Lõvérek 25
GPS-el mért távolság: 27,1 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 760 m.
24 órás szolgálat után elég kétséges volt, el tudom e csípni a 25-ös táv nevezési idejének végét, fõként hogy mindenféle köddel riogattak a meteorológusok. Végül nem is voltak olyan rosszak a látási viszonyok, végig lehetõvé tették a normális sebességû haladást, kivéve, ha IFA-t, vagy IFA lelkületû sofõrt (150-200 m-es látásnál már egy istennek sem megy 70 fölött) fogott ki maga elõtt az ember. Mindazonáltal fél nyolc után pár perccel indulva Veszprémbõl, két óra alatt megérkeztem Sopronba, s tíz elõtt pár perccel sikerült beneveznem. Gyors készülõdés, a GPS élesítése, amely elég nehezen találta meg a mûholdakat, s már úton is voltam.
A városból kivezetõ szakaszon kifejezetten jól esett a hideg levegõ, ennek megfelelõen jó tempóban haladtam. A szép bánfalvai templom, amit érthetetlen okból kikerül a kék jelzés (Ha csak ez lenne az egyetlen érthetetlen dolog a Soproni-hegység turistajelzéseivel kapcsolatban!!!), gyönyörû a párás levegõben, az alacsony nap fényében. Végre kiértem a lakott területrõl. Nagyon kellemes erdei terepen gyalogolhattam. Egy idõ után, a kék jelzés jobbra kanyarodott, egyvegyes, de inkább fenyves erdõbe. A meredek, helyenként vízmosta ösvény bevitt Ágfalvára. A presszóban megkaptam az elsõ ellenõrzõ pecsétet. Miközben egy alkoholmentes sört iszogattam, ismerõs túrázó ért a pontra. Utánam indult, de még elengedték a 40-es távra. Jócskán gyorsabb, mint én.
Frissítés után ballagtam kifelé Ágfalváról. Itt is, akárcsak Újkígyóson virágzott az aranyesõ és az ibolya. Az Alsó-Tödlnél volt egy kis sár, de nem vészes. Ahogy máskor, most is alaposan szemügyre vettem a kaptatón, az átvágott morénahalmot. Elértem a 40-es és 25-ös táv elágazását (ahol már messzirõl láttam az útbaigazító jelzéseket), s mentem egyenesen. A Fehér-úti-tónál új parkolókat alakítottak ki. A ködös levegõben fantasztikusan nézett ki a tó és környéke. Csináltam is jó néhány képet. Irány az aszfalton az ellenõrzõ pont. Újabb pecsét. ettem egy kis zsíros kenyeret. Egymás után érkeztek a korán induló gyors lábúak a 40-es távról. Ettõl kezdve, szinte végig volt elõttem is és mögöttem is néhány túrázó. Kis kaptató, majd egy fiatalosban vezetõ meredek ösvény lefelé, s leértem a Kovács-patakhoz. A híd gerendáiból, már csak kettõ van a helyén, de már évek óta nem használom. Most is mellette kereszteztem a patakot. Szerencsére köves az alja, így kis víznél semmi gond. A patak melletti murvás úton nem sokat mehettem, s következett a Poloskás-bérc felé vezetõ emelkedõ. Alaposan megszuszogtat. Sajnos a köd miatt nincs a tetejérõl kilátás. A következõ kissé lejtõs ösvény kellemes. Ezt egy meredek szalagozott szakasz követte, a Köves-árokig. Ebben az árokban egész kellemes út visz. Meg kellene néznem biciklivel is. Utána viszont következett a túra legnagyobb szintkülönbségû és jó meredek emelkedõje az Ultrára.
Némi lejtõ után irány a Tolvaj-árok. Könnyebben sikerült lejutni az aljára, mint tartottam tõle. Az alján a K+ is elég jól járható. Szép volt a látvány, a ködön átsütõ napfényben, amikor megkezdtük belõle a kikapaszkodást. Sajnos a jó kis hangulatos sötét fenyves elõtt, a szalagozás levezetett a K+-ról. Egy kis kaptató után elértem a Várhely-kilátót. Pecsételés után fölmentem a kilátóba. A csigalépcsõ, abba az irányba csavarodik, amerre a középkori várakban(jobbra). A védõk számára ez volt a kedvezõbb. Nekik föntrõl lefelé, a jobb karjuk volt a külsõ íven, míg az ostromlóknak a belsõ szûkebb íven, ahol nem tudnak olyan lendületet adni a kardnak.
A kilátás megérte. A köd és a napsütés most is különleges látványt hozott létre. A Bella-emlék felé menet megettem a kapott müzliszeletet. A Tacsi-árok mentén vezetõ kék jelzés, az egyik kedvenc szakaszom a túrán. Mivel teljesítménytúrán voltam, így a nézelõdés mellett, tempósan talpaltam. Kisvártatva áttértem a sárga jelzésre, majd aszfalton talpaltam a Károly magaslatra. A kilátóba nem mentem föl, viszont a büfébe betértem, hogy a hazavezetõ útra vegyek egy félliteres üdítõt. Úgy néztem, csökkentek az árak. Ennél olcsóbban benzinkúton sem kaptam volna meg.
Megkezdtem a leereszkedést a városba. Így a kék háromszögjelzésen viszonylag kényelmesen tehettem meg. Már csak a városi szakasz volt hátra, amin komoly segítség az utcaneveket tartalmazó itiner. Pár métert letértem az útvonalról lefényképezni a Nepomuki Szent János kápolnát, majd kényelmesen besétáltam a célba, átvettem az emléklapot és a kitûzõt. Megettem a virslit, s hazafelé vettem az irányt.
Kellemes, helyenként látványos túra. Jó szervezéssel és kiváló útvonal jelöléssel. A korrekt itiner jól helyesbíti a térkép hiányosságait, amit régebben már megmorogtam. Igazából nem is volt szükségem a térképre.
A túra ár/szolgáltatás aránya igen jó. 1000/900 Ft-ért színes, térképes igazolólapot (saját térkép szükségtelen), itinert, kiváló útvonaljelzést, emléklapot és kitûzõt kaptunk. A Fehér Dániel forrásnál zsíros-, margarinos-, többféle lekváros-, és mogyorókrémes kenyér, csalamádé, vöröshagyma és szörp, a Várhely-kilátónál müzliszelet, a célban pedig kiváló minõségû virsli és tea volt az ellátmány. |
