Túrabeszámolók


Bakonyi Barangolás

nafeTúra éve: 20142014.10.22 19:24:25


Bakonyi Barangolás 40


GPS-el mért távolság: 40,1 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 1040 m.


Reggel, mivel munkatársammal megbeszéltük, hogy együtt indulunk a 40-es távon, már fél hét elõtt a rajtban voltam. Nem szeretem, ha rám kell várni. Befizettem a nevezési díjat, kitöltöttem a papírt és vártam. Nem túl türelmesen. Ilyenkor már nagyon mehetnékem van. Nem is bírtam hat-harminchétnél tovább, s rácsörögtem Latyira, merre jár. Amint meghallottam a hangját, rájöttem, én ébresztettem. Jelezte, ezt a túrát kihagyja. Gyorsan irány az indítás, s hat-negyvenháromkor gyerünk. Közben szépen kivilágosodott.


A várható meleg miatt, gyapjú póló helyett, egy biciklis aláöltözet pólót vettem föl. Pulóver a hátizsákban. Eléggé fáztam. Alig vártam a Szent-kút kápolnánál kezdõdõ húzós kaptatót, hogy kimelegedjek egy kicsit. Sajnos a Halomány-hegy elõtt úszó páragomolyokat már nem tudtam lefotózni, mert túlzottan is elvékonyodtak, mire megfelelõ helyzetbe kerültem. Sebaj. A Csúcs-hegyre vezetõ emelkedõben viszont nem csalatkoztam, tényleg sikerült jól kimelegednem. A túra további részén, már sehol sem fáztam. Az Öreg-Kerülõ-hegyen kerülgethettem a pocsolyákat. Valaha igen jó volt ez az út, de amit nem használnak, és nem tartanak karban, pár év alatt visszaveszi a természet. Több olyan „út” van cartographia-s Bakony térképen, amelyet személygépkocsival is járhatóként jelölt, de már út sincs, csak épp látható, merre ment valaha. Leereszkedtem a Szömörke-völgybe, majd rögvest irány a szurdok. Sokkal könnyebben járható, mint a szeptemberi egyesületi túrán. Kevesebb a víz a Gerencében. A csúszós kövek miatt így sem ártott az óvatosság. Ilyen helyen, ha nézelõdni akar az ember, akkor álljon meg. Menet közben egészségtelen. A szurdok, most is gyönyörû, csak még túl sok a levél a fákon. Egy kidõlt fát fölülrõl megkerülve, a jelzõ bóját alaposan meghimbálva a fával, amire kötözték, megérkeztem az elsõ ellenõrzõ pontra. A pecséthez egy Sport szeletet választottam, s mentem is tovább.


A zöld háromszögjelzés mellett alaposan kiritkították, illetve kiirtották az erdõt. Nem éppen szívmelengetõ látvány. A korai napfényben fürdõ Csúcs-hegy annál inkább. A Nagy-Som-hegy oldalában vezetõ ösvény egyre jobban járható. Szokásom szerint, most is, amint csak lehetett kimentem az erdõszéli útra, hiszen onnan sokkal szebb a kilátás. Hamar megérkeztem a Zoltay-forráshoz. Bõven adta a vizet. Jártam itt már úgy, hogy teljesen kiszáradt. Talpaltam tovább. Az idõjárás egyre kellemesebb. Most nem néztem be a zöld jelzés letértét a jó kis murvás útról. Nagyon messze elõttem, láttam, volt aki igen. A zöld jelzésen most is megcsodáltam és lefotóztam, a belül kikorhadt törzsû fát. Itt is sikerült a jelzésen maradni. A lucskos, magas fû nem annyira tetszett. Gondolkodtam is, nem kéne-e idén is eltévedni. Zirc közelében újabb szép kilátású szakasz következett. Beértem a városba. Kezdtem megéhezni. Ez alkalommal is betértem a Horváth pékségbe. Idén egy tarjás, tormás papucsot vettem, amit az ellenõrzõ pontig megettem. Finom. Máskorra is betervezem ezt a pékséget, ha erre járok. A Park-erdõnél megkaptam a következõ pecsétet, ittam egy kis szörpöt, s megkezdtem a Pintér-hegyi kaptatót.


Itt ért utol Zoltán, akivel együtt tettük meg a hátralévõ szakaszt. Jókat beszélgettünk. Megjegyezte, milyen jó a láthatósági mellénybõl készült négyszög a hátizsákomon. Megegyeztünk, az utóbbi pár évben sokat javult, mind a biciklisek nagy részének közlekedési morálja, mind pedig az autósok jelentõs hányadának biciklisekhez való hozzáállása. A bringások esetében nagyon nagy a területi szórás. Van ahol az egyik faluban, vagy városban a biciklisek túlnyomó részének van világítása, a szomszédos helységben meg pont fordítva. A Borzavártól Szépalmapusztáig vezetõ szakasz nem túl izgalmas, bár a kilátás szép. Az ellenõrzõ ponton a pecséthez alma járt, amit szokásom szerint menet közben ettem meg. Az EP-rõl a panoráma gyönyörû. Továbbmenve kiértünk az erdészeti aszfaltútra, amelyrõl a Tekeres-kút-ároknál tértünk le. A Százhalom-halomsírmezõbõl, most is csak az ismertetõ tábla látszik (az erdõirtás elõtt nagyon látványos volt ez a temetõ). Szerintem ez így is marad, még 20-30 évig. Meglepõ, de a zöld jelzésen semmivel sem kell több pocsolyát kerülgetni, mint sokkal szárazabb években. Egy helyen gyanús lesz, mintha elfelejtettünk volna letérni a zöld forrásjelzésre. A szalagozás szerint nem kell. No de akkor hol a pont? A pontot áttelepítették Kisszépalmapusztára. Kellemetlen meglepetés. Eddig volt párszáz méter a frissítés után, most viszont közvetlenül a Kõris-hegyre vezetõ emelkedõ kezdeténél van a pont. Ennek megfelelõen kihagytam a zsíros deszkát, csak egy kis bodzaszörpöt ittam. Ezt a pontot jobb lenne a hegy után érinteni.


A kaptató nem hazudtolta meg magát. Jó meredek. A Kõris-hegyen kisebb sokadalom a ponton. Megkaptuk a következõ pecsétet, s irány a kék barlangi jelzés. Szerencsénkre elég nedves a talaj, így „jól” járható. Tettünk egy kitérõt a Márvány-bányához, és megálltunk az Ördög-lik barlangnál is. Itt gyerekcsoport húzott el mellettünk. Sokkal ügyesebbek nálunk. A szüleik már nem annyira. Beszélgetés közben kiderült, nem a teljesítménytúrán vannak, csak Szépalmapusztáról tesznek egy kört. Ennél nehezebbet aligha választhattak volna. Próbáltuk õket a rendszeres túrázás felé terelni. Ha az elsõ izomláz után nem adja föl az ember, õk még abban a korban vannak, amikor villámgyorsan nõ a túrázási teljesítmény. Mivel teljesítménytúrán voltunk, elbúcsúztunk, s növeltük a tempót. Lehagyni persze csak a felnõtteket tudtuk, a 10-12 éves gyerekek teljesítménye rövidtávon jobb a mienknél. Újra elértük a zöld jelzést, s most a másik irányba tértünk rá.


Eseménytelen, de kellemes út vezetett a Barátok-útjáig. Annak elágazásánál újabb pecsét, s mentünk tovább. Utóbbi években sokat javult a nemszeretem Barátok-útja. Nõnek a fák. Végre lent vagyunk az aszfalton. Nem sokáig maradtunk rajta, hanem rátértünk a zöld négyszögjelzésre, ahol leküzdöttük a túra utolsó kaptatóját, s immár a faluban gyalogolva értünk be a célba. Zoltán másnapra újabb gyalogtúrát, míg én egy Déli-Bakonybeli montis túrát terveztem. Ezt meg is valósítottam. 73 km montizással dolgoztam rá a 40 km gyaloglásra. Jól esett, ráadásul elég látványosra is sikeredett az útvonal, nagyrészt murvás utakon haladva (Halimba-Szõc-Romváros-Sáska, vissza föl a Szõc-Hegyesdi murvás útra, Hegyesd-Taliándörögd-Négyszögletes-kerekerdõ-Halimba). Nem különben ez a teljesítménytúra is. Haladok a lúdtalpbetéttel is. A szûk 40 km alatt nem fájt a talpam. Jöhetne most már egy 50 km körüli túra.


A célban megkaptuk az oklevelet és a kitûzõt. Ettem egy kis zsíros kenyeret, s hazaindultam.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1300/1200 Ft-ért jó minõségû cartographia-s, szürkeárnyalatos, térképes, itineres igazolólapot (saját térkép szükségtelen), oklevelet és kitûzõt kaptunk. A Kertes-kõi-szurdokban Sport-, vagy kétféle Balaton szelet, Zircen kétféle szörp és ropi, Szépalmán alma és víz, Kisszépalmapusztán, zsíros-, margarinos- és lekváros kenyér, vöröshagyma, kétféle szörp, a Kõris-hegyen víz (de lehet, hogy szörp is, csak én nem figyeltem), a célban pedig ugyanaz volt az ellátmány, mint Kisszépalmapusztán.