Túrabeszámolók


Zöld túrák (Budai-hg)

Ha AnnaTúra éve: 20142014.02.23 15:36:56

Túrabeszámoló képekkel!


 Tavaly októberben kezdtem el teljesítmény túrázni. Sikerült nagyon megszeretni ezt a sportot. Ha 1 hét kimarad, szinte már rosszul érzem magam.Ezért is nem értem mi történt velem a Zöld 30-as túrán?  Mert bizony ott már az elején azon gondolkodtam,hogy feladom az egészet. Amikor megláttam hogy az Ördögoromra milyen sáros csúszós sziklákon kell felkapaszkodni teljesen elõjött a tériszonyom. A 2 héttel ezelõtti virusos influenzámból sem gyógyultam ki teljesen, a közérzetem sem volt valami jó. Az idõjárás is pocsék volt, elõzõleg már 2 napja éjjel nappal esett az esõ. Ezek  a tényezõk együttesen vezethettek a negatív gondolataimhoz a túrával kapcsolatban. Kerestem is az itineren egy telefon számot, ahol lemondhatnám a túrát. Telefon számot viszont az itineren nem találtam! Ezért folytattam az utam tovább.


 Sikeresen megérkeztem az elsõ ellenõrzõ ponthoz, ezt egy hajszálnyi sikernek könyveltem el. Tovább haladva a Széchenyi hegy felé megismétlõdött újra a tériszonyom, az út további részén már többet nem jött elõ. Széchenyi hegyen megkaptam a 2. pecsétet az itineremre. Elindultam hát a Normafa irányába. De valahogy éreztem,hogy nagyon lassan haladok. Következõ EP.nál a Tündér sziklánál be is bizonyosodott,hogy 2.5 km-es átlaggal jöttem eddig. Meg is kérdeztem a pontõr fiútól,hogy mi a véleménye, ilyen sebesség mellett én beérek e 7,5 óra alatt a a célba? Õ együtt érzõen biztatott,hogy szerinte igen,beérhetek szintidõn belül a célba. Lassan kezdtem beletörõdni,hogy ez a mai nap ilyen, s hogy kb 10 óra alatt majd be is érek a célba a 7,5 helyett. De azért kis erõre kaptam és elkezdtem a lábamat szedni,hogy a következõ EP-t a Feket István emlékháznál minél elõbb elérjem. Igen ám, de itt az erdõ helyett ismét városban kellett  gyalogolni s meredek lépcsõkre kellett felmásznunk többször is. Ebbõl kiemelném a Battai lépcsõt,amikor megláttam újra kikészültem,hogy ezt megint meg kell mászni. Valahogy felvergõdtem a tetejére. Tovább haladva a 4. Ep-n is túl jutottam, ez megint adott egy kis energiát, hogy jöhet az Árpád kilátó! Itt is voltak még emelkedõk. A viz  patakokban folyt rólam olyan melegem volt, mivel nem rétegesen öltöztem. Egy meleg pulóver volt rajtam és egy dzseki mindössze.  Egyiket sem mertem levenni, igy tovább gyalogoltam, a ruháimból csavarni lehetett volna a vizet. El is döntöttem,hogy a következõ túrámra legalább 3 rétegû ruhában jövök, amibõl levethetek egyet szükség esetén. Hát ilyen gondolatok foglalkoztattak még a jövõbeli túrázással kapcsolatosan.


Megérkeztem az Árpád kilátóhoz. Nagyon kedvesek voltak a pontõrök, csokival kínáltak, mondták hogy vehetek kettõt is rögtön. Én éltem a lehetõséggel vettem kettõt. Leültem a padra és ettem egy szendvicset, ettem egy csokit  /a másikat eltettem késõbbre/,ittam magammal hozott teából. Elõszedtem az itineremet, megnéztem a hátralévõ útvonalat. Gyors számítást végeztem, hány órája vagyok úton, s hány kilométert tettem meg. Biztatóbb számok jöttek ki, valahogy az átlag sebességem itt már 4 km/h-ra nõtt. Kicsit megnyugodtam ebbõl a szempontból. Azonban átgondoltam, hogy a szintes túrák nekem valahogy nem mennek! Nem szabad olyan túrákra jelentkeznem,ahol túl nagy szintkülönbségek vannak, nem bírom!!! Talán a súlyfeleslegem miatt, talán a korom miatt, de nagyon szenvedek a szintektõl! El is döntöttem,hogy 1000-1500 méter lehet a maximum. Efölött nem vállalok túrát!


Újr nekiindultam Virágosnyereg felé, kicsit frissebben és bizakodóbban,hogy talán nem lehetetlen küldetés beérni idõre a célba. Fölfele menet csiga lassusággal vánszorogtam, lefele menet kocogtam, így a kettõ sebessége kiegyenlítette egymást. Virágosnyereg Ep-re már egész jó idõvel érkeztem. A bóróka büfében megkaptam az újabb pecsétet. Itt is leültem pihenni, ittam egy kis szörpöt, nagyon melegem volt. Mielõtt tovább indultam volna találkoztam egy ismerõs túra társammal. Én készítettem róla egy képet, mire Õ szintén készített rólam egy képet. Hiába tiltakoztam, azzal védekezett, hogy van photo shop is a világon,ha rosszul sikerülne rólam a kép. Merthogy nem vagyok egy fotogén tipus enyhén fogalmazva. Na ezen túl voltunk. Ismét útnak indultam, szaporán szedve a lábaimat.


Az ezt követõ szakaszon következett az igazi sárban dagonyázás egészen Solymárig. Az erdõben is sár, de Szarkavár elõtt pedig brutál agyagos sárban meneteltünk, bokáig süllyedve. Amikor kiértem a saras útról, kb úgy néztem ki mint a "disznó" a cipõm egy merõ sár, a nadrágom alja úgy szintén. Próbáltam az útszéli füves részen valamennyire megtisztitani a cipõmet,hogy valamennyir szalonképes állapotba érjek be a városba. Hát ez a cipõ tisztogatás inkább kevésbé sikerült.


Solymáron gyors bélyegzés. Megint elõszedtem az itineremet és örömmel állapítottam meg,hogy már csak 5km van hátra Nagykovácsiig, és idõben vagyok! Szép az élet!!! Nekiindultam az emelkedõs aszfalt úton kifele solymárról. Hát ez az út jó hosszan fölfele vezetett,megint folyt rólam a viz. Utána be az erdõbe. Mondogattam magamnak, hawai... mindjárt célba érek. 


Nagykovácsiban még volt azért egy soha véget nem érõ hosszú gyalogút.. Aztán egyszer csak feltünt a Plébánia épülete, utam végcélja. Teljesen lestrapált állapotban érkeztem meg. Azonnal adtam az itineremet, és néztem az órámat. Hihetetlen, de idõben beérkeztem, gratuláltak!  Megkaptam az oklevelet és a kitûzõt! Megkönnyebbülve leültem enni. 1 vajas lekváros, 1 zsíros kenyeret s  3 pohár teát ittam meg. Közben valaki hozzám lépett és megkérdezte,hogy melyik távon indultam?! Én válaszoltam,hogy Én már a célban vagyok! Mire Õ azt felelte,hogy neki még hátra van 14 km Budakesziig, s aztán el is indult. Kicsit "írigykedve" néztem utána, de jó neki, hogy még mehet tovább...Így,hogy kipihentem magam, s visszatért az önbizalmam, még a fáradtságom is megszünt...  egészen másképp láttam már a helyzetet ...lehet még bírtam volna én is azt a + 14 km-t. Végülis volt már Lõvéreki 4O km-es 1240 szintes túrám, amit sikeresen 1 órával a szint idõn belül teljesítettem.


Majd legközelebb remélem jobb passzban leszek, mert a teljesítmény túrázás nagyon jó dolog, és én nagyon szeretem még akkor is,ha vannak néha hullámvölgyek :)


Köszönet a rendezõknek és segítõiknek a túráért, valamint a túratársaimnak, akik útközben segítettek a tájékozódásban!


Túráról készült fotók megtekinthetõek: https://picasaweb.google.com/118029603304874160089