Túrabeszámolók


Tortúra 65 téli napforduló/Ómassa/Bükkszentkereszt

geo-elvontTúra éve: 20062007.01.05 20:30:17
Idén negyedszerre vágtam neki ennek az extrém túrának. Különösen kedves számomra ez a túra, hiszen 2001 telén ez volt életem elsõ teljesítménytúrája és ki gondolta volna akkor, hogy az akkori nehéz körülmények között feladott cirka 65 kilométeres etap egyben egy új hobby-val ajándékoz meg :) Akkor 40 km-ig jutottam barátommal Rakaczki Zolival, Tamás-kúti ellenõrzõ állomáson aztán Zoli azt mondta ennyi, õ nem megy tovább, átfázott és elmacskásodott a lába ahogy nekem is, de engem vitt volna a szívem még átázott bakanccsal és vizes zoknival is... 30-40 centis hó végig és igazából csak a kocsiban tudatosult bennünk milyen hideg is van valójában: -11°C este 6-kor. Így utólag átgondolva a dolgot, talán észszerû volt a döntés. Ez feladás akkor tüskét hagyott bennem, eddigi elsõ és utolsó feladásom egy lefelé nevezés mellett ( Téli Mátra 2005-ben 42-rõl 36-ra). Most, ahogy az ezt megelõzõ 2 évben ismét Tivadarral haladtam, tavaly csak 12 km-t jött velem, tavaly elõtt pedig Bánkúttól segített. Most együtt rajtoltunk 6:03 perckor szokásosan a Miskolctapolcai Általános Iskolából. Rajt után a mûútról letérve az erdõben gyönyörû látvány fogadott, zúzmarás fák mindenfelé. Ekkor még bõven sötétben haladunk, ám a lámpámat nem veszem elõ, kellõ fényt adott ugyanis a zúzmara és az avar sem volt túl vastag hogy botladozzunk benne. Vörös-kõ közelében mindenki elkészíthette a szokásos napfelkelte nyújtotta témafotóit. Nagy-Som-hegy minden évben nehézséget nyújt de nem túlzás azt mondani, hogy most sikerült megenni a hegyet, nekem kifejezetten jól jött, hogy elõzõ hétvégén is túráztunk a Partizán út keretében. Bükkszentkeresztre 8:20-ra értünk, jó félórával jobb idõ mint tavaly amikor sikerült majdnem a leglassabban felérnem. Pecsételünk, kortyolgatjuk a langyos teát, Tivi elmegy a boltba vásárolni, ahol ajándékba! kap 3 szaloncukrot , addig én tartok egy kis technikai szünetet. A falut elhagyva a sárgán haladunk egészen Szarvas-kútig, majd Rejtek és Sugaró következik, a hatalmas töbrös részeken szokatlan volt látni a megmaradt havat, de nagyon szép látvány volt! Pár fénykép, néhány darab mézes süti, aztán találkozás vadászokkal Kecskeláb-rétnél és innen kisebb terelés a vadászat miatt: Nagy-mezõig végig a mûúton a szokásos zöld helyett. Félórányira vagyunk a következõ ponttól, ahová 11:30-ra érkezünk. Itt a Csurgói erdészháznál dézsmálunk egy kicsit az ellátásból, én a szokásos vajas-hagymás kenyeret, Tivi zsírosat és a tea is forró! Egyeztetünk aztán 15 percet pihenünk a szokásos félóra helyett, végül is jól bírjuk mind a ketten és az idõjárás is kegyes most hozzánk, miért ne mennénk? Rövid szakasz a sárgán majd az OKT útvonalán haladunk Tar-kõig, ahol olyan látvány fogad amit amíg élek nem felejtek el! Ködbe borult az egész déli-Bükk a ködhatár 500-600 méteres magasságban volt így láthattuk az Ódor-vár és Vár-hegy csúcsát, valamint a távolban a Mátrát a Kékessel a tetején :) pár percet üldögélünk és fotózgatunk, én nem tudok betelni a látvánnyal... aztán lassan leereszkedünk Tamás-kúthoz. Elvileg Valinak itt kellene várnia minket Bélával, aki csatlakozik hozzánk, de még nem értek fel kocsival, addig is teázom, pecsételek a túrajelentésbe, most nem kívánom a terülj-terülj asztalkámat, a Bánkúti hagyma dömping bántja az epémet. 10 perc után annyiban maradunk, hogy én tovább indulok. Nagyon nehezen érek fel a Gyökeres-lápai mûútig, talán ez a pár száz méteres szakasz volt idén számomra a legnehezebb. 4-5 alkalommal is meg kell állnom pihenni mire felérek de tudom, hogy innen könnyû dolgom van. Így is lett hiszen, nagyon jó tempóban haladtam majd Völgyfõ-háznál ért utol a sötétedés. Közben még Zárdai Pistivel összefutottam Csurgó után másodszor és mint kiderült nem utoljára. Ahogy sötétedett úgy jött a köd is, itt több túratárssal is találkoztam, ez a szakasz volt a legforgalmasabb, egymást elõzgetve sikerült eljutni a Vár-kúti turistaházhoz. Igaz a Kövesdi-kilátónál én még ládázni akartam, de a köd elvette a kedvem, majd talán egy másik alkalommal. A házban ismerõs arcok a korábbi túrákról :) Egy szelet kenyér lecsusszan teával, ezen az éven minden ponton nagyon finom teát fõztek a rendezõk! Innen már csak 2 óra és célban vagyok. Rosszul gondoltam! Nagy volt a köd én pedig nem indultam tovább egy csapattal, hanem pihentem még egy kicsit és egyedül indultam tovább nagyon nem kellett tartanom az úttól hiszem számtalanszor jártam már erre. Lebecsültem a ködöt és a sötétséget, két lámpával haladtam, ledes fejlámpával és halogén izzós kézilámpával... normális esetben jó 30 méterre elvisz a kettõ együtt most jó ha 2 métert elõre láttam. Sikerült elvétenem egy elágazást, 50-100 méter után sem volt jelzés és szembe is jöttek :)) az út is elfogyott, alkalmi társaim inkább bevetették magukat a sûrûbe, igaz én is ezt tettem csak én a helyes utat keresve õk pedig amerre az autók hangját hallották. A sûrûben egy úttal feljebb jutottam, de ez sem volt nyerõ, hiszen ez is szûk ösvénnyé vált. Ekkor meghoztam a csodálatosan bölcs döntést, vissza az utolsó jelzésig, mielõtt tényleg eltévedek. Mondanom sem kell, hogy a köd továbbra sem könnyített a dolgomon... 10 perc múlva meg is találtam az elvétett elágazást, mentségemre Tivi elmondása alapján õk is itt kavartak el, meg még jó páran szerintem :) Aztán kiértem a szõlõkhöz, ahol 2 szalagot találtam és meglepve tapasztaltam, hogy amióta utoljára itt jártam jó pár új kerítést felhúztak a szõlõk körül... nem is találtam a helyes utat a ködben... folyamatosan hangokat hallottam mögöttem, aztán elõbukkant egy 4-es csoport és együtt haladtunk a mûútig persze nem a helyes útvonalon... a sötétben még összefutottunk egy enyhén ittas egyénnel, aki lámpa nélkül tartott valamerre :)) Pistivel aztán megint találkoztam ott, ahol le kellett volna jönnünk végül is. Negyedóra múlva aztán már a célban ihattam a jól megérdemelt forralt bort. Aztán egy gyors vágta a vonathoz, már amilyen gyors lehet egy vágta 65km után... 3 percen múlt, hogy elértem! Jövõre lehetõség szerint újra nekivágok...