Túrabeszámolók


Téli teljesítménytúra

tiltonTúra éve: 20072007.01.21 21:58:19
Téli teljesítménytúra

Mint sokan mások, mi is a 7.15-kor érkezõ HÉV-vel jutottunk el a rajthelyre. Könnyen megtaláltuk, mert már egy jó kis sor gyûlt össze, de a regisztráció gyorsan ment. Hamar elindultunk üdvöskénk, Kriszti nyomában. Mindannyiunknál minimum 20 évvel fiatalabb a pimasz, dehát majd mi megmutatjuk! Z. a fekete lovas kicsit morgott, mert indulás elõtt kiszerelte a bélést a kabátjából, és a reggel kicsit csípõs volt. Bár, még mindig nem olyan igazi januári csípõs, csak amolyan globálisan melegedett januári.
Kicsit sáros volt az út elsõ szakasza, de annyira nem volt vészes, hogy elõvegyük a kamáslikat, másrészt az ezzel esetlegesen eltöltött idõ drámai lemaradást eredményezett volna Krisztihez képest. Szóval egy darabig kerülgettük a sarat, késõbb már nem voltunk ennyire kényesek. Gyönyörû fényekkel kelt fel a Nap, bársonyosak voltak visszatekintve a hegyek. A kékcinkék és a rigók énekét az egész túra során hallottuk, néha egy mátyásmadár is rikoltott, jelezve a betolakodókat. Egy bükkösön haladtunk keresztül, amikor egy harkály dobolása szólalt meg kelet felõl. A túra elsõ szakasza egészen tavaszias hangulatban telt, de szerencsére a kora tavaszi vegetáció még alig bújt elõ. Néhány galaj, müge, kankalin és ibolya levél bátorkodott elõ a nedves avar alól. Érdekes volt látni a túlélõ szöszös ökörfarkkórók hatalmas, üde, molyhos tõlevélrózsáit, amelyeknek már régen le kellett volna fagyniuk. Közben gyülekeztek a felhõk, az idõ kezdett elkomorulni, de túrázni mindenféle idõben lehet. Többször megváltottuk a világot, és a Macskabarlangnál végre megállhattunk enni is. Miközben megreggeliztünk, az ezzel eltöltött három perc alatt legalább tizenöten beelõztek bennünket. Láttuk Kriszti elkomoruló homlokát és tudtuk, indulnunk kell. Kicsit szégyelltük, hogy ilyen kispolgári és öreges a tempónk, Kriszti ugyanis csak egy almát evett, és már indultunk is. Szerencsére rögtön egy emelkedõ következett, turbó be, verejtékkiválasztás is. A túra gyönyörû helyekre vezetett, legszebb a Ziribárról jobbra-balra nyíló kilátás volt és a most is illatozó kakukkfüves sziklagyep. (Különleges név, tudja valaki, honnan származik Ziribár neve?) Kis problémát csak az okozott, hogy Kriszti, amint emelkedõt látott, az addig is lendületes tempóját felturbózta. Z. a fekete lovas morgott, hogy minek hozott egyáltalán dzsekit.
Pilisszántón már eléggé esett, de csak pár kilométer volt hátra és máris Klotildligeten voltunk. Kedves gratuláció, meleg kézfogás, vidám emberek és finom citromos tea. 5 óra alatt teljesítettük a távot, elégedett vagyok. Nagyon tetszett a körültekintõ szervezés, a szép túraútvonal kijelölés és a gondosan elhelyezett jelzések. Egyszerûen nem volt alkalom elbizonytalanodni, minden kétesnek tûnõ helynél, elágazásnál másodperceken belül feltûnt a piros szalag. Köszönet a szervezõknek. Jövõre újra itt leszünk!