Túrabeszámolók


Gercse

olsenTúra éve: 20132013.11.10 07:12:40

 szia emberek,a Gercse is megvolt..


Éjjeli a mûszak,minekutána a szittya bolt elõtt merengek az ötös sorszámú buszra várakozva.Közben magyar identitásomat frissítem a kirakatban,és a történelem-történések fintorait magyarítom a saját ismereteimen keresztül,amelyek egyik részét a kommunista éra alatt szereztem.Akkor azt tanították,hogy eleink a paprikát és a kávét a török közvetítésével fedezték föl,mint a fürdõzést is,a bécsi szeletet és a virslit sem valami echte ungarische folklór részeként találta a Habsburg a szegedi ásatásoknál,a pálinkát és a bort megemlíteni szentségtörés volna,de meg kell reformálni ezeket a dolgokat,és a kun paprikást visszarakni az õtet megilletõ polcra.Érdekes kísérletek ezek itt a hungarista közegben,ahol nemcsak a jelen és a jövõ nem fontos annyira,mint a múlt,hanem a tényszerûség is ideológiai útvesztésbe torkollik.Hál”a gondviselõnek,befut a busz,már rajta a hátizsákos rohanós,és még jönnek.Pasaréten leszállásban törünk ki és felcaplatunk a kájoniakhoz,ahol várakozással és ismerkedéssel kezdjük,kora van.Érkezik idegenvezetõ társnõ,kullancs ellen gondosan csomizva,a csepeli adminisztrátor,aki még sok borsot fog a túratársnõk orra alá törni,az ikonok is sorolnak,a yeti,Döme,a tanár – ezúttal kerékpárosan – és futószerelésekben többen,rövidnadrágos óvodásnak vélném õket egy Karinthy – Tanár úr kérembõl.Még meghallgatjuk Mariót és a varázslót,és rajt,persze,hogy sorba kell állni,ha már egyszerre akarunk.Pontõr barátaimmal indulok,akik utánpótlást hoztak fiúgyermekbõl,és persze idõsebbet az ikonok közül,az Apáthy szikláig együttkedünk,de a fölfelé rostál,mint mindig.András futtában helyrerázza az elektromos kütyümet,ami nem talál mûholdat,ezúttal megfigyeltem alaposan,balkézzel a feje fölött varázskört ír le vele,és mûxik is,nna,legközelebb majd én is. Utolérem a yetit,aki vetkõzik barátjával ingujjra,nem birokra akarnak menni,csakhát mégis,a bucka tiszteletet követel.Róza vizénél a váciak és a gépember ér utol,majd állva hagynak,Karesz is kölöncként lóg rajtuk.Hármast alkotunk a két régi fiatallal,majd két ifjonc csapódik,vegyes páros,szakállas az egyik és Zoli,a másik szakálltalan és Anikó és lovakat tanít emberrel közlekedni üres óráiban,majd mindenkit elveszítek egy ponton,mert nyújtják a pihenõt.Van,aki nem mer megállni,mert közben örexik,vagy futó és az idõeredményét óvja.Elsõ csoportba sorolok,és közben a kisVirág fut be,régi túratársnõ,vele is egy kicsit.Aztán Szabolcs csapódik,új arc a környezetemben,de tolja a távot és mondja,és mondja.Frinyó és Béla fújja szét a választékot a hajamban,hja,aki késõn indul,elõbb végez.Azért gyorsan befotózom õket a Remete oldalába,teljesen feldobják a ködöt.A templom felé a szakállas arc,ezúttal szintén utánpótlással,ezért többérintõs a kapcsolat,ritka pillanat,bár a srác nem tagadható le,de mégis valahol fogja az öreget,aki emiatt lassul.Sebaj,az Újlaki hegy a siklósokkal,és PP két nõvel,akik megvannak tavaszról,aztán a játszó és a cédrus,magányos és fázós pontõrrel,asszonyok,figyelem.A cél,újra sorba kényszerülök,mint a startnál,persze,ha egyszerrre.Még kifosztom a tanár úr kerékpárját,neki ezúton is köszönöm.Bent a kékdroid árválkodik a BuKu füzetek fölött,végkiárulás.Bepecsételné az elmardtakat,de bemondásra nem,és pláne.No majd a jövõ utáni valamikor valahol.Örömködök és buszozok el.


Ha a túrabeszámolót itinernek akarod felhasználni,azért felelõsséget nem vállalok.


Remek volt ez is,ezúttal is,tömeg és a Gondviselõ is jelen vala,a hiányzóknak ajánlom pótlásra…