart, majd elkezdenek tapsolni, úgy igazán, de a gratulációkat félbeszakítom, mindjárt jön a túratársam, talán Lazy megállt pár szót váltani a kapu elõtt ácsorgókkal.

- Ó, két elsõ helyezettünk is van! – folytatódik a taps. :)

Valójában csak egy elsõ helyezett van, Lazy, mivel 7 perccel utánam indult. Nekem az elsõ célbaérõ cím jut, testvériesen megosztottuk egymással ezt a két elismerést. :) A rendezõk nagyon kedvesek, együnk, de meséljük, milyen volt, így volt-e jobb, vagy a régi irányból, a folyosó végén van a mosdó, kint voltak-e a pontõrök, vigyünk magunkkal zsíros kenyeret a vonatra is, majd megesszük hazafele, igen, emlékeznek rám korábbról, akkor is fiatal voltam, teát is, persze, vigyünk nyugodtan. :)

Menet közben többször szóba került, hogy miért nem lett egy kis kitérõvel még megnövelve a táv, hogy elérje a 100 km-t. Nos, a célban volt lehetõségem megragadni az alkalmat, és elõadni, hogy többen jönnének, ha Gigapontokra válthatnák ezt a kirándulást. A rendezõk ígérik, átgondolják, ha erre ilyen igény van, de furcsa, õk azt hitték, ennyi is elég. :) Nem, a NaHáT-ból nem elég, és a célteából sem. Az egyik kedves rendezõ is elmosolyodik, amikor sokadjára megyek vissza a fazékhoz „Kérhetek még egy pohárral?” felkiáltással, és mondja, hogy tulajdonképpen õk is csak a teáért járnak, valahogy mindig másképp sikerül, mint otthon. Ez sokkal jobb, ez olyan NaHáT-os. :)

Átszaladok a mosdóba, a csap alatt fürdést imitálok, a depóból elõhalászom a táskám és a száraz pólót, majd elköszönünk, jön a vonat, pedig még tudnánk mesélni. A rendezõk nagyon aranyosak, el ne késsünk, de együnk, vagy vigyünk még valamit, és jöjjünk jövõre is. Feltétlenül. :)

A vasútállomásra átsétálva még egyszer gratulálok Lazy-nak, aki ezt viszonozza, és egybõl hozzáteszi, hogy én érdemeltem volna meg az elsõ helyet, úgy mentem a végén, hogy alig bírt követni. Oh… :) Akkor egyezzünk ki egy döntetlenben! :) Eltipegünk a peron elejéig, tanulva Lazy tavalyi történetébõl. Lehuppanunk egy padra, majd tovább hallgatva a tavalyi kalandos hazajutást, már meg is érkezik a vonatunk. A második kocsi elsõ része teljesen üres, így bevackolódunk egy-egy négyesbe, jólesõen kinyújtózunk, majd csendben suhanunk vissza, el, egyre távolabb a Börzsönytõl. Lazy-ék fuvarjának köszönhetõen elérem a csatlakozásomat, sõt, a bõ fél órás várakozás alkalmával elõveszem a hálózsákomat, és bebugyolálva várom az utolsó vonatomat a peronon, mert váróterem sajnos nincsen. Nem, nem vagyok álmos. Az élmények nem hagynak aludni, próbálom átmenteni a tartóstárba ezt a megannyi csodát, amiben ma részem volt. A nyári keserû élmény hirtelen eltörpül a mai nap mellett. Hajnali 1-re haza is érek, köd van és hideg, egy kissé kései vacsora után fürdés, és irány az ágy. Valamikor 2 tájékán le is fekszem, és arra a gondolatra szenderedek el, hogy de jó azoknak, akik még mindig sétálhatnak az ismét kedves arcát mutató, de ezúttal sem viccelõ Börzsönyben. :)