Túrabeszámolók


Decathlon Mátra Túra

Jozsef63Túra éve: 20142014.04.09 12:39:04

Ötvenes vagyok. Nem a rendszeresen bejárt túratávjaimat illetõen. Eddig a leghosszabb táv amit legyalogoltam, 25 km volt. Most beneveztünk családostul a 2. Mátrai Decathlon túra 50-es távjára……pontõrnek. Önkéntesként egy etetõponton igyekeztünk helytállni. Feleségem készítette mézeskalácsnak és a fokhagymás ecettel bolondított hagymás zsíros kenyérnek köszönhetõen ez egész jól sikerült is. Részesei voltunk egy-két vicces dolognak, amit itt megosztok veletek:


Még a startpontban történt. Feleségem indulás elõtt elszaladt folyó ügyeit rendezni. Az elõtérben várakozva szóba elegyedett a kilépõ, igen menõ sportos cuccba öltözött, igen fiatal leányzóval és megkérdezte, hogy hányas távon indul ?

- Ötvenesen – húzta ki magát az ifjú hölgy.

- Ó, akkor találkozunk – válaszolta nejem.

A lányka végigmérte, bizonyára elhelyezte anyukája generációjában, majd kissé fitymálva megjegyezte:

- De mi futunk ám!

- Nem baj, akkor is találkozunk – hangzott a mosolygós válasz. Mire zavart döbbenet ült ki a lány arcára.

- Pontõr leszek az ötvenesen – próbálta feloldani a rejtélyt feleségem, kevés sikerrel. Teljes értetlenséggel váltak el. (nota bene: nem találkoztunk a lánykával az ellenõrzõ pontnál.)


Kínálgattuk az ecetes hagymát a zsíros kenyérhez. Egyik résztvevõ a „Kérsz hagymát a zsíros kenyérhez ?” kérdésre ezt válaszolta:

- Hagymát ? … Hmmm, hagymát. Jó, jöhet, úgyse leszek ma hölgytársaságban. Megyek haza a feleségemhez.

Zavart csend állt be. Miután leesett neki, hogy mit mondott „helyesbített”: „Á, az asszonynak meg ki kell bírnia”.


„Voltatok a mozgópontnál ?” kérdezte az újonnan beérkezõket egy, már a pontban pihenõ, eszegetõ túrázó. „Milyen mozgópontnál ? Az a mozgópont nem is mozgott, csak álldogált egy helyben oszt pecsételt” – hangzott a válasz.


„Gyertek már!” – kiabált vissza a lemaradt csapattársaknak egy tag a pontból. „Itt van a terülj asztalkám, meg már rég megy a film. Már újra is töltött a Hét mesterlövész”.


Le a kalappal a túra „ötvenesek” elõtt, akik a Galyavári négykézláb után még így bírták a harmincadik kilométerben. Mi is jól éreztük magunkat. A célban pedig jól esett a Horalky szponzori tevékenységének gyümölcse. Jövõre veletek ugyanitt !?