Építõ jellegû kritikánk az, hogy a Kályoni rendház, nem rendelkezvén parkolóval, nem a legalkalmasabb rajt- és célhely. A környezõ utcákat ellepték a túrázók autói, ami miatt gondolom, a helybeliek sem ugráltak örömükben, és mi sem, amikor a parkolóhely-találás problémájával szembesültünk. Jó a rendház, meg minden, de azért egy több száz fõs rendezvényhez elég nagy szükség van parkolóra.
Másik építõ jellegû kritikám, hogy nem szeretem a teát. A hasonlóképpen vélekedõk nem bánnák, ha jövõre BÁRMI MÁS IHATÓ is volna a Gercse-templomnál (mondjuk a forralt bort azért ne erõltessük), egy kis VÍZ például igen jólesett volna.
Egyébként jó túra, bár mint kiderült, durván dupla annyian voltunk idén, mint várták. Aggódtunk is, hogy jut-e vajon még nekünk díjazás, de jutott minden; a szervezõk ügyesen abszolválták a vártnál kb. 400-zal több indulót. Még lekváros/csalamádés/lilahagymás kenyér is jutott a célban bõségesen, meg csoki.
Igen szép a kitûzõ, az oklevél, az útvonal legnagyobb örömünkre a Budai-hegység kevésbé ismert útvonalain vezet. Szintén jó, hogy a pontok nem a szokott helyeken vannak. Frissítõpontnak a Tábor-hegy optimális (bár itt nekünk már nem jutott csoki, megkaptuk a részünket a célban). Nem tömegtúra (szerencsére a rajtidõ elég tág, így eloszlanak az emberek), de azért eltévedni sem lehet. A szükséges helyeken szalagozás - így harmadszorra már nagyjából emlékezetbõl mentünk, de azért vannak helyek, ahol nagyon is szükség van azokra a szalagokra.
Jól éreztük magunkat, jövõre is jövünk, köszönjük a szervezést. |
