Helyiipar 15 (30)
Túl sok idõm megint nem volt ezen a hétvégén, de azért egy kis teljesítménytúrázás, mozgalmározással belefért. Erre utal a címben szereplõ két adat is, ugyanis a 15-ösre neveztem, de valójában 30-at mentem. Szerettem volna folytatni a "Bükki források" és a "Bükk szirtjei" mozgalmakat.
A Bükk nekem viszonylag közel van, így másfél órányi autózás után már meg is érkeztem Garadnára. Elõtte még megálltam és kinéztem a Magos-kõre, ahonnan egy fáytolos napfelkeltében volt részem. Megérkezve a rajthoz, a Helyiipari-forráshoz vezetõ ösvénynél megálltam egy pillanatra, de rögtön rájöttem, hogy a mûút hajtûkanyarjának külsõ ívén nem túl célszerû leparkolni. Ráadásul a ködszitálásnak köszönhetõen az úttest olyan volt, mintha beszappanozták volna. A rendezõk egy rakodónál ajánlottak parkolóhelyet, ahol megleltem az éppen készülõdõ topikcsapatot is. Tibet, VadMalac, budai (H.G.) és gethe is a 45-ös távra melegítettek. Együtt sétáltunk fel a rajthoz, mely a Turista-pantheon-ban volt berendezve. Kissé nehézkesen ment a nevezés, de azért lassan el tudtunk rajtolni. Budai (H.G.) még visszaszaladt a megfelelõ túratérképért, mert harmincasat kapott.
Kicsit beszélgettünk az egyébként jól szalagozott úton, majd kiléptünk a mûútra. Itt gyalogoltunk egészen a piros sáv jelzésig, ahol betértünk az erdõbe. Még pár mondatot váltottunk, de utána el kellett válnunk egymástól, mert õk a piros+-re kanyarodtak át.
Innentõl beleerõsítettem és rövidesen egy gyerekcsoportot értem utol. Üdvözöltem õket, majd a Dolka-gerincrõl megtettem az elsõ kitérõmet, a Lencsés-forrásig. A forrásnál egy modern stílusú betonépítmény fogadott, de a kódot meglelve már lépkedtem is visszafelé. Az egykori honvédségi épületekbõl már csak romok meredeztek, pedig az 1997-es Denevér túrán még sokkal több látszott belõlük.
Még az emelkedõ részen ismét találkoztam a csoporttal, akik nagyon érdeklõdtek felõlem, hogy merre jártam. Megnyugtattam õket, hogy párszor még mellõzzük majd egymást.
Szeleta-tetõn már az ellenõrzõ pont elõtt, több figyelmeztetõ tábla is jelezte az õrség hol létét. Bár a levegõ kissé párás volt, de igazán fenséges volt a kilátás. A kódot itt is megleltem, majd a piros négyzetrõl letértem a piros sávra és elbandukoltam egészen a Molnár-szikláig. Ez is egy nagyon szép hely. Eddig még csak lentrõl láttam, de onnan nem tûnt ilyen magasnak.
Visszatértem a piros négyzetre és leereszkedtem a piros +-re. Ismét utolértem a kis csoportot, de közben nagyon figyeltem a bal oldali fákat, hisz a piros kör jelzést kerestem. Meg is lett a jelzés, mely egy - a Dagoba-rendszerhez hasonló - vizenyõs ösvényen vezetett be a fák közé. Egy húzósabb emelkedõvel felértem a forráshoz. Nagyon szép volt a foglalat és a felette látható címer is.
A csoport megint meglett - immáron utoljára - majd nekiláttam a Forrás-völgy megmászásának. A Felsõ-forrás misztikusan bukkant elõ a ködbõl, utána egy igen kellemetlenül csúszós úton kapaszkodtam tovább. A nyeregben azonban jobbra tértem a zöld sáv jelzésre, majd pedig errõl a zöld körre. Itt volt a túra legnagyobb dagonyája. Bár a jelzések nem voltak túl sûrûek, azért a legindokoltabb helyeken szerencsére szerepeltek. Mintegy húsz perc után elértem a forrást. A kód rendben megvolt és visszafelé már a sárga sávon haladtam. Itt már azt gondoltam, hogy nem figyeltem eléggé, mert már hosszú ideje nem találkoztam jelzéssel, de végül megnyugodtam.
A mûúton keresztül értem el a Csókás ep-t. Kérdeztem a pontõrt, hogy merre találom a forrást, de rossz irányba küldött. Még jó, hogy idõben észrevettem. Ez a forrás is szépen mûködött.
Egy darabon még követtem a túra útvonalát, majd pedig a piros + jelzésen leereszkedtem a Hárs-kútig. Itt van a Lendeczky-pihenõ is. Közben elkezdett esni az esõ is, de nem volt vészes a mértéke. Továbbmentem a mûútig és a már reggel megismert úton besétáltam a célba.
Üdvözöltem a gyerekcsoport sikeres teljesítõit, majd pedig frissítettem egyet. Innen a hosszútávosok érkezõ útvonalán át mentem el, egészen a Hetemér-völgyig, majd pedig a sárga négyzeten kezdtem el felfelé haladni, aztán egy erdészeti úton közelítettem meg a Ferenc-forrást, ahová jelzett út nem vezet.
Visszasétáltam a völgybe és leereszkedtem a sárga+-en a mûútig, ahonnan felmentem Garadnára, a Szövetség-forráshoz. Nagyon jó hangulata volt a helynek, különösen a sínek közötti idill ragadott meg. A talpfák mellett haladva értem el a kocsimat, közben találkoztam a vonattal is.
Szuper túra volt, bár ebben a "balladai félhomályban" fényképezni nem sokat tudtam.
Köszönöm a rendezést!
|
