Oroszlány 60.
Túra a város 60. születésnapjának tiszteletére.
2014.06.07.
Oroszlány közel van,valamivel 6 elõtt indulunk Sanyival,60:20-kor már Kisbér fõútján suhanunk.Vissza is veszek kicsit a tempón,bár nem lesz rossz azért a tömegrajt elõtt negyed órával megérkezni.Megérkezünk,leparkolok,hely van bõven,bekapok egy szendvicset,nevezünk aztán szervezõi visszaszámlálás után megindulunk.
Érdekesen felemelõ dolog a tömegrajt(pesze csak egy elviselhetõ lélekszámig),ahogy mindenki egyszerre megindul a mára maga elé kitûzött cél felé,és itt teljesen mindegy,hogy egy 20-as,egy 50-es vagy egy 100-as túráról beszélünk.
Szóval a túra:Négyszáz méter múlva,20 méter szintemelkedést leküzdve máris a Haraszt-hegy tetején találjuk magunkat,itt is van ez a jellegzetes alakú víztorony.Fotózgatok,Zoliékkal cseréljük az eszmét,tervezgetjük a jövõt.Leosonunk a hupliról,rövid városi szakasz,aztán már nincs mentség,itt a természet,hamarosan fák között haladunk.
Majki remeteség is feltûnik hamar,a ponton csokit nyomnak a túrázó kezébe,ha a kisebb ló méretû kutya ezt el nem cseni a csoki késõbb elfogyasztható.Kamalduli remeték mellett el,horgásztónál újabb fotók készülnek,szép az idõ,a víztükör sima,szépen tükrözõdik rajta a háttér.
Nyílt mezõn haladunk,szemben a Vértessomló feletti vonulatok,a Nagy-Somló-hegy tetején kilátó figyel..Beérünk a faluba,jönnek szembõl is,szóval oda-vissza szakasz következik,valamiért marhára nem szeretem az ilyet,akármilyen rövid is ez itt,de hát ez van.Pecsét begyûjtve,vissza-szakasz is letudva,kikapaszkodunk a településrõl.
Emlékszem,tavaly év elején valami 70-es forrástúrán de szenvedtem itt,most nincs gond,lépdelünk a jó szétgyúrt erdei úton.Eljön az ismerõs keresztezõdés,Mátyás-kúthoz persze nem szintben jutunk el,K+ helyett irány a K sáv,tehát felfelé!:)Visszagondolva legalább kimaradt legalább 1 km murva,úgyis volt ezen a túrán bõven a kemény talajból,a szintemelkedés meg kiváló módszer a lemerevedés ellen.
Mátyás-kút felett önellenõrzõ a pont,a forráshoz le sem kell menni,megállót terveztem ide,úgyhogy leülök egy kidõlt fatörzsre,eszem-iszom.
Következõ megálló a Zsigmond-kõ,a pontõrség fázik,épp tûzgyújtással van elfoglalva.:)Szalonnasütést terveznek,hát mit mondjak….ilyen melegben a fene sütögetne,inkább rendelnék két pizzát Várgesztesrõl….:)A kilátás egyébiránt fenséges,a levegõ tiszta,szinte páramentes a látótávolság jó nagy.Arra gondolok,hány gesztesi lehet,aki még sosem látta a faluját innen,így nem is tudja igazán,milyen szép helyen élhet.
Lezúdulunk az elõbb még felülrõl csodált Várgesztesre,majd falun át,várba fel.Ez a várféleség sosem volt szép,most meg még renoválják is,fémkerítés,egyebek,fotó nem is készül itt.Pecsételés közben motorzajra leszünk figyelmesek,van aki motorfûrészre gyanakszik,de nem,3 simsonos fiatal próbál feljutni a várhoz,de a motorok ereje ehhez kevés,vagy a sofõrök bénák,nem tudni,az a lényeg,hogy visszafordulnak és kikapcsolt motorral legurulnak.Mi is így teszünk,mármint visszaereszkedünk,vissza a kék-sárgára majd befordulunk a S 4zetre.Amíg a völgyben haladunk fák árnyékában az aprószemû,homokos zúzott kavics-talajon kívül nincs más kínunk,de amint kiérünk nyílt terepre arcul csap a mára beharangozott kánikula.Nem semmi meleg lett itt,az emberfia szinte csak vánszorog és más sem lebeg a szeme elõtt mint a reménybeli fürdõzés Vérteskozmán.Véget nem érõnek tûnik ez a szakasz,aztán csak befut a várva-várt falu,a közkifolyó ontja a vizet(már ha lenyomjuk a kart)én meg kisebb fürdõzést hajtok végre,közben egy palack víz egy húzásra tûnik el az arcomban is.Ezután felcaplatok a templom dombjára pecsétlenyomatért.
Itt aztán még lecsúszik legalább ugyanannyi folyadék szörp formájában,a finom joghurtos müzliszelet sem éri meg a holnapot jelen alakjában.A kék kútnál aztán újabb fürdés,majd elõkerül a fotómasina,testhõmérsékletem lecsökkenésével a fotózási kedvem emelkedését értem el.Szép falu ez,rendezett közterületekkel,takaros portákkal,szomorú múlttal itt a Vértes rengetegében.
Hurrá,hát újra itt aszalódunk a napon az itteni vissza-szakaszon,tapossuk a hófehér zúzottköves utat,ami csak úgy ontja a meleget,mire újra fák közé jutunk a pár perce még csuromvizes fejkendõ is szinte száraz.Állat meleg van,ha még nem említettem volna.Jobbomon valami emlékhely,láttam már idefelé is,csak akkor még nem volt hangulatom benézni,most útba ejtem,egykor kápolna állt itt Szent Vendelnek tisztelegve,ennek állít emléket a kis pihenõhely.
Vissza az erdõbe,Kõhányásig szerencsére hûsen tartanak a Német-völgy fái.Aztán távvezetékek alatt majd az oroszlányi(gánti) aszfalton át,dobunk egy balost,itt is van Kõhányáspuszta.
Ezen az ellenõrzõponton általában nagyon finom és friss pogácsa a menü,ez most sincs másként,inni szörptõl kezdve a fröccsig bezárólag sok mindent lehet,Edunak hála még egy plusz pogácsához is hozzájutok.Mindezekre legurul vagy egy liter folyadék.Mert a hõmérõ higanyszála(már amelyikben még e veszélyes anyag folydogál)nem hajlandó lefelé kúszni,sõt!!:)
Néhányan Kék túra-pecsétlenyomatot gyûjtögetnek,én fotózom a szép kápolnát,az itt jellegzetes házakat aztán elindulunk Gántnak.Hát mindenki készült rá,hogy itt aztán felforr ma az agyvíz,a falu elõtti nyílt terep hozza is a formáját.A kocsmában le is gurul egy jó nagy pohár barackfröccs majd lekanyarodva a fõútról ismét fürdés veszi kezdetét a közkifolyónál.
Gánt után sem javul a helyzet,állat a meleg és megint ez a rendkívül idegesítõ talaj ezzel a francos aprószemû kaviccsal és homokkal.Borzasztóan utálatos dolog ezen lépkedni,hát még 20 percenként bakancsot levenni a kis aljas,alattomos kavicsszemek miatt!:))Amik persze vagy a sarkad,vagy a nagylábujj mögötti párnácska alá fészkelik be magukat és az istenért nem lenne jó nekik mondjuk a talpboltozat alatti holttér!:))Mindegy,haladjunk.Hátulról nézve úgy tûnhet,hogy ittas vagyok,mint aki részeg,folyamatosan váltom az oldalt annak megfelelõen,hogy épp hol keményebb a talaj.Esküszöm,egy korty szeszt sem ittam!:))
Aztán a kék letér balra,itt a Juh-völgy,elkezdünk emelkedni.
Alap helyzetben(értsd:nem ilyen melegben,nem havi 1 túrás átlaggal,nem hátfájósan) ezt a gyenge emelkedést meg sem érzi az ember,de ma,ennyi napon aszalódás után nehezen megy.Lassan lépdelek,nem esik jól az erõlködés.Néhányan leelõznek,de az õ arcukon sem látszik a határtalan lelkesedés,inkább valami beletörõdõ elcsigázottság.Ez van,így jártunk,vállaltuk a 60-at,menni kell.Az élet nem habos torta,ezt már nálunk avatottabb emberek is tudták.Arról nem is beszélve,hogy még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat,hiszen a nemzetközi helyzet nyilvánvalóan ezekben a pillanatokban is fokozódik,de ez a folyamat jelen helyzetünket semmilyen módon nem befolyásolja.
Közben elfogynak a keresztezendõ szintvonalak(egy idõre),nehezen,de ideértünk,itt ez a kilátópont ezzel a rendkívül randa kõtömbbel:a Géza-pihenõ.Nem vagyok valami fényesen de nem állok meg,közben három a VérKört teljesítõ futó kocog el mellettem.Õrültek.
Egykedvûen,lassan ballagok,cirka egy kilométer után aztán le kell ülnöm,elfogyott az erõ,a derekam is fáj….Bedobok egy kakaós csigát,iszom,pihengetek.Egy túratárs hogylétem iránt érdeklõdik,általában én is rákérdezek az út szélén ülõre,ugyanígy jólesik most nekem is a kérdés.Pár perc alatt aztán összeszedem magam,megindulok.
Áthaladok Szengyörgyváron,a lélek sem mozdul,mondjuk épeszû ember ilyenkor ha teheti árnyékban pihenget.Mi meg teljesítménytúrázunk,épp egy 60 feletti távon.Most mit mondjak….?Amúgy a kút fölül azt a tornyot mikor bonthatták el…?Bár,mintha úgy rémlene,legutóbb sem volt már meg….mindegy is….Szetgyörgyvár után hosszú nagyköves forró szakasz,ez is finom…szembõl már jönnek a rövidebb távokon indulók….hõség nekik is tetszik…nem ezek a túra legszebb,legvidámabb percei…:))
Mindszentpusztára érek,túrázók a fûben,én is leheveredek.Van kóla,meg is dobom a szervezetemet ezzel az amarikai csodával,egy finom alma is legurul,indulás után egész összeszedettnek érzem magam.
”Márpedig elöl fogsz ülni és beszélgetsz!KEDÉLYESEN!!”-ripakodik egy fiatal lányka egy még fiatalabb fiúra,gyanítom az a téma,hogy ki tartsa ébren a sofõrt hazafelé.Bájos jelenet,mosolyogva indulok utánuk,lekanyarodunk a kékre,ismerõs a hely,ez a hirtelen szintvesztés,emlékszem egyszer csináltam itt fotót,de mégsem lehet az,mert az a Pap-völgy volt,az meg Gántra visz.Én meg nem oda tartok.Tehát ez nem lehet a Pap-völgy.
Túrázók jönnek szembõl,megbeszéljük ki melyik távon halad épp,aztán befut az a bizonyos ácsi túratárs.Kérdi,hogy valami maszek túrán veszek-e részt?Mondom dehogy,én biza az Oroszlány 60-on nyomulok éppen.Hát akkor bizony a kék sáv rossz ágán hagytam el a Mindszentpusztai környéket-mondja õ.Térkép elõ.Húazannya,igaza van!!!:)Én most valóban a Pap-völgyben vagyok,a szembejövõ 50-esek sem véletlenül voltak gyanúsak!!:))
Megköszönöm a segítséget,közben az elõttem haladó trió is lelassít(elõttünk is mentek gyorsabbak,lehet,hogy õk Gántig jutottak…)),közlöm velük,hogy rossz helyen vagyunk,de visszafordulni már nem érdemes,mindjárt itt lesz keresztben egy sárga sáv,azon a Disznó-sarok érintésével eljuthatunk Kõhányásra.
Így is lett aztán.
Két-három kilométer plusszal megúsztuk a kalandot,a sárga ezen szakaszán úgy sem járt még egyikünk sem,így felkerekítettük a mai távot 65-re.Közben az is kiderül,hogy földikkel hozott össze a jószerencse,túratársaim a Gyõr melletti Abdáról érkeztek.
Kõhányás azért elég nehezen jön el,,az eltévedés(el nem tévedtünk éppen,csak rossz utat választottunk)elég demoralizáló tud lenni,és ha ez még nem lenne elég,közben elszenvedünk egy kisebb szúnyoginváziót is.Aztán persze csak odaérünk,megint csak lecsúszik legalább fél liter folyadék,plusz még pogácsa is van bõven,azt is eszem egyet.Aztán hajrá,jön a befutó,az utolsó 8 kilométer,követendõ jelzés a S 4zet.
Ezzel már nincs gond,jobbára abdai túratársaimmal bandukolunk.Beérek Oroszlányra,már egyedül,a városi szakasz már nem esik jól,fáj a talpam,a derekam,tiszta katasztrófa az egész ember,hiába 40 felett már ez van.Megmondták hogy ez lesz,nem hittem,aztán tessék,itt van….:))
Ezt a túrát,meg a múlt hetit a Nemszázas teszt-túráinak szántam,sajnos a kapott eredmény lehangoló.Most nem vagyok alkalmas egy 100-as túrára.Legalábbis most így érzem,de addig még van két hét….:)
Beérek a célba,Sanyi(õ az 50-en indult ma) nevet,gondolta,hogy elkevertem valahol,bár csak jó fél órát,de ismerjük már annyira egymás képességeit,hogy ez is feltûnik.
A rendezõk asztalunkhoz hozzák a finom virslit,megint legurul jópár deci szörp is.
Elköszönünk,haza autózunk.
Kemény nap volt ez a mai.
Köszönöm a lehetõséget,kiválóan szervezett,elsõrangú ellátással bíró túrát hozott össze ismét Kószák,gratula érte!
Az eltévedésért is egyedül magunkat okolhatjuk,hiszen a térképen világosan látszik hogy a kék itt csalóka,nem beszélve arról,hogy az itiner is külön felhívja a figyelmet a veszélyre.Legközelebb majd jobban figyel a kuka turista.Azért a túra elsõ felében gyakran alkalmazott festés és táblázás sem lenne haszontalan ezen a helyen.:)
Még egyszer köszönöm!
dnvzoli
Képek a túráról ide kattintva:
|
