Privát Írottkõ 50.2013.10.29.
Történt,hogy ismét egy napra esett a Vasparipa-túra az Írottkõvel.A tudomány mai állása szerint egyszerre két helyen nem lehetek,így valami megoldást kellett találni.Kifundáltam hát:a Vasparipán szokás szerint szalagozunk,majd másnap pontõrködünk egy jót a Csárda-tetõn,az Írottkõ 50-et meg teljesítem privátban.Így is lett.
Egy szép õszi,majdhogynem nyárias idõt ígérõ keddre esett a választás,igaz koraestére,késõdélutánra már bekúszó esõgócokat vizionált a met.hu,de a nap nagy részén kiváló túraidõre számíthattam.
Mindent úgy csináltam,mintha a hivatalos túranapon lennék.Kelés 3-kor,indulás Gyõrbõl négykor.Szokásos reggelizõ megállás a szokásos benzinkúton,érkezés Kõszegre fél 6 után pár perccel.Átöltözöm túrázónak,a nyári technikai póló fölé csak egy vékonyka polármellény kerül,húzós emelkedõvel nyit a túra,lehet,hogy még ez is sok lesz.Amúgy kb.10-15 fok lehet.És sötét.
Átgyalogolok a temetõ mellett,mellõzöm a szénsavas-kutat,egyre meredekebb utcákon gyûjtöm a szintet.Tudom,hogy hamarosan egy vízmosás peremén kell evickélnem ezért felteszem a fejlámpát,a döntés jónak bizonyul.Kis aszfaltozás,majd végleg elhagyom az álmos városkát,bevetem magam az erdõbe.Komolyan,itt még melegebb van mint lent a völgyben,meg is szabadulok a polártól,mivel erõteljesen világosodik a fejlámpa is visszakerül a zsákba.Hihetetlen,mindjárt itt a november és én egy szál pólóban nyomom a túrát hajnalok hajnalán.:)A szokásos 50 perces idõn javítva 45 perc alatt tudom le az elsõ 3,7 kilométert a maga 320 méteres szintemelkedésével.
Felnézek az Óház-tetõ kilátójába,épp elkapom a napfelkeltét,készül pár fotó.A korai idõpontot tekintve is kimondottan jók a látási viszonyok ahhoz képest amennyire „jók” szoktak lenni általában a kilátó-látogatások során.Kilátóból le,irány a kék sáv a Vöröskeresztig.Még 60 méter szintet szedek össze az Irány-hegy tetejéig majd leereszkedem a közepén egy vörös kereszttel díszített pihenõhelyig.Itt találkozom az elsõ emberekkel egy mikrobusznyi favágó képében.
Vöröskereszt után a piros kereszt a követendõ,az út többnyire lejt,könnyedén haladok a gyönyörû erdõben.Bár a lombozat már lehullott,így nem színesíti a képet,az avarréteg a barna ezernyi árnyalatában káprázatosan szép.Elhaladok a Borha-forrás mellett,csodálkozom hogy még csak nem is csörgedezik.Velem felett aztán átállok a piros sávra,ezen ereszkedek le a faluba.
Már a hegyen éhes voltam,úgy gondoltam majd a játszótéren eszem,hát ez rossz döntésnek bizonyult.Ugyanis míg fenn kimondottan kellemes volt a hõmérséklet,leérve a falu völgyébe ez már nem volt elmondható.Egy-egy ponton azért betalál a napfény,kiválasztok hát egy ilyet és egy kocsibejáró betonján újabb adag élelmet viszek be a szervezetembe.Mivel nincs ellenõrzõpont így nincs ellátmány sem,a folyadékpótlást is magamnak kell megoldanom.Szerencsére épp a múltkor ittjártamkor(ittjártunkkor a családdal) derítettem fel a falu közepén található Vasa-kút nevû forrást(a térképen nincs nevesítve,pedig megérdemelné),most ennek vizében van minden bizodalmam.Ki kell tehát hagynom az Írottkõ-túrák kiváló teáját,a Vasa-kút szerencsére vízadó kedvében van,ott töltekezem fel az enyhén vasas ízû forrásvízbõl.A korrektség kedvéért azért begyalogolok az Alkotóház udvarára,egy fotó igazolásképp aztán hajrá elõre a kék kereszt mentén.
Felkaptatok tehát a falu fölé,az említett jelzésen el is hagyom azt.Innen is kiváló a kilátás,talán még egy Írottkõ 50-en sem láttam el ilyen messzire a kilátópontokról.A kék kereszt egészen Bozsok határáig vezet,majd ott,ahol a virágkertészetes furgonból szoktuk kapni a pecsétet elfordulok jobbra.Itt annyi változást észlelek,hogy a kék 3szög jelzés átváltozott kék sávvá,a nyomvonal maradt ugyanaz,csak 3szögbõl sáv lett.A régi jelzést még nem tüntették el véglegesen,csak szürkével áthúzták,így aki esetleg nem ismeri a helyet sem rémül meg,hogy úristen,hova keveredtem,az én térképem szerint itt 3szögnek kellene lennie.Bozsok felett is szép kilátásokat rögzítek,sõt egy szál fehér ibolyát is sikerül lencsevégre kapni.A Felsõ-erdõnél behúzom a nemszeretem kaptatót majd begyalogolok a Kalapos-kõhöz.(Ha van idõtök mikor erre jártok érdemes lemenni a kövek alá,onnan látni igazán,mekkorák ezek az óriások,valamint érdemes átnézni az innen nem messze található Széles-kõhöz is,az is nagyon látványos)A Holler-barlangot(ami lényegében csak egy nagyobbacska üreg) most nem nézem meg közelebbrõl,kiérek a határsávra.Jobbra fordulok,immáron a fonódott kék-zöld sávot koptatom.
Kedvenc részemen haladok,gyönyörûek a színek,alattam néhol 120 méteres mélységben fut a Sötét-völgy én meg itt talpalok a peremén….szeretem ezt a környéket.Aztán a zöld elválik tõlem,megkezdõdik a komolyabb szintgyûjtés,most balomon van egy völgy,hatalmas faóriások fekszenek mindenfelé a barnás-vöröses avarban,holtukban is megkapó látványt nyújtva.A völgyben patak csörgedezik,a csend végtelen,a szintemelkedéssel együtt is jókedvvel haladok gondolataimba mélyedve.Balra több lehetõség(jelzés az Írott-kõhöz-rövidebb,de lényegesen meredekebb megközelítést felkínálva) is kísértésbe viheti azt,akit kísértésbe lehet vinni kispistázás terén,én haladok a kijelölt irányba.Hamarosan mellém szegõdik a piros sáv majd ha jól rémlik a kék kereszt is,ezek nyomvonalán jutok fel nem kis kaptatókat érintve az Írott-kõre.
Az Árpád-kilátót megpillantani mindig örömteli érzés és nagy megkönnyebbülés!:)Egyedül az a két kék mûanyag wc…..azokat aki odabiggyesztette a kilátó jobbjára….hát szépérzéke nulla az tuti.Borzalom!:)Bedobok egy kis csokit majd fellépcsõzöm a tetõre,azt nem mondom,hogy késél erõsségûek a kontúrok,de egész jó a kilátás.A táblácskák tanúsága szerint többek közt elvileg innen pl.még a Gerecse is látható,na azt azért nem látom,viszont felfedezem a Szent-Vid-kápolna piros csúcsát,én már ennek is örülök.:)Az osztrák oldalon is több hegy beazonosítható,a magyar oldal színpompás erdei is szépek.
Kilátózás után gyors szintvesztés majd ráállok a Velemig futó piros sávra.Az Asztal-kõ utáni kanyarban a piros elhagyja a széles utat,bevált egy szûk ösvényre,itt tapasztalható a túra jelzéseinek egyetlen hibája,nincs nyilazott piros sáv,aki nem ismeri a helyet simán megy tovább balra az úton.A piros sáv amúgy nagyon sûrûen fel van festve,csak nyilazott nincs a kanyarban,azt gondolom a festõk Velemtõl dolgozhattak felfelé,ellenkezõ irányba,azért kerülte el a figyelmüket ez az apróság.
Lezúdulok tehát Velembe,a Hosszú-völgyben már több túrázóval is összefutok,hát nem cserélnék velük,ez a völgy(sok szakaszon lényegében egy szûk vízmosás,jó köves talajjal) ellenkezõ irányba tiszta szívás!:)Tulajdonképpen 3-4 kilométer kaptató nem a legideálisabb körülmények közepette.
Velemben újra meglátogatom az Alkotóházat,tea most sincs,ismét felkeresem a Vasa-kutat.Aztán irány a Szent-Vid!
Ez a kapaszkodás sokat kivesz belõlem,igaz eddig szinte nem is álltam meg pihenni néhány percnél hosszabb idõre,talán ennek a levét iszom most.A kápolnához nagy nehézségek árán érek fel,le is rogyok az elõtte álló padra.Csokit eszem,iszom is rendesen és pihenek,kicsit hosszabbat.Jót tesz a megállás,újult erõvel vágok neki a továbbiaknak.Tudom,hogy ez sem lesz sétagalopp,a Hörmann-forrásig is van szint bõven.
Elõször bükkösben aztán a magasabb régiókban jobbára fenyvesben taposom a kék karika jelzést egészen a Hármashatár-hegyi parkolóig,végig várom a légyölõ galócákat amiket itt szoktam fotózni de csalódnom kell,most valahogy egyet se találok.A parkolóban azért van némi élet a hétköznap dacára is,hiába,idáig lehet feljönni autóval és innen az Írott-kõ csak 2,5 kilométer mindösszesen 150 méter szintemelkedéssel.
A Hörmann-forrást sem hagyom ki majd visszakapatok az aszfaltra,irány a Stájerházak!Végre lejtõs szakasz következik,mit mondjak úgy érzem már rám fér,eddig úgy 28-29 kilométernél tarthatok és vagy 1500 méter szintnél,azért az nem kevés.Ereszkedés közben,mielõtt elérem az erdészeti utat szép kilátásokban gyönyörködhetek az ausztriai hegyek felé,eddig ilyenre itt sem emlékszem.A kék sáv kunkorában favágók sziesztáznak éppen,egyikük felriad a lépteimre,társai nyugtatgatják,hogy semmi vész!..:)Míg elhaladok mellettük nagy a csend,aztán a hallótávolság határán nevetgélés,gondolom rajtam élcelõdnek.
Stájerházaknál tudjuk mi a szokás,elõbányászom a zsák mélyérõl az almát és elmajszolom.Innen a túra saját jelzése,a fehét pötty a követendõ,hát követem.Elõször erdei úton haladok,majd a pöttyök letérítenek róla.Abszolút jelzetlen,vadregényes helyen törtetek,szerencse,hogy reggel nem volt köd,most aligha maradna száraz a bakancsom és a lábszáram.Szembe velem ott magasodnak a hegyek,de nem eszik olyan forrón a kását,itt van alattam ez a jó mély völgy,ugorjunk hát le oda is,had legyen még nehezebb az a hegymászás!:)
Leóvatoskodok hát a Hármas-patak völgyébe majd átkelvén rajta rögtön meg is kezdem az elpocsékolt szintek újbóli begyûjtését.:)Hatalmas robajjal elõttem zúdul le valami a hegyoldalból,kicsit megszaporázom a lépteimet,hátha még megláthatom mi volt,sikerül is a távolban,a szemközti hegyoldalban megpillantanom három muflont.Szinte hihetetlen mire képesek ezek az állatok,ilyen rövid idõ alatt,pár másodperc leforgása alatt ekkora távot és fõleg ekkora szintemelkedést produkálni!Nincs az az ember által épített masina,ami képes lenne erre!
Nem messze a Szikla-forrástól aztán beállok a Zeiger-nyeregig tartó kaptatóra.Egész túrán új módszerrel kísérletezek és úgy látszik nem hülyeség amit már többen tanácsoltak nekem:ne kapkodjak felfelé,komótosan,megfontoltan,a testemet aerob(jól mondom nafe?)tartományban tartva,a komolyabb emelkedések is szinte kifulladás nélkül teljesíthetõk,nincs szükség 10 méterenkénti megállókra,nincs halálközeli élmény.Mûködik,komolyan mondom.Hiába,mindig tanul az ember,persze ma nem kellett alkalmazkodnom senkihez,a kísérletezés szempontjából ez nem elhanyagolható körülmény.
Zeiger-nyeregben még nincs vége a mókának,itt még csak 588 méteren vagyunk,még átugrom ide a fél kilométerre található Tábor-hegyre is 645 méteren csak jobb érzés lenni,mint 588-on.:)Errefelé sok a szeder,el is eszek jó pár szemet a medvék elõl,na meg így azért a kaptató is kellemesebb!:)A csúcs-gúlánál aztán fellélegezhetek,most már tényleg csak a Hétforrás-Óház 183 métere van hátra,mint komolyabb megmérettetés.
Bekerül a bendõbe a csúcs-csoki,aztán irány tovább a fehér pöttyön.Leérve a hegyrõl gesztenyefába botlok,alatta a terméssel,úgy döntök az épp elkezdõdött esõszitálás ellenére is engedélyezek magamnak 10 percet gesztenyeszedésre.Szedek is egy sütésre valót,most már,hogy írom a beszámolót elmondhatom,megérte a megálló,igaz,hogy nem volt valami nagy szemû a termés,de finom édesre érlelte a természet,mindenkinek nagyon ízlett idehaza.
Szitáló esõben folytatódik a menet,maradok pólóban,tényleg csak szitál,semmi vész.Egy gerincúton talpalok,balomon még egy csúcsgúlát is megpillantok,a térképet nézegetve valószínû a Stölzer nevû hely 528-as gúlája lehetett az.Aztán jön a térdfájósok kedvence,kb. 100 méter szint rohamos gyorsaságú elvesztése,bizony én is próbálok néha ide-oda kanyarogni ezen a lejtõn mert egyenesen lefelé szinte lehetetlen néhol talpon maradni,hála a mély avarnak és az alatta megbúvó faágaknak,hatalmas köveknek.Azért csak leérek esés nélkül,tartok pár perc szünetet,eszem édeset és sósat is majd megkezdem a monoton menetet a Hét-forrásig.
Hát,így egyedül ez tényleg monoton,ha azt írnám,hogy elejétõl végéig élveztem ezt az etapot,hát nem mondanék igazat.Persze szépségek itt is adódnak,az erdõ színei,a kilátás az alattam elterülõ,vagy épp a távolabbi oszták területekre,hegyekre mind emelik az élvezeti értéket,de azért a 40. kilométer környékén a 4-5 kilométer aszfalt az 4-5 kilométer aszfalt.A végén már nagyon-nagyon várom,hogy a következõ kanyar után ott legyen a Hét-forrás völgye!:)
Bár úgy emlékszem,hogy legutóbb már a fehér pöttyök meredeken letérítették a vándort a forrás irányába az útról,most ezeket a pöttyöket én nem találom.Sebaj én meredeken letérek,kihagyva így azt az oda-vissza aszfaltot,ha megint nem ez a túra hivatalos útja,elnézést kérek.
A forrásnál nem vagyok egyedül,ez is egy közkedvelt helyszíne a hegységnek,megmosolyogtató jelenetnek lehetek tanúja épp:kisebb csoport érkezik több 10 év körüli gyemekkel,az egyikük elõrefut és visszakiáltja a felnõtteknek:jó-jó van itt hét név,meg folyik a víz,mi ebben a nagy szám?:)
Az utolsó kaptató elõtt többet pihenek,a szintidõbõl van még két órám,feltöltekezek forrásvízzel,túl könnyû még a zsákom.:)Aztán nekivágok.
Itt is alkalmazom az új kaptatási technikámat,megállás nélkül-és ami lényeges,kifulladás nélkül-jutok fel a vízszintes útra.Valami nincs renben egyébként az itt található irányító táblákkal,a forrásnál az osztrákok Mária-utas infós oszlopa is pont az ellenkezõ irányba mutatta az úticélokat.Most vagy valaki „tréfás kedvében” volt,vagy az oszlop állítói nem voltak a helyzet magaslatán.:)
Kis vízszintezés aztán jön az utolsó 10-20 méter emelkedés,és újra itt is vagyok az Óház-tetõn.A kilátózást most már kihagyom,elindulok lefelé a reggel már bejárt zöld sávon.A lefelé már nem esik jól se a térdemnek se a talpamnak ill. inkább a lábujjaim panaszkodnak,fõleg a bal nagyujj,amivel ma is sikerült legalább két kiálló objektumba úgy igazán,erõbõl belerúgnom.:)A lefelébe egy megtermett nyúl visz színt-mi a frászt keres egy nyúl ilyen magasságban?:)Bár láttam már nyulat ennél magasabban is errefelé,ha jól emlékszem az Asztal-kõ mellett,hát az is van vagy 725 méteren….
Még világosban visszaérek az iskolához(11 órás menetidõvel),ahol a hagyományt követve reggel leraktam az autót,majd meglátogatom a belvárosban azt a hamburgerest,ahol a sonkás-gombás melegszendvicset nem gombakrémmel,hanem szeletelt gombával csinálják.Megkérik az árát,szó se róla,de nagyon finom.Itt kezd el aztán szakadni az esõ,a szendvicset a csomagtartófedél árnyékában költöm el,és arra gondolok milyen szerencsém van,hogy még az esõ elõtt beértem.
Intenzív esõben vezetek egészen hazáig,mikor nem tudok reflektorra kapcsolni szinte alig látok,fõleg,ha jönnek szembe.Nem is hajtok,nem is elõzgetek különösebben,csak az igazán mazsolákat.
Tartalmas napon vagyok túl,örülök,hogy itt lehettem.A Kõszegi-hegység nem könnyû terep,de nagy kedvencem,mindig öröm,ha eljutok ide.Ezt mindenkinek csak ajánlani tudom akár az Írottkõ túra keretében,akár úgy,mint most én,teljesen egyéni szervezésben.
Köszönöm a lehetõséget!
dnvzoli
A túrán készült képeim megtekinthetõek itt:
|
