Téli Tihany 20
GPS-el mért távolság: 20,7 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 740 m.
Túrára menet, a Nosztorin elkapott az ónos esõ. Nem a legjobb elõjel. Nyolc elõtt pár perccel értünk Tihanyba. Parkolni már csak jó messze tudtam. Olybá tûnik, az ónos esõtõl kevésbé tartanak a túratársak, mint a hófúvás ígéretétõl. A benevezés csaknem 20 perc, pedig informatikailag a legfölkészültebb túraszervezõ csapat. Nevezést követõen kétbetûs kitérõt követõen vissza a kocsihoz. Elraktam a pulóveremet, elõ a túrabotokat, a további ónos esõ elijesztésére ráhúztam az esõvédõ huzatot a hátizsákra, s gyerünk. Kellemes vastagságú hótakaró borította a félszigetet, igazi szép télivé téve a túrát, de nem túlzottan nehezítve a járást. Nekünk akik a rajtidõ elején indultunk, még optimálisan járható volt a hó, jól kapaszkodott bele a bakancs talpa.
Megyek a kijelölt útvonalon, viszont érthetetlen módon az elsõ sarkot menten levágta a többség. Mire jó egy ilyen eleve rövid távot még tovább kurtítani. Sokan ballagnak elõttem is, mögöttem is. Elég gyakran kényszerülök elõzésre. Ennek következményeként a fényképezõgép jó darabon csak ballaszt. Semmi kedvem sincs az egy-nyomsávos ösvényeken újra és újra megelõzni ugyanazokat a csoportokat. Hamarosan elértem az elsõ ellenõrzõpontot. Itt is és a többi ponton is csak több-kevesebb sorban állással lehetett pecséthez jutni. A Belsõ-tó körül szélesebbek az utak, megkönnyítve a haladást, viszont jobban ért a szél. A Kis-erdõ-tetõn, Verát, az egyesületi csapatunkat, illetve ismerõs székesfehérvári csoportot értem utol. A túra hátralévõ részét Verával együtt tettük meg, jót beszélgetve. A leereszkedés nem túl könnyû, bár könnyebb, mint tavaly a sárban. A többség ez évben is levágta a sarkot a szõlõn keresztül. Az Apáti-templomromnál jó forró teával öblítettük le a pogácsákat.
A Csúcs-hegyig semmi gond. Az ellenõrzõ pontnál az eddigi leghosszabb sorállás következett. No nem a pontõr lassúsága, hanem a következõ nagyon meredek lejtõ miatt, amitõl mindig tartok, bármilyen idõ van. (Én rosszul, Vera viszont jól emlékezett, tavaly helyezték át a pontot lentre, a barlanghoz.) Mindenki nagyon óvatosan ereszkedett le, a szervezõk által kifeszített kötél segítségével. Így is sokan estek el. Kihasználva a torlódást, elõbányásztam a hátizsák aljából a szöges bakancsrátétet, s nekiülve fölvettem. Állva kísérletezésnél, csaknem begörcsölt a vállamnál egy izom. Végre valóban hasznát vettem. „Viszonylag könnyen” sikerült abszolválnom a lejtõt. Fönt is hagytam, egészen a Hajóállomás elõtti aszfaltig. Érdekes volt a Bázsai-öböl látványa. A megszokottól eltérõen, magában az öbölben nem volt jég, viszont kint a nyílt vízen igen. Ettõl kezdve már fényképeztem is párszor. Kényelmes tempóban, nézelõdve értük el a következõ két ellenõrzõ pontot. Közben rövid idõre, a nap is átsütött a felhõkön. Az Akasztó-dombtól, ismét meredek lejtõ vitt le, igen szép kilátással. A Hajóállomásnál újabb pecsét és frissítés: tea és pogácsa. Az eddigi ellenõrzõ pontot szétbombázták, így máshová került. Itt már becsatlakoztak a 10-es távon indulók is. Jó sokan voltunk.
Frissítést követõen irány a Barát-lakások. A Ciprián-forrásnál csaknem beragadok egy lassúbb csoportba, de a forrás felé kerülve megúszom. Sokra nem mentem vele, mert Vera viszont beragadt. Az ellenõrzõpontot követõ visszafordító kanyar után, ismét megálltunk fotózni. Az Óvár-hegyen gyõri csoportot elõztünk meg. Végre elkészült a kálvária, s rendbe tették a lejtõt. Megkaptuk az utolsó pecsétet, s irány az Apátság. A sétányról ismét csak szép a kilátás. Azt viszont nem tudom, mit keres egy fából készült hajóágyú a sétányon. Az Apátságtól már csak egy kis séta volt hátra a célig. A viszonylag hosszú utolsó lejtõnek köszönhetõen, elég jól megszáradt rajtam a póló így nem kellett átöltöznöm, hanem irány a cél igazolni. Megkaptam a hûtõmágnest, és a következõ két évi Téli Tihany idõpontját tartalmazó nyakba akasztható kulcstartót, megettem a jó kis mákos tésztát. Ez évben kisebbek voltak az adagok. Két túratársat átvittem Füredre, hogy hamarabb hazaérjenek vonattal, majd irány vissza Ágiért és két ajkai túratársért a célba. Bosszantó, de az ajkaiak eltûntek. Végül hazafelé vettük az irányt.
Jó kis téli túra volt (az eddigi legszebb téli idõvel), rengeteg résztvevõvel. Sokkal kellemesebbnek és könnyebbnek bizonyult, mint tavaly.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1200 Ft-ért színes térképes igazolólapot (saját térkép nem kell), emléklapot, nagyméretû kitûzõt, vagy hûtõmágnest és nyakba akasztható kulcstartót kaptunk. A rajtban téli fagyi, az Apáti-templomromnál tea, forralt bor, pálinka és kétféle pogácsa, az Akasztó-dombon alma, a Hajóállomásnál forró tea, pogácsa és pálinka, a célban pedig mákos tészta volt az ellátmány. |
