Túrabeszámolók


Mátrabérc / Hanák Kolos / Múzsla

Norbert AlexanderTúra éve: 20142014.05.21 12:43:42

Muzsla 2014 – Tempóban


Fagy és Heringek


Reggel kis híján elkéstem a buszmegbõl, mikor azt észleltem kocsimba beszállva, hogy a szélvédõre ráfagyott az éjszakai pára. Gyorsan jégoldóval lenyomtam és száguldottam a Hatvani Buszmegállóba. Csaba, tesi tanár túratársam pont akkor érkezett meg mikor raktam fel magamra túrához  szükséges kellékeket. Köszöntés után megnéztük honnan indulunk tovább Gyöngyösre, s közben összefutottunk Mátrahegy 12 bõl ismert Zsuzsa néni férjével lányával és barátjával, akik Gyöngyösre velünk tartottak de ott szétváltak utaink, hiszen õk a Hanák Kolosban indultak.


A kötelezõ elõnevezés lehet megtévesztette kicsit a szervezõket, mert a Gyöngyösrõl Galyatetõre tartó buszra, felfértünk ugyan, de a majd 50 perces utat, nemcsak állva, hanem heringek módjára tömörödve kapaszkodtuk végig, ami jó bemelegítés volt a lábunknak, de nem úgy a gyomrunknak.


Leszállás után hasonló procedúra várt minket a rajtolásnál, de most tanulva tavalyi hibánkból, rajtolás elõtt intéztük el a szükséges szükségleteket, s még egy kávé is belefért. Végül is véget ért a hering móka, s 9:46 idõvel kezdetét vette a túra.


Vöröskõi bemelegítõ


A hering üzemmódból átkapcsoltunk hangyára. Szorgosan szedtük a lépteinket, mindahányan voltunk, ami pedig egy hangyabolyhoz volt hasonlítható. Egy éve kezdtem el már már versenyszerûen a túrasorozatomat, de ilyen „tömeg” még egyiken sem volt tapasztalható. K- jelzés vezette utunk a hatalmasra nõtt fák alatt.  Kényelmesen lejtett lefelé, nem úgy mint  tavaly, amikor a havon bizony jó párszor megcsúsztunk.  Piszkés legelõre kiérve a magas fákat átváltották a magasra nõtt füvek és kisebbecske bokrok fák.  Majd Mátraszentlászlói sípályára érve, csináltunk pár képet a virágzó mezõrõl, s újból bevetettük magunkat a fák közé, kicsi emelkedõn fellépve az elsõ Ep-ig VöröskÕ Kilátóig 10:42 idõvel csekkolva.


ÁGASVÁRi sziklamászás


Csabával már sok mindenrõl beszéltünk túránk során így például a magyar közrendszerrrõl és ágairól, tehát volt témánk. De maga a túráról még nem sokat, így hát most itt volt az idõ, hogy megbeszéljük azt a tempót amit a végéig tudunk tartani, a kettõ legmeredekebb emelkedõn Ágasvárról és Muzsláról. Sajnos társam most a túrabotját otthon hagyta, ennek ellenére a Vöröskõrõl levivõ meredek S+ jelzést gond nélkül vette valósággal hip hop leugrált.  Tovább nyargaltunk az elágázásnál vissza a K- jelzésre, ahol jóformán lejtett utunk az erdõben, egy két kisebb csúcsocska emelkedésével, míg nem elértünk a K háromszög elágazásához. Még éreztem, hogy fokosomra nincs szükségem és bõszen ajánlgattam számára, de õ Tesitanárhoz méltóan, anélkül csapott a lecsóba: az Ágasvári sziklásba.


Kemények voltunk mint a beton, oly lelkesedéssel másztuk meg az eleinte igencsak sziklás emelkedõt. Ami nem volt oly könnyû az említett nagy résztvevõi létszám mellett. Végül aztán elmúltak a sziklák de az elég nagy kaptató megmaradt, így hát már én is elõvettem fokosom hátam mögül. Nagy segítség, nemcsak a lábnak de a tüdõnek is, hogy valamire támaszkodhatok, szegény Csaba bõszen szedte a levegõt mire felértünk a csúcsra, elmondása szerint a fülén is levegõt vett.


 


MÁTRAKERESZTESi csúszda alma kávé


11:40 - es idõvel folytattunk utunk hátralevõ részét az elsõ akadály leküzdése után a Kék háromszög jelzésen, Ágasvár másik oldalán, ami számomra cseppet sem volt könnyebb mint a másik oldal, nem úgy mint Tesitanárunknak aki valósággal száguldott lefelé a majd 180 fokos sziklás fás lejtõn. Botladozás szerencsére a túristaháznál véget ért, s bekapva egy almát  rátértünk P+ jelzésre ami egy gyors kis vívõ lejtõ volt lefelé a P-jelzéshez, kikerülve a Vándor – forrást.  A P-jelzésen pedig egy szendvics társaságában a Csörgõ Patak mellett gyorsan elértünk a Mátrakeresztesi fogadóhoz.


MUZsLA – csúcsról csúcsra


12:29 es érkezési idõnk elég volt ahhoz hogy nagyobb szünetet tartsunk, benne foglalva az EP –n adott kalciumost sajtkrémet zsömlével, és a finom eper szörpöt. Mikor megvoltunk még beugrottunk a fogadóba egy kávéra, hogy a koffein felturbóztasson minket az igazi erõpróbára. Miközben elindultunk a P- felfelé felvettünk egy olyan tempót hogy az emelkedõn legyen az akármilyen, kisebb lépésekben haladjunk, a köztes pihenõkben ahol nem volt szintemelkedés pedig nagyobb tempóra vegyük az iramot. Így közeledtünk felfelé az Nyikom réthez. A bükkös átváltott fenyõerdõbe, majd a rétre érve kilátást nyújtva a távolban levõ Muzslára. Különösebb szintemelkedés nélkül jártuk meg a rétet, majd a Nyikom nyeregnél elkezdtük az emelkedés megmászását az elõbb említett tempóban. Ólom tetõre felérve azt hittük minden egyes csúcsra, hogy már a Muzsla, de ahogy következtek az emelkedõk, úgy lettek egyre meredekebbek és egyre hosszabbak. Végül a leghosszabb után nagy levegõ vételek közepette,nagy nekifutásként elértük a Muzslát 14:21 es idõvel.  Hangsúlyozza a résztáv nehézségét, hogy ez volt eddig a leghosszabb részidõnk.


Szurdokpüspöki cél teljesítése


Tavalyi túrára vissza emlékezve ekkor már jelentõs fájdalmaim voltak, mostanra viszont igazából most vette kezdetét a térdemben combomba bokámba nyilaló fájdalmak, ahogy ereszkedtünk lefelé a Koncsúrokon keresztül. Idõközben Csaba talált magának két erõs fadarabot, amit most már kénytelen volt használni, mert ellentétbe velem õt most jobban megviselték a megpróbáltatások. Nagy Koncsúrra a lejtõk után még emelkedett egy picit a bozótos, aztán kezdetét vette az igazi térdeket megviselõ lejtõ. Ahogy valósággal gurultunk volna lefelé, annyira értünk ki zötykölõdve az erdõbõl, hogy aztán a Horka Tetõn köves kopár lejtõjén, megküzdjünk a sziklás résszel, ami levitt minket a Diós Patakhoz. Ez volt Muzsla mászás után a másik igazi erõpróba, mert itt még fák se voltak amibe lehetett volna kapaszkodni lejtõ ereszkedéskor(nem úgy mint Ágasvárnál) csak a sziklák segítettek…avagy inkább nehezítettek az ereszkedésen. De ezt is megcsináltuk és kissé örömködve tekintettünk az utolsó emelkedõnek neki, ami felvitt a földúthoz. Mivel lefelé kímélve lábainkat kicsit vesztettünk az idõbõl, így Csaba javaslatára összeszedve maradék energiáinkat, lefutottuk a maradék távot, s közbe spanolva magunkat, Tesi tanárunk jó kívánsággal látta el az immár leelõzõtt résztvevõket. Kiértünk a völgybõl, át a szántóföldön, betérve Szurdokpüspökibe bevágódva a célba: az általános iskolába 15:56 ra 6 óra 10 perces idõvel, pont amennyit az itiner adott rá.


Összefoglalás


Külön kiemelendõ hogy az általános iskola udvarán volt a levezetõ finom töltött káposztával, teljesítményért kapott igazi akácmézzel, s mindenfajta turista újságossal. Sokkal jobb volt ez a szervezés mint tavaly, amikor kint az utcán volt minden,(avagy már bent nem volt semmi) Az itiner a Mátra decathlonról ismert fénypapírból  Cartographia alapján készült,amelyet megint csak dicsérni tudok, hogy egy A4ra megoldották a térképet, pecsétet leírást, szintemelkedést, élénk szinekkel vegyítve. Ilyen jó tempót pedig még én életembe nem mentem, fele annyira ha elfáradtam, mint a múlt heti Mátradecathlon 25 kmén.  Most találtam meg azt a tempót, amit már egy éve keresek.


Összességében még mindig ez a Mátra igazi túrája, így utólag megnézve a több mint 2000 es indulói létszámmal együtt.


 Hatvan vasútállomásánál azért hatalmasakat sóhajtottunk Csabával, amikor le majd felfelé kellett menni a 20-25 soros lépcsõn.