BUDAI 50 - a teljesítménytúra, melynek résztvevõt "Yvette" oltalmába vette (2014. május 17.)
- Beszámoló geológiai fûszerezéssel -
- Képek a túráról -
Teljesítési idõ: 12.00 óra
Ebbõl
Mozgási idõ: 10.45 óra
Állásidõ: 01.15 óra
Elhatároztam, hogy eltérek a szokásos menetrendtõl és Tatabányáról Budapest kihagyásával próbálom megközelíteni a Szépjuhásznét. A 04.35-ös személyvonat természetesen késve érkezett és mivel csak 7 percem volt Bicskén az átszállásra, kissé izgultam, hogy a csigatempóban zötyögõ szerelvénnyel elérem-e a Volánbuszt. Öt percet késtünk, de a sofõr megvárt, itt még én voltam az egyedüli utas. Mány-Zsámbék-Páty-Budakeszi érintésével jutottam fel Szépjuhásznéhoz, melynek a menetrendeben Budapest-Tündérkert (???) a neve. A Rajtnál összefutottam néhány régi túratárssal.
Hárs-hegy - Fazekas-hegy csoportja (a hegyek teteje Dachstein mészkõ, a peremeken Hárshegyi homokkõ található, ahol festõi áttöréseket hozott létre a Kis- és a Nagy-Ördög-árok (Szépjuhászné út, Húvösvölgy))
Nevezés, majd 06.10-kor indulás a Sárga sáv jelzésen, amely egészen a Zsíros-hegyig volt hû kísérõnk. A Nagy-Hárs-hegyig intenzív emelkedõ, némi sárral. A csúcson megkaptuk az 1. bélyegzõt, majd irány tovább. Eléggé sáros ösvényen jutottunk le a Hárs-hegyi nyeregbe, majd szélesebb úton tovább a Nagykovácsi út keresztezésével, a katonasír után Hûvösvölgybe.
Hármashatár-hegy - Vadaskert csoportja (itt a hegyek tetejét dolomit és márga alkotja, a peremeken pedig Hárshegyi homokkõbõl álló rögöket találunk)
Az Ördög-árok hídja után csúszós ösvényen kapaszkodtunk fel a Vadaskerti-nyeregbe, majd elhagytuk a Hárshegyi homokkõ vidékét. A Vadaskerti-hegy, majd a Határ-nyereg után az Újlaki-hegy már dolomitból áll. A hegy elõtt megkaptuk a 2. bélyegzõt. A Hármashatár-hegy - Vihar-hegy oldalában "megszenvedtük" a túra talán legsárosabb szakaszát, amely a Csorda-kúttól a Virágos-nyeregig tartott. A Pesthidegkúti-medence szélén agyagos ösvényen vezet a jelzés.
Csúcs-hegy - Kálvária-hegy csoportja vagy más néven Pesthidegkúti-hegycsoport (a csúcsok környéke itt is dolomit, de egy-két hegyet teljesen a Hárshegyi homokkõ épít fel, a márga itt alárendelt szerepet kap)
A Virágos nyeregben megszereztük a 3. bélyegzõt és indultunk tovább a Csúcs-hegy északkeleti oldalában vezetõ "alsó oldalúton". Nyilván a feljebb vezetõ Guckler Károly úton haladó Országos Kéktúra kényelmesebb lett volna, de a kijelölt út a Sárga sáv jelzés volt. Elõzetes félelmeinket nem igazolta az út, csak két helyen volt igazi csúszásveszély a ferde ösvényen, de túl lehetett élni. A Kötõk padjától a ködön kívül nem sok minden látszódott a pilisi Kevély-hegycsoportból, így gyorsan továbbindultunk. A Szarvas-hegy- Kálvária-hegy oldalában jutottunk a Felsõ-Patak-hegy nyergébe, ahonnan már lefelé vezettt az út az Alsó-Jegenye-völgyig. Itt, a réten szereztük meg a 4. bélyegzõt, miközben a csodálatos napsütésben hagymás zsíros kenyeret majszolgattunk, szörppel és szódavízzel kiegészítve. Innen kezdve emelkedõn folytattuk utunkat a Paprikás-patak szurdokszerû áttörésében vezetõ, a hidakkal "tarkított" kényelmes sétaúton. Vízesés és egy szép sziklás rész után végleg átkeltünk a patakon.
Remete-hegy - Kerek-hegy csoportja (a Remete-hegyet és a Zsíros-hegyet Dachstein mészkõ alkotja, viszont e túra útvonala a kettõ közti "pásztán" (Kerek-hegy) vezetett, melynek anyaga még mindig a dolomit és a márga)
A Hidegkúti út után befordultunk a Középsõ-Jegenye-völgybe, majd a Sárga kereszt jelzés után - továbbra is a Sárga sáv jelzést követve - elváltunk a 30-as résztáv útvonalától. Intenzív, majd egyre enyébb emelkedõn jutottunk fel a Kerek-hegy erdejébe, ahol néhány éles törés után hiába kerstem az egykori esõházat, ma már nyoma sincs. Innen már nem tudtam túratársaimmal tartani a tempót, "öreges tempóra" váltottam, miközben elõkerült a Richtofit sportkrém is. Csodálkoztam, mennyire megritkították az erdõt a Zsíros-hegyhez közeledve. Aztán a Péntekiek egykori turistaházának romjainál megkaptam az 5. bélyegzõt.
Kutya-hegy - Nagy-Szénás - Zsíros-hegy csoportja (a fõgerinc triász Fõdolomitból áll, a peremeken másfajta dolomitból és Hárshegyi homokkõbõl álló rögöket találunk)
Nagykovácsi szélén vezetett tovább az útvonal, innen már az Országos Kéktúrát követve. A csillesor (Bányász-emlékmû) után az Antónia-nyereg következett, ahol a rengeteg útjelzõtábla okozozott kellemes meglepetést. Itt a Sárga sáv jelzés lekanyarodott az Antónia-árokba, legjelentõsebb túramozgalmunk útja viszont a Felsõ-Zsíros-hegy nevû gerincszakaszon emelkedett tovább. A lilás színû dolomit kõfejtõje után lassan elmaradtak a házak és egy rövid meredek szakasz után feljutottam a Nagy-Szénás keleti gerincére. Közben meg-meg kellett állnom (inkább ülnöm) pihenni. Fent, a kényelmes sétaúton nemsokára az egykori Nagy-szénási (Szabó Imre) antialakoholista turistaház helyénél lefényképeztem az emlékfalat. Innen meredeken kellett felkaptatni a hegycsoport második legmagasabb, füves csúcsára (ha nem is gyephavas, de a "Gyepszénás" nevet mindenképpen megérdemli :-) A csúcson mér elég gyengének éreztem magam és mivel sós dolgot nem hoztam magammal, egy kedves résztvevõ pár "megajándékozott" egy kis olivabogyó-lével. Lehajtottam és a további útszakaszon valóban jobb lett a gyomrom. Köszönet nekik! Néhány látképfotó elkattintása után indultam tovább. A Kutya-hegy - Nagy-szénás nyerge után a Fenyõs-tisztásnál szusszantam még egyet, majd a Kék kereszt jelzés alapján átkelve a hegycsoport legmagasabb hegyén, a Kutya-hegyen, kijutottam a hatalmas tisztásra. Itt kinyílt a panoráma nyugat felé: a Bicske-Zsámbéki-medencén túl felsejlett a Gerecse és a Vértes tömege is. Hegyi kaszálóréteken jutottam le a Fehér úthoz, a vadvédelmi kerítés kapujához. Itt megkaptam a 6. ellenõrzõ bélyegzõt.
Zajnát - Zsíros-hegy - Telki-hegy csoportja (itt a hegyeket Dachstein valamint dolomitos mészkõ és dolomit alkotja, a Nagykovácsi-medence felé esõ belsõ perem Hárshegyi homokkõbõl áll)
A Sárga sáv jelzésrõl Szalagozásra kellett áttérni. Kisebb emelkedõk és lejtõk, tarvágások jellemezték a következõ szakaszt a Telki-hegy erdejéig. Innen a Zöld sáv jelzést kellett követni tovább, amely a hangulatos Anna-vadészházhoz vezetett. Itt két résztvevõt kellett a helyes útra "terelnem". A jelzés nagyon szép völgyben ereszkedve érte el a vadvédelmi kerítést.
Zsámbéki-medence (kavics, homok, agyagmárga, agyag)
A mezõn tovább ereszkedtem Telki irányába, miközben megkapó kilátás tárult elém és ráadaásul a Nap is kisütött. A település utcáin többször irányt kellett váltani, itt ismét én mutattam meg a helyes útvonalat többeknek. Emelkedõn majd szintben haladó utcán értem el Telkiben a Kerék vendéglõt, ahol beszereztem a 7. igazolást. Már csak négy órám volt a maradék 18 km-re, úgyhogy igyekeznem kellett. A kis parkban a mûködõ kútból vizet tankoltam a pillepalackba, majd lassú emelkedõvel újból elértem a vadvédelmi kerítést.
Zajnát - Zsíros-hegy - Telki-hegy csoportja
Lassan emelkedõ ösvényen jutottam fel az erdészeti úthoz (az egész útvonalon alkalmazott "zerge fej" jelzés alapján), melyen kisebb ereszkedõ következett (Zöld kereszt). Itt ismét szénhidrátot vettem magamhoz, felkészülve a Fekete-hegyek emelkedõjére.
Nagy-Kopasz - Fekete-hegyek csoportja (a villagerinc szerû fõ tömeget (Hársbokor-hegy - Nagy-Kopasz - Vörös-pocsolyás-hát - Kecske-hát - Fekete-fej) Dachstein mészkõ alktotja, a Fekete-hegyek dolomitból állnak, a Budakeszi-medence felé esõ peremen jelentõs Hárshegyi homokkõ kibukkanások vannak)
A Sárga kereszt jelzésre térve át a Fekete-hegyek dolomitrögei alá kanyarodtam. Az út lassan emelkedett, majd egy rövid átvágással a Zöld háromszög jelzésre kellett áttérni. Itt elkezdõdött a tényleges emelkedõ. Eleinte erdõben, majd a Fekete-hegyek dolomit hegyorrán és gerincén haladtam tovább felfelé (Tarnai-pihenõ, megkapó kilátás a Biai-hegy - Kis-Kopasz csoportja és a Budakeszi-medence felé). Kis tisztásnál jelzésváltás a Piros háromszög jelzésre, mellyel egy darabig együtt haladt a Zöld kereszt jelzés is. Ereszkedõ az erdészeti talajútig, majd ismét emelkedõ következett a Kopasz-erdõ gerincéig. Innen igen sáros ösvényen kellett leereszkedni a erdõsarokhoz, ahol a Nagykovácsi felõl érkezõ Piros sáv jelzésen jobbra kellett fordulni és amely már Célig elkísért. Ettõl kezdve jobb lett az út minõsége. Kis nyereg után lefényképeztem a vaddisznók híres fürdõjét, a Vörös-pocsolyát (ennyi vizet én még sosem láttam benne). Erdõben, majd fiatalos szélén érkeztem a Piros kereszt jelzés kiágazásához. Az ellenõrzõpont néhány méterrel odébb volt, ahol beszereztem a 8. bélyegzõt. Másfél órám volt még hátra, úgyhogy usgyi tovább! A tölgyerdõ után rétek sorozata következett, majd egy nagy kanyar után, a betonútnál elértem a Juliannamajori-medence szélét (ebben a medencében ered a Kis-Ördög-árok). Néhol szép kilátás nyílt a környéki hegykoszorúra: Hársbokor-hegy - János-hegy - Nagy-Hárs-hegy - Fekete-fej, korlátozottan a Hármashatár-hegy irányába. A betonutat elhagyva, a következõ erdõsaroknál az útvonal belépett Budapest közigazgatási területére, majd rövid erdei szakasz után megérkeztem a Fekete-fej utcához, a Petneházy lovascsárda nevû ellenõrzõponthoz. Beszerezve a 9. bélyegzést, lehajtva két pohár szódát, elindultam a Fekete-fej csúcsa felé. Sikerült egy pihenõvel leküzdenem. A csúcson lefényképeztem a magassági pontként számontartott geodéziai vasoszlopot. Meredek ereszkedõn jutottam le a Kis-Ördög-árok homokkõ áttörésének felsõ végéhez. A Szépjuhászné úton felfelé kellett haladni pár száz métert.
Hárs-hegy - Fazekas-hegy csoportja
A híd után a Piros sáv jelzés meredek kapaszkodóba kezdett, ezt is sikerült egy pihenõvel leküzdenem, majd az ellaposodó, Hárshegyi homokkõbõl álló oldalgerincen feljutottam a Hárshegyi körútra. A padoknál szusszantam egy utolsót és a kényelmes sétaúton szedtem tovább a lábam a cél felé. Két túratársam elém jött, úgyhogy az utolsó szakaszt ismét velük tettem meg. Még egy fénykép az éppen az állomáson tartózkodó Gyermekvasútról, majd érkezés a Célba (18.10). Elég szintidõ kihasználós lett, de hát most ennyire futotta :-))
Fél óra múlva jött a Volánbusz, Páty-ig álltam, aztán lett ülõhely. Bicskén 2 perc volt a várakozási idõ. Tatabányán hazasétáltam és felidéztem a nap kellemes emlékeit (szinte csak ilyen volt).
NO esõ, NO rovar és bogár, viszont gyönyörû útvonal és majdnem végig madárdal és tücsökzene.
A szervezés tökéletes volt, az útvonal kijelölése 97%-os (csak egy-két helyen "döccent", de ennyi belefért).
Üdvözlettel:
Rakk Gyula
térképész-térinformatikus |
