Túrabeszámolók


BUÉK

partizánTúra éve: 20072007.01.12 10:05:00
Buék 20 - 2007. január 06-án

Jó ideje nem írtam beszámolót, valahogy a túrák után nem került rá sor. Erre a túrára készülve viszont nagyon jó volt, hogy tudtam róla olvasni néhány személyes élményrõl szóló mondatot.

Ezért most…:
Jó ötletnek tûnt futni egyet ezen a napon. Bár az újév futással való köszöntése részemrõl január elsején megtörtént, az azért mégis más, ha az erdõben teszi ezt az ember. Fõleg, ha nem egyedül. Megbeszéltük Pistivel, hogy igazán kellemes délelõtti program lenne teljesíteni a 20 km-s távot. Pedig nem is sejtettük, hogy még az idõjárás ennyire a kedvünkben jár majd.

Úgy háromnegyed nyolc körül találkoztunk a kisvasút hûvösvölgyi állomásának közelében, azzal az elhatározással, hogy a távot nagyrészt – de nem végig – futva (vagy inkább kocogva) tesszük meg. Nem is vittünk hátizsákot, csak övtáskát néhány aprósággal.

A nevezés hamar megvolt. Annak ellenére, hogy sokan indultak, a rendezõk zökkenõmentesen bonyolítottak le mindent. Elindultunk, és csak úgy érzésbõl nekivágtunk a túrának. Nem kellett volna azt annyira elsietni! Még így sem, hogy egy harmadik futótárs is arrafelé tartott. Ilyen hamar még nem tévedtem el… Még szinte látszott a rajt, én meg már rossz irányba mentem. Szégyen-szemre az elsõ két percben elõ kellett venni a térképet. Biztosan a mi figyelmetlenségünk, hogy nem láttuk meg a szalagozást. Hamar korrigáltunk: a kék jelzésrõl kaptuk oldalba a sárgát. Az emelkedõn bele-bele kocogva hagytuk magunk mögött a métereket, a repülõtérhez lefelé pedig már kellemesen bemelegedve futottunk. A nyereg és a parkoló közti emelkedõ kicsit megakasztott, de hamar túljutottunk rajta, és kellemes tempóban haladtunk a Hármashatár-hegyig. Pecsét az elsõ EP-n, és rövid gyönyörködés a szürkeség ellenére szép panorámában.

A Fenyõgyöngyéig végig lejt – könnyû szakasz. Kicsit bonyolította a dolgot a nagyon részletes útleírás, de végül is az volt a lényeg, hogy a turistaúton kellett maradni a betonnal párhuzamosan, úgy hogy idõnként keresztezzük azt. Fenyõgyöngyénél nem volt EP, volt viszont frissítés. Ittunk egy pohár teát, ami igen jól esett.

Az Árpád-kilátóhoz vezetõ emelkedõ már jobban ment, mint a korábbiak. Kicsit megálltunk meg, aztán indultunk is lefelé a zöldön az Apáthy-szilka felé. Ezen az útvonalon korábban még nem jártam. A sziklánál volt a második EP. Nekem a túrának ez a szakasza tetszett a legjobban. Jó volt a keskeny ösvényen haladni jobb oldalon a meredek lejtõvel, a bal oldalon pedig a sziklákkal. A kilátóhelyrõl nem bámészkodtunk, de egyszer – talán nem is olyan sokára – majd eljövök erre ezért.

A következõ volt a túra legunalmasabb része. A rendezõknek nem volt választási lehetõségük, mikor ezt a betonos, városi szakaszt is a túra részévé tették. Furcsa volt a festés: meglepõen gyakran találtunk jelzéseket, szinte minden villanyoszlopon, kivéve ott, ahol az egyik útkeresztezõdésben balra kellett fordulni… mégsem tévedtünk el. :) A végén még egész rutinos leszek az eltévedési lehetõségek kihagyásában.

A városi szakasz után ismét be az erdõbe. Néhány száz méteres kaptató a zöldben, majd kb. 100 méter a Budakeszi úton. Egy bal kanyarral aztán nekivágtunk a Tündér-hegy oldalának. Párszáz méter után élesen jobbra kellett kanyarodni egy elágazásban. Itt csak Pistinek köszönhetõ, hogy nem sikeredett be egy kis ráadás, mert én simán továbbmentem volna… (Eltévedési lehetõségek kiküszöbölése fejlesztés alatt.)

A következõ EP ott volt, ahol a turistaút élesen balra kanyarodik. Innen a túra szalagozott útvonalon haladt egyenesen tovább, majd kevéssel a Szépjuhászné elõtt ismét turistaúton voltunk.

Az utolsó komoly emelkedõ a Hárs-hegyre vezetett. Itt is volt egy EP. A kilátóba nem mentünk fel. Lazán futottunk lefelé a Nagyrét irányába, de a rét elõtti kicsi, rövid emelkedõk már eszünkbe juttatták, hogy ekkora távot nem nagyon szoktunk megtenni ilyen tempóban.

Utolsó EP a réten, ahol még pálinkával is kínáltak :). Inkább udvariasan visszautasítottuk, mindkettõnknek vezetnie kellett hazáig.

A célig hátralévõ emelkedõn már csak gyalogoltunk, de az utolsó lejtõn még futottunk egy jót.

A célban mindenkinek járt virsli és innivaló a jelvény, kitûzõ és emléklap mellé. Megtudhattuk azt is, hogy több mint 600 induló köszöntötte ezen a túrán az új évet.

BUÉK és minél több sikeres célba érést mindenkinek 2007-re!

partizán