ÖTVENES TÁV
Idén elõször teljesítettem a Gerecse 50-et, de nem valószínû, hogy még egyszer nevezek.:(((( A ttt-s beszámolókban megnevezett tavalyi problémás pontokon ugyanis nem sokat változtattak a szervezõk.
Maradt a:
- a rettentõ sok beton! Ki lehet számolni, mennyi. Tatabányán belül, ami fõleg a végén megterhelõ, pláne hogy a vasúttól még 600 m (ez idén esõvel volt súlyosbítva) - ezen fáradtan, vízhólyagos lábbal totyogni durva kínzás volt. Tardostól, ill. a következõ ellenõrzõ pontnál, továbbá a Turulhoz vezetõ forgalmas út (ahol zavartuk a forgalmat, esõben) és a levezetõ lépcsõ is csupa beton út, ami nagyon kellemetlen a bakancsos lábnak. (Ezt a hibát sok teljesítménytúra szervezõ elköveti, gondolom nehéz másképp szervezni, de ettõl még tönkreteszi az élményt és egészséget.)
- a tilalom ellenére szemérmetlenül dohányzók, sportszerûtlen út közepén tötymörgõk, akiket kerülgetni kell; és hogyszomorú, hogy túrórudival ösztönözni kell az elvileg a Gerecsét szeretõ embereket arra, hogy ne szemeteljék tele (édességért lehetett beváltani a palackot) mind azt sugallja, hogy talán nem való ekkora tömegnek ez a hétvégi mulatság. Megjegyzem, nemcsak a fiatalok viselkedése hagyott kívánni valót maga után: egy idõsebb hölgy, aki az egyik videóban is nyilatkozott túrás érdemeirõl, a zsíroskenyérosztáskor hangosan hirdette a békésen sorbanállók füle hallatára, hogy nem kell sorban állni, és nem is állt be. Mit gondol, mi többiek vajon miért álltunk ott? És mi lett volna, ha a többezer ember tolakodva akarja elintézni az abrakolást?
- hogy nem ír a szervezés rajt idõt. Persze, nagyon profi infrastruktúra volt vonalkóddal és olvasóval, de az etapoknál se írtak részidõt, hacsak külön kérésre nem. Lehet, hogy nem volt rá kapacitás, de ez megint csak a futószala-jelleg ellen szól.
- ugyanígy a teljesítéskor hagytak volna elmenni csak egy jelvénnyel, oklevél nélkül, ha nem szólunk. Sokszor teljesen kaotikus állapotok uralkodtak - lajtoskocsiból én például egyet láttam csak: a többi helyen ha lehetett is folyadékot venni, jól felszerelt büfébõl lehetett volna inkább csak. Megjegyzem, több teljesítménytúrán is problémám, hogy a költséghatékonyság jegyében kifejezetten gagyi és egyesével csomagolt termékeket adnak, amik a legtávolabbról se egészségesek (mint azt egy sportoló várhatná), se nem környezettudatosak. Persze az önkiszolgáló bödön valami-vekni kenyerek kultúrált hozzáállás híján szintén nem jók .
Pár pozitívum:
- néha lélegzetelállítóan gyönyörû tájakon gázoltunk (kár, hogy sietni kellett), dudva-muhar helyett sok-sok-sok medvehagyma volt
- a nagyjából egy tömbben mozgó, hasonló fittségû ismeretelen ismerõsök erõt adnak, azáltal hogy mindannyian ugyabban a sorsban osztozunk... a versenyszellem ami segít hogy ne adjuk fel, az hogy a vízhólyag közösségi élmény, és hogy mikor ázottan sántikálunk a célba, hangosan kipukkad belõlünk és fertõz a nevetés, önmagunkon... bárki bakancsot viselõ természetes leszólítása/odaéneklés neki, hogy: "NE CSÜGGEDJ, KAPKODD A LÁBAIDAT :))))", a véletlenül elcsípett sztori-töredékek, kiszólások mind olyan élmény, amit csak teljesítménytúra adhat.
- a jelvény nagyon ízléses, szép munka
- a tudat, hogy igen, megcsináltam.... :)))
- a pontõrök szívvel-lélekkel, gyorsan és kedvvel dolgoztak, és ami szinte hihetetlen: soha nem volt fennakadás - tehát a szervezés ebben a tekintetben nagyon jó volt.
|