Túrabeszámolók


Barlangtól-barlangig

tiltonTúra éve: 20072007.02.04 22:33:39
Majdnem a szokott csapattal vágtunk neki a túrának. Sajnos Z. a fekete lovas porcogós gondjai miatt nem tudott velünk tartani, de a tõle megszokott lovagiassággal a rajtig elfuvarozott bennünket. Az elsõk között indultunk és üdvöskénk, a pimaszul fiatal Kriszti ismét kezébe ragadta a kezdeményezést és az élre tört. Nem bajlódtunk az itiner alapos tanulmányozásával, így rögtön az út elején elkeveredtünk. Már itthon, elõkerítve a szemüveget, kiderült, hogy az itiner pontos útleírásokat adott, de sajnos a mi korunk beli decens urak és úrhölgyek a 12-es betûmérettel írt szöveget már nem nagyon látják szabad szemmel és kénytelenek voltunk a bohó fiatalságra bízni magunkat. Kriszti elemében volt, rögtön talált egy emelkedõt, ezt nem hagyhattuk ki. Az elsõ ellenõrzõpontot viszont igen, és amikor már a Hármashatár-hegy tornyai jöttek szembe, éreztük, hogy gáz van. Kis tanakodás után úgy döntöttünk, hogy megyünk tovább, sürgõs délutáni programok miatt idõre kellett végeznünk, nem fordulhattunk vissza. A kezdõdõ lelkiismeretfurdalásunkat Kriszti újabb kanyarok és extra emelkedõk gyorsított ütemû teljesíttetésével elaltatta és máris az elsõ, másoknak második ellenõrzõpontnál voltunk. Ragyogó napsütésben ébredt a város, szikrázó kék ég és tiszta, éles levegõ fogadott bennünket. A BUÉK 20 útvonalán, csak most fordítva indultunk le a hûvösvölgyi Nagy-rét felé. Kriszti kilátásba helyezte a szokásos lakomáját. A harmadik ellenõrzõ pontnál akarta megenni az almáját. Minket is azzal kecsegtetett, hogy megreggelizhetünk. Addig is ínycsiklandó reformkonyha recepteket cseréltünk és szokás szerint megváltottuk a világot. Már elég éhesek voltunk, amikor megérkeztünk a parkolóba. Nagyon kedves pontõröktõl megkaptuk a következõ denevéres matricát, és a meglepetés csokikat (finom volt, köszönjük). Éppen elõszedtük a szendvicseinket, amikor Kriszti már az almája felénél tartott.-Ugye nem idõzünk sokáig?-kérdezte. Hát persze, hogy nem, visszacsomagoltunk, indultunk. Elfelhõsödõ arccal jelentette be, hogy ebben a túrában csak ezt a Hárs-hegyre felmenõ szakaszt nem szereti. Annyira. Na! -közölte hangsúllyal és már csak az emelkedõ tetején eltûnõ hátizsákját láttuk. Idõnként fényképezés ürügyén megálltam, hogy a fülemen keresztül is próbáljam a légszomjamat csillapítani. Gabi néha tapintatosan megvárt, végül felértünk. A simogató napfény, és a gyönyörû látvány kárpótolt a "szenvedéseinkért". A széncinkéket egész délelõtt hallottuk viháncolni, néha egy harkály is dobolt és meglestünk egy vidám csuszkát is. A vegetáció elég sokat fejlõdött az elmúlt egy hónap alatt, talpig barkában álló mogyoróbokrokkal, orvosi tüdõfû pettyegetett leveleivel találkoztunk és a lila árvacsalán is kikukucskált az avar alól. A Bátori-barlangnál elhelyezett mentõkötél nagyon jó ötlet volt, akkorra már éppen kezdett a felsõ fagyott réteg felengedni, csúszott így is, de legalább tiszták maradtunk. A kellemes séta közben kicsit sokkolóan hatott a Battai lépcsõ, de az Apáthy-sziklához felérve mindent megbocsájtottunk. Hallotunk egy virgonc mátyásmadarat és egy csókát is. Rengeteg kutyasétáltatóval találkoztunk, jobbnál jobb fej kutyák vitték a gazdáikat élvezni a vasárnap délelõtti istenáldotta békét és nyugalmat. Fél tizenkettõre értünk célba (4 óra 9 perc), megkaptuk a jelvényt és az elegáns grafikájú, fimom papírra nyomtatott oklevelet, kedves gratulációt, kézfogást és a forró teát. A Kolossy térnél még levezetésként megfutottuk a 6-os buszt és elcsíptük a vasárnapi ebédet is. Kellemes, jó hangulatú túra volt, köszönet a szervezõknek!