Vértesi Barangolás 25
GPS-el mért távolság: 26,3 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 560 m.
Reggel, elég késõn tudtam csak túrázni indulni. Ahogy közeledtem a Vérteshez, a reggeli köd, alacsony szintû felhõzetté összeállt pamacsai fogadtak. Reménykedtem, hogy ez is így marad, mert jó lett volna a fotózáshoz. Üdvözöltem az ismerõsöket, gyorsan beneveztem, s meg is kezdtem a táv teljesítését. Az útvonal ugyanaz, mint tavaly, meg elõtte, így a tájékozódás nem gond.
Mire fölértem a kitelepítettek emlékmûvéhez, teljesen fölszívódott a reggeli köd. A látási viszonyok jók. Készítettem néhány fotóst, majd „letértem” egy kicsit, a szomszédos uralgó magaslatra, panoráma képet készíteni. Tovább menet, követtem a kék háromszögjelzést, bár a másik irányba meg szalagozás volt. Biztos, ami biztos megnéztem a térképet. A szalag a rövid távok visszatérõ irányát jelezte. Ezen a szakaszon ért utol egy pesti túrázó, aki szintén a 25-ös távot teljesítette. A táv nagyobbik részét együtt tettük meg, jókat beszélgetve. Az Anger-rétig magunk mögött hagytuk a túra leglátványosabb részét. Érdekes, de a virágok zöme is ezen a szakaszon látható. A többi inkább kellemes, jól járható utakkal.
A Géza-pihenõhöz vezetõ kaptató eléggé megizzasztott, de közel sem annyira, mint egy héttel elõtte a Tátika-várhoz vezetõ, pedig akkor kényelmesebb tempóban mentem. Rövid fotós szusszanás után, irány a Pátrácos. A név jelentését, egy ez évi egyesületi túrán tudtam meg. A páfrány helyi, régies megnevezése. Az útelágazásnál ellenõrzõ és frissítõ pont. Ittam egy bögre szódavizet, s gyerünk tovább. A zöld jelzésen kényelmesen haladtunk Szentgyörgyvár felé. Ez a szakasz április elején, az odvas keltike fõvirágzásakor a legszebb. Szabályosan rózsaszínes-fehéres az egész fennsík, négyzetkilométeres nagyságrendben. Nem sokkal Szentgyörgyvár elõtt egy csoportot értünk utol, akik dohányoztak. Futólépésre váltottunk, a minél rövidebb idejû elõzés érdekében. A kék négyszögjelzésen nagyon megszaporodtak elõttünk a túrázók, így csaknem Mindszentpusztáig elõzgettük õket.
Mindszentpusztánál megkaptuk az utolsó ellenõrzõ pecsétet, ismét ittam egy bögre szódavizet, s tempóztunk tovább. A Pap-völgy is kellemes terepet jelent. Gánt elõtt kiérve az erdõbõl, a legelõn, montisok elõztek meg bennünket, a normálisabb fajtából, bár egyikük alig 30 cm oldaltávolsággal elõzött. Itt ismét látványossá válik a túra, de a végére is értünk vele.
A célban megkaptuk az emléklapot és a jelvényt. Ettem egy kis zsíros kenyeret, Méri néni vendéglõjében (volt Vértes vendéglõ) ittam egy kávét és hazafelé vettem az irányt.
Kellemes, könnyû, helyenként nagyon látványos, jól szervezett túrán vehettem részt.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1000/800 Ft-ért szép emléklapot és jelvényt kaptunk. Az Anger-rétnél szódavíz és müzli szelet, Pátrácosnál és Mindszentpusztánál szódavíz, a célban pedig zsíros-, margarinos- és lekváros kenyér, hagyma, savanyúság és paprika krém volt az ellátmány.
|
