Túrabeszámolók


Meteor

kekdroidTúra éve: 20132013.09.19 23:35:19

Meteor 50


Hûvösvölgyben már egész szépen pötyög az esõ, amikor leszállunk sokadmagunkkal a hatvanegyes viszonylaton közlekedõ Tátráról. Remélem, ennyiben is hagyja, de ebben természetesen tévedek. Benevezünk a kisvasúti állomás aluljárójánál, a társaságot Kerek repkény mellett Lépéshiba jelenti, akivel a Nagy Átnevezett Téren találkoztunk, s ha már így történt, társasággá is alakultunk. A rajtnál felbukkan kaledit, akivel egy ideig még oda-vissza kerülgetjük egymást, de talán a Hárs-hegyek után már nem látjuk ma egymást. A rövidnek bizonyuló rajtprocedúra után kilépünk a szötymörgésbõl határozottabb fokozatba kapcsoló esõre, elindulunk. Igazán nehezen járható részek a mai túrán nincsenek, leszámítva talán egy-két elsárosodott lejtõt, de errõl majd legyen szó késõbb. A séta a kisvasút vonalával párhuzamosan kezdõdik, majd keresztezünk utat, vasutat, és minden különösebb esemény nélkül felbaktatunk a Nagy-Hárs-hegyre. Erdõ, esõ, örök, ezek a szavak váltogatják egymást a fejemben, bár õszintén szólva, nem néztem ki annyira a sapkám alól, hogy ellenõrizzem az örökerdõ tanösvény táblájának meglétét. Az egyre jobban felbátorodó esõ hatalmas elõnye, hogy a ló- és egyéb darazsak inkább a rajtban feladják a teljesítmény-túrázócsípési szándékaikat. A Nagy-Hárs-hegyen a pontõrök a mérsékelten nyirkos Kaán Károly-kilátó földszintjén pontõrködnek, itt még a papírlapot is át lehet úgy nyújtani, hogy az ne ázzon el, amíg a védõzacskóján kívül tartózkodik. Kilátás helyett nagy szürke esõfelhõt látnánk a felsõ szintrõl is, úgyhogy ma a kilátómászás elmarad. Elhagyjuk a helyszínt, lesétálunk a hegyrõl.


Szépjuhásznénál átkelünk a sínpáron, majd keresztezzük a Budakeszi utat, buszt engednénk menni, de leszállója van, az ügyfél láthatóan az utolsó pillanatban jelezte leszállási szándékát. A következõ látnivaló a János-hegy, Mesdames und gentlemen, erdõbe térünk, felszerpentinezünk. Az úton gyenge vízátfolyások kezdenek feltûnni. Amire felérünk, az esõ már elszántan zuhog, és ha ez nem lenne elég, egy-egy széllökés a nyakunkba zúdít egy kis többletvizet a fákról. A kilátó közvetlen környezetében szerencsére nincsenek fák. Bevesszük magunkat a toronyba, fiatal lányok õrzik a pontot, egy alig recsegõ zsebrádió társaságában. Nem ájpod, nem kihangosított lapostelefon, ilyet is látni még. :) Itt sem töltünk több idõt a minimálisan szükségesnél, a kõépítmény belsejében álló párás, hideg levegõnél jobb a kinti párás, hideg levegõ. Lecsorgunk a hegyoldalban, az épített-erõsített utakkal a parkerdõ-jelleg egyelõre folytatódik. Cseppet sem bánom. János-hegy vasútállomás hegy felõli váltókörzeténél újra találkozunk a Gyermekvasút infrastruktúrájával. Tovább battyogunk lefelé, egészen a Virág-völgyig, ahol a sárga sáv ösvénye elegánsan oldalazva kapaszkodik ki a széles dózerútról. Vizes, zöld alagútban ballagunk fel a Csacsi-réti esõházhoz, itt a következõ ellenõrzõpont. Az igazolásügyi megálló után sietve hagyjuk itt õket is.


Szép lassan átoldalgunk a Budai-hegység déli peremére, mindenféle jelzések váltják egymást. Sárgáról pirosra váltunk, majd piros keresztre. Valami elágazásban bóját pillanthatunk meg, dugókával. Ezt egész biztosan nem nekünk tették ide. A Piktortégla-üregeknél a rendezõséget egy nejlonkabátkába burkolt néni képviseli, kempingszéken. Azon csodálkozom, hogy még nem fagyott ide. Ezen a túrán a pontõröknek tényleg sokkal-sokkal nehezebb, mint nekünk. Mi legalább mozoghatunk. És mozgunk is: a most közelebbrõl nem vizsgált üregek környékérõl kisétálunk a Budaörs feletti nyílt, füves dombhátra. Az esõ pár perces szünetében erõs szél teszi szórakoztatóbbá az elõrehaladást. Aztán az esõ is újra rákezd, a teljes élmény kedvéért. Leérünk egy völgybe, most a Sorrentóhoz nem a fenyõfák között, hanem egy széles, kitaposott úton baktatunk fel. Eleinte legalábbis, mert hamarosan sárga sáv invitál egy ösvénykére, ezen érjük el a jellegzetes sziklacsoportot. A pontõr a kövek menedékébe húzódik, amíg az igazolással foglalkozik, megszemlélem a kihelyezett digitális mindentmérõ készüléket. És elfelejtem, mi minden volt rajta, de azt megjegyzem, hogy az eszköz páratartalmat nem mér.


Oldalazó, sáros csapáson botorkálunk tovább, és eljön az elsõ trükkös, sáros lejtõ. Szerencsére ránézni rosszabb, mint haladni rajta, a bakancs szerencsére meg tud kapaszkodni a nyúlós trutyi felszínén. Lent rendezzük sorainkat. Megyünk, ahogy éppen tudunk. Fentrõl esõ. Oldalról is. Szembõl, minden emelkedõnél víz folyik szembe, érré változik az út. Makkosmária széle felé haladva piros M jelzésre térítene az itiner, ha olvasnánk, de megy a térülés saját kútfõbõl is. Nem kell sok idõ, és azon kapjuk magunkat, hogy a túra névadója, a Meteor-szurdok mélyén haladunk. Sikerül nem elesnem, ennek örvendek. Az ellenõrzõponton esernyõs pontõr bácsi ül egy asztalnál, láthatóan az õ lelkesedése sem verdesi most az eget. Innen pillanatok alatt a nagyszénászugi bekötõúton vagyunk, és a nem túl óvatosan közlekedõ autók farvizén beevickélünk Budakeszire. Közben a szokásos égi menüt kapjuk: esõ, szél. A kisváros fõ buszmegállójánál rövid pihenõt tartunk. Utoljára három éve, éppen ezen a túrán láttam BKV-buszt ilyen csalogatónak, de mint akkor, most is megkeményítem szívemet és elfordítom orcámat a menetrendes tábla felõl. Kifelé indulunk a keskeny utcákon, az autósok még annyira sem figyelnek a kikerülésre, mint általában. Járda híján pedig valahol menni kell. A nafe-féle botelfordítós trükköt alkalmazom, beválik. Kicsit nyugodtabb környéken Gyõri Péter és SzLA kettõse érkezik szembõl, mint boldog Meteor 21A-teljesítõk. Beszélgetünk egy kicsit, aztán SzLA-ék elhúznak, busziránt. Felsétálunk a Mammutfenyõkhöz lehetõ legközelebb települt pontõrökhöz. Igen, továbbmegyünk, köszönjük.


A hosszas ázás kezd hosszas fázássá átalakulni, alig várom, hogy újra szélvédett helyen mehessünk. Az erdõ viszont nem nõ fel egy év alatt, úgyhogy az impozáns Mammutfenyõket, majd Budakeszi legszélén az iparterületet elhagyva nyílt, szeles tarvágáson húz minket végig az út. A távolban mindenfelé felhõk gomolyognak, északon kivehetõ a Nagy-Szénás és a többiek, de mögöttünk most épp felhõbe burkolóznak a hegyek. Besétálunk, hosszan emelkedõ út vezet a Hosszú-hajtás felé. Lassacskán eláll az esõ, elõttünk-körülöttünk élénkzöld moha lepi az erdõ alját, a fák között köd ül. Az esõ is lehet szép, ha máshogy nem, utólag mindenképpen. Lépéshiba antigravitációs jelenségre hívja fel a figyelmünket: az esõvíz még ott is szembõl folyik, ahol úgy érezni, hogy lefelé megyünk. Nem véletlen volt ez lezárt terület. :) A bánya oldalánál magányosan pontõrködõ hölgy fogad, az igazolások begyûjtésén túl itt csak annyit idõzünk, amíg elõkotrom Kerek repkény hátizsákjából a földimogyorót. Földimogyorózva bóklászunk tovább, ezúttal ismét lefelé. Erdészház-komplexum mellett haladunk el, keresztezzük a pátyi utat, megcélozzuk a Nagy-Kopaszt. Szûnni nem akaró ködben jutunk fel a Tarnai-pihenõhöz, a felhõ lustán kavarog a kiugró tetõ körül. Elkapom egy gyenge kép erejéig. Még átlépünk néhány szintvonalat, elérjük a színes alakzatok csomópontját, Repkénynek és nekem a zöld háromszöget kell követnünk, Lépéshibának pedig a pirosat. Elbúcsúzunk, nekünk még egy kisebb kaptatót le kell küzdenünk, és megérkezünk a Nagy-Kopasz tetejét jelentõ apró fennsíkra.


A pontõr a kilátó tövében üldögél, és bár esõvédett helyen töltheti az idõt, a nyirkos levegõ és a hideg nyilván nem teszi túl kellemessé a pontõrködését. Harmadik alkalommal látogathatnánk ma kilátót – és ezt a harmadik alkalmat is kihagyjuk. Lesétálunk a hegyrõl, szélárnyék van és üdítõ, hogy az esõ láthatóan abbahagyta az esést mára. Beballagunk Nagykovácsiba, az utcákon alig találkozunk egy-két járókelõvel. Templom, fõtér, kerülõ a jelzett úton, temetõ, semmi újdonság. A járda hosszan elkísér, ahogy sétálunk a Zsíros-hegy felé, de még a tetõ elérése elõtt véget ért az építkezés lendülete. Fent az egykori bányászat emlékmûjeként meghagyott oszlopsorhoz teszünk egy rövid kitérõt – ez eddig valahogy mindig kimaradt. A rácsos tartók megvizsgálását követõen visszatérünk az útvonalra, megcélozzuk az egykori turistaház hûlt helyét. Közben autóból igazítanak útba rendezõk, hogy az ellenõrzõpontot a Muflon Itató nevû intézményben találjuk. Késõbb az útbaigazítást egy papírlapon is elolvashatjuk, elvégre nem cirkálhatnak itt napestig. Az itatóban jó a kávé, és még az idõ is visszafelé telik. Az óra legalábbis úgy jár. Öt percnyi óranézést követõen továbbállunk.


Éppen váltjuk egymást egy nagyobb létszámú csoporttal, akikkel még Nagykovácsi elõtt találkoztunk. Eldöcögünk a helyszínrõl. A döcögés már szó szerint megy, komótos sétatempóra váltunk, és nem is nagyon változtatunk rajta a célig. Végigkanyargunk a ligetes, erdõs hegyháton. A hegyi út végén, a Remete-hegy kilátópontjáról már szerencsére nyílik némi kilátás, egész messzire révedhet az ember tekintete, feltéve, hogy az egész messzi a János-hegy tömbjén még innen található. Óvatosan leügyetlenkedünk a meredek lejtõn, átlábalunk a meglepõen csekély vizû patakon. A szurdokban újabb ellenõrzõpontot találunk, majd a szurdok vége után, a máriaremetei templomnál még egyet. Itt is, ott is kapunk bélyegzést. Máriaremetén meg is pihenünk, kalciumos pezsgõtablettát oldok egy bögre kútvízben. Megfelezzük. Közben beszélgetünk kicsit a pontõr nénivel, aki ma már rajtoltatott is, meg a budakeszi helyszínen is õrzött pont. A templom szép parkjából házak közé térünk és nyílegyenes úton indulunk a Nagy-Hárs-hegy felé. Még érintjük a Nagyrétet, a sarkánál nagyobb autós-buszos csoportosulás álcázza a turistaút bejáratát. Integetnek is, hogy „a többi kiránduló mind erre ment, ha érdekel”. Érdekel, arra megyünk mi is. A rét kifejezetten barátságtalan arcát mutatja. Üres, felhõs, középen van valami oszlopsor, de vajon még minek? Nem mintha annyira számítana. Elkanyarodunk a rét szélétõl, átballagunk egy dombon Hûvösvölgybe. Cél, jelvény, gratuláció. Köszönetnyilvánítok: köszönöm a Meteor TTE-nek a rendezést, külön köszönet jár a pontõröknek, akik a hidegben-esõben helytálltak. Köszönöm a társaságot két útitársamnak: Repkénynek és Lépéshibának. A túra ellátmányát, az emblematikus kisdobozos üdítõt kint, egy padon kortyoljuk el, közben végignézve a gyermekvasutasok szolgálatának befejezését. A néhány percnyi ücsörgés után villamosra szállunk, utazunk. Késõbb, nyugatra nézve a hegyek mögött a naplemente fantasztikus színkavalkádját nézzük utazás közben.


-Kékdroid-


Tíz darab kép, mert ennyit sikerült készíteni