Zsíros desza 30 ( lett volna ha.....)
avagy minden eset jó valamire, ha másra nem, hát elrettentõ példának!
Mivel Budapest Kupa így nem lehetett kérdéses, hogy reggel elindulunk erre a jó névvel kecsegtetõ túrára. Villamos, busz majd sokad magukkal együtt megérkeztünk Csillebércre . Sokan indultak már éppen útak és sokan vártak még a regisztrációra. Gyors papírmunka és már a kezünkben az itiner. Vagyis valami egészen más, mert egy csupa szürke papíron szürke pontok, amik az útvonalat voltak hivatottak jelölni. A kis szürke pontocskák sikeresen eltakarták a szükséges információk java részét. A lap hátoldalán még néhány info táv, szint, megközelítés......mindez szigorúan távírati stílusban. A szivárvány összes színét felsorolták, pedig mi megelégedtünk volna az útvonal leírásával.
Erre a túrára az volt a legjellemzõbb, hogy ennyi tanácstalan, tévelygõ és elkavarodott emberrel még soha nem találkoztam. Úton-útfélen 3-4 fõs összeverõdött túrázó állt és egymástól szerették volna megtudni, hogy ki hogyan és honnan került éppen oda, ki melyik távon megy és merre kell tovább haladni.
Volt, aki már fél órája körözött nem találva a helyes irányt, volt aki a 2.EP-re azt hitte, hogy az elsõre érkezett, volt aki 10 km-en indult és a 30-as távon találta magát, volt aki szembõl jött, volt aki sarkon fordult és feladta ....szóval a variációk teljes tárháza képviseltette magát. A szalagozás, már azon a néhány helyen ahol volt nagyon frappánsan a fák ágaira akasztott SÖTÉTZÖLD krepp volt. Csak akkor, vagy még akkor sem lehetett észrevenni, ha kiütötte a szemünket. Volt olyan szakasz, ahol kerítést húztak a jelzések elé és a réseken átkukucskálva találtuk meg a helyes utat.
Mi is sokszor elkavartunk, de sikeresen eljutottunk a 3. EP-ig, igaz jóval az itinerben kiírt pontzárás után. Meglepetésünkre a pontõrök még ott voltak és tõlünk érdeklõdtek, hogy hányan tartanak még erre. Közölték azt is, hogy a szintidõt felejtsük el, csak menjünk el a célig.
Az túra további része maga volt a katasztrófa. Az itiner térkép és "leírás" része köszönõ viszonyban sem volt a tényekkel. Még tettünk néhány próbát, hogy becsülettel végig menjünk a túrán, de végül feladtuk. Rendezõi telefonszám nem volt megadva, így senkit nem tudtunk értesíteni. Igaz minket sem kerestek, hogy lejutottunk-e a hegyekbõl.
Nagyon keserûen, rossz szájízzel mentünk haza. A táj mesés volt, az idõ jó volt, sokan elindultak, egyedül, családdal, barátokkal és sokan, köztük mi is, csalódottan mentek haza.
Ezt a túrát felvettem a SOHA TÖBBET listámra.
|
