Magas Bakony 30
GPS-el mért távolság: 31,1 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 650 m.
Új cipõt akartam kipróbálni, ezért a 30-as távot választottam, és mint kiderült jobb lett volna még ennél is rövidebbre nevezni. Ez a cipõ nem vált be. Gyors nevezés, és már úton is vagyok. Az útvonal, számomra ismert. A Bakonybélbõl kivezetõ szakaszon majdnem elalszok. Kiérve, következik a Gerence mentén vezetõ nemszeretem K+ jelzés, amit igyekszek gyorsan letudni, még mindig küzdve az álmossággal. Elérkezek az elsõ ellenõrzõ pontra.
Megkapom a pecsétet, s megyek is tovább. A piros jelzésen kaptatok a Kõris-hegy felé. Az eleje elég meredek, és az idõjárás is melegszik. Jókora alvásadóssággal nem esik túl jól, de legalább rendesen felébreszt. Egy póló csere erejéig megállok, utána kényelmesebben haladok, már csak azért is, mert lankásabbá válik az emelkedõ. Úgy néz ki, a Kõris-hegy tömbje került sorra az erdõirtásban. Ennek „köszönhetõen” van néhány kilátópont. A Rézbükki-út sokkal rosszabb állapotban van a szokottnál, s ami még ennél is elkeserítõbb, az idén még nem tekertem föl rajta a Kõris-hegyre. Elérem a kilátó tövében lévõ következõ ellenõrzõ pontot, majd megkezdem az ereszkedést. A Z+on kissé szétmosott az ösvény, viszont ez a túra leglátványosabb része. Gyönyörû sziklák szegélyezik a völgyet. Egy helyen letérek az útról, lefényképezendõ a szép sziklagerincet (a többlet távolságot és a szintet levontam a túra adataiból). Az erdõirtásnak köszönhetõen, az ösvényen jól összecsíp a csalán. A rajtban említett kerülõ a Z+-on egy páfrány foltot körül vezet. Lehet, a jelzéssel is célszerû lenne kikerülni.
Elérem az erdészeti aszfalt utat, s azon ballagok lefelé. Az elágazásnál jobbra térek a zöld jelzésen, s azon talpalok Porváig. Megint csak küzdök az elalvással. Az erdõ szélétõl, a Porván át Szépalmapusztáig vezetõ szakasz nagyon monoton. Végre elérem az ellenõrzõ pontot. Pecsételés után vettem egy alkoholmentes sört, s ballagok tovább, menet közben kortyolgatva azt. A sárga jelzés letérõjét kiegészítõ táblák is jelzik, mégis volt aki rossz irányba ment. A sör elfogyott, a dobozt összegyûröm, így bele tudom dugni a hátizsák zsebébe, annak levétele nélkül. Az aszfaltút kifejezetten unalmas, bár van kilátás. Ráadásul egyértelmû, hogy ez a cipõ, ebben a méretben nem alkalmas túrázni, pedig pehely könnyû, rövidtávon nagyon kényelmes, jó a sarok ütéselnyelõ képessége, s jól is kapaszkodik a talpa. Viszont túlzottan is pontos a mérete (szó szerint, „mintha a lábamra öntötték volna” méret) s így hosszabb távon, a lábam ujjai állandóan elérik a cipõ orrát. Ki kellene próbálnom egy, egy számmal nagyobbat.
A helyi erõk itt is ismerik a kispistázó útvonalakat. Ez esetben lehet, hogy nekik van igazuk, mert az legalább nem aszfalton vezet. Szépalmapusztán megkapom az utolsó ellenõrzõ pecsétet, iszok egy kis bubimentes ásványvizet, s tovább menet megeszem a kapott almát. Végre ismét erdõben mehetek. Kutyákat sétáltatók jönnek szembe. Már igen nagy távolságról megfogják a kutyákat, akik fegyelmezettek, de kíváncsiak. Szólok, hogy nyugodtan elereszthetik õket. Beszélgetünk egy kicsit, s megyek tovább. Kiérek a Bakonybél – Kõris-hegyi erdészeti aszfaltútra, s azon gyaloglok tovább. A talpamnak nem esik jól az aszfalt, de legalább a Pörgöl-hegyi-barlangig nagyon szép a táj. Most van lehetõségem nézelõdni, nem úgy, mint biciklivel, amikor fölfelé kiköpöm a pick up-öm, lefelé döngetés közben meg életveszélyes lenne bámészkodni.
Gyanúsan fáj a talpam. Alighanem vízhólyag. A barlang után nem igazán látványos az út, de legalább kellemes. Végre letérünk a zöld jelzés kaptatójára, s azon érünk be Bakonybélbe. A talpam egyre jobban fáj, így már inkább csak vánszorgok a célig, de végre ott vagyok. Leigazolok, megkapom az emléklapot, hûtõ mágnest és a kaja jegyet. Megeszem a paprikás krumplit és hazafelé veszem az irányt. Otthon kiderült, a vízhólyag kicsi, és nem is ott van, ahol fáj a talpam. Amit vízhólyagnak véltem, az mindössze a feltört talppárna megdagadása volt.
A túra jórészt kellemes, csak kicsit sok aszfalt, és valami más variáció kellene, a Porvai monoton rész helyett. Lehet jobb lett volna, ha lemegyünk az 50-esek útvonalán Fenyõfõ felé és a Likas-kõ felé érjük el a Zabolai-utat, amin visszajövünk a volt Kisszépalmapuszta felé, vagy a Bécsi-árok – Fenyõfõ – piros jelzésen jövünk a volt Kisszépalmapusztára.
A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 100/900 Ft-ért, színes, nyomtatott cartographia-s térképlap (mivel alaposan le van kicsinyítve a térkép, így rosszabb útvonaljelölés esetén kellene hozzá saját térkép is), emléklap, rétegelt lemezre készült, nagyon szép hûtõ mágnes, Pannon Csillagda- és Balaton-felvidéki Nemzeti Parki kupon járt. Az útvonal jelölése kiváló. Gerencepusztánál szénsavas és szénsavmentes ásványvíz, Porván tejkaramella, Szépalmapusztánál szénsavas és szénsavmentes ásványvíz plussz alma, a célban pedig egy kis paprikás krumpli volt az ellátmány.
|
