Népek Tavasza
Ébredés: 5.00, indulás Pestrõl: 6.05, érkezés Miskolcra: 8.30, majd a rajthelyre: 9.00, rajt 9.17. Kicsit bizonytalan voltam magamban, mert a múlt héten összeszedett kisebb sérüléseim nem nagyon akartak gyógyulni, ráadásul nem is éreztem magam olyan kirobbanó erõben, ami a megfelelõ magabiztosságot megadta volna. Ákibácsival mentünk, ismerõst a vonaton nem is nagyon láttunk, de a buszon Rita már integetett az ablakból. :)
Mivel a kiírás szerint csak 9-ig lehet indulni, ezért nem volt idõ bemelegítésre, egybõl nekivágtunk a távnak. Rohamcsigától kölcsönkértem az egyik Futóbolondos pólóját, úgyhogy egyenruhában: topikmezben és BútorÁszos nadrágban futottunk. Úgy néztünk ki, mint a profik... de csak elsõ látásra. :)) Kaptunk ellenõrzõlapot itinerrel (szint és táv), amire egy fénymásolt térképrészlet is rákerült, de kaptunk színes térképrészletet Lillafüred és Bánkút környékérõl, ezek viszont tökéletesen használhatóak voltak. Az elõrejelzéssel ellentétben gyönyörû idõjárás fogadott minket: felhõtlen égbolt, kellemes meleg, egy kis hûsítõ szellõvel. Ideális körülmények. Harmadiknak betársult mellénk Kerékgyártó Péter, akit sok túrán láttam már, pl. õ a Háromhíd túra legfiatalabb teljesítõje.
Az elsõ szakasz Fehér-kõ-lápáig egy 400 méteres sík szakasz után 4.4km távon 409m szinttel kényeztette az igen kevéssé melegegített lábaimat, ami ettõl olyan erõsen görcsölt, hogy többször meg kellett állnom nyújtani. Ez így ment egészen a pontig, ahova 39 perc alatt értünk oda (7.38km/h). Gyors pecsételés után egybõl elkevertünk: felkanyarodtunk a Hajnalka forráshoz, +200m/+30m. Viszont jópár embert visszatereltünk a helyes útra. Innen már úgy ahogy ment a futás, az izmok belemelegedtek. Következett egy hosszú szerpentin lefele Lillafüredre "óriás bükkök oszlopcsarnokában", s mivel még nem történt meg a kilombosodás, látni lehetett, hogy a Fehér-kõ elnevezés nem a féktelen fantázia mûve: fent nevezett szikla ugyanis vakító fehérben állt a völgy felsõ peremén.
Lillafüredtõl ismét emelkedni kezdtünk, méghozzá nagyon keményen (1.5km/220m), majd egyre enyhébb terepen megérkeztünk a Sebesvíz ep.-hez. (7.5km, 67p, 6.72km/h). Itt az ep. nagyon bíztatott minket egy kisebb levágásra, de mi nem hagytuk magunkat. Itt elváltunk a 30-as távot teljesítõktõl és Jávorkút - Bánkút érintésével Nyír-kõre mentünk. A Bánkúttól kezdõdõ szakaszra (OKT Mályinka fele) nem sok szót lehet találni. Balkéz felõl egy óriási völgy, lélegzetelállítóan gyönyörû kilátással, a lehullott avar vörösre festette az alattunk elterülõ erdõt, amibe hihetetlen élénk zöld foltokban fenyõerdõk keveredtek. Óriási völgyek, hegyvonulatok, távolban a Bükk és a Mátra közti laposabb terület - egyszerûen fantasztikus. (Ide is érdemes még kilombosodás elõtt érkezni.) Emlegettünk Matyit is, aki pár napja itt jött felfele. Elmentünk egészen a keresztezõ KL jelzésig, amin jobbra kellett fordulnunk. Elõtte azonban megmutattam azt az emelkedõt, amin a Mályinka felõl érkezõ kék jön fel. (Ezt emlegettem a kéktúra topikban is, 30-40% és jó hosszú.)
Nemsokára odaértünk a Nyír-kõre. (9.1km, 91perc, 6.00km/h) Megállapítottuk, hogy kicsit bele kell húznunk, mivel féltávot 3ó15p alatt teljesítettük, igaz az 1600 szintbõl már egy ezrest lenyomtunk. Kicsit még nézegettük a Dédesi vár szikláját és élveztük a kilátást, majd tempósan továbbindultunk. Innen jórészt lefele mentünk Ómassán át Garadnára, ráadásul Ómassától betonon, úgyhogy elég gyorsan megtettük ezt a szakaszt. Itt visszacsatlakoztunk a 30-as táv útvonalára. (5.8km, 41p, 8.49km/h) Zsíroskenyér és üdítõ vételezés után indultunk tovább. Az itinerbõl látszott, hogy most jön a feketeleves, viszont az idõ nagyon szorított, úgyhogy mindent beleadva próbáltuk lenyomni a Szentléleki völgy nem kicsi emelkedõjét (2.5km/355m). Itt volt szerencsém a gyakorlatban átültetni elmélkedésemet az emelkedõn való zúzásról, bár amikor az ember muszájból csinálja, akkor sokkal rosszabb. :) Örvénykõre (3.5km, 40p, 5.25km/h - bár ebben benne van a pihenés is) érve azt számoltuk ki, hogy az elkövetkezõ 12 kilométert 1 óra 20 perc alatt kellene lenyomni, ami elkeserítõen valószínûtlennek tûnt. Megegyeztünk, hogy innen mindenki a saját tempójában megy (értsd: nem tartom fel Ákibácsit :), legalább egyikünknek sikerüljön.
Most már nagyrészt lefele vitt az út. A hátralevõ szakaszon egyre inkább úgy éreztem, hogy nincs realitása a beérésnek, egyedül azért küzdöttem, hogy minél kevesebb idõvel késsek el. Válint keresztnél (3km, 20p, 9km/h) nem nagyon volt idõm számolgatni, azon idegeskedtem, hogy a háromtagú pontõri személyzet nem tudta egy percen belül elintézni az adminisztrációt, pedig nem volt elõttem senki. :-( Az idõ köztem és Ákibácsi között lassan nõtt, ahogy kérdezgettem az embereket, hiába erõsítettem a tempón. Szerencsére itt már folyamatos sorokban mentek a túrázók, a széles úton nem okozott gondot az elõzés, de viszonyításnak jó volt, navigálni sem kellett, és adott egy kis pluszt az innen-onnan elhangzó hajrázás is. Az utolsó ep.-n, Kis-Galyán (5.2km, 32p, 9.75km/h) viszont már az látszott, hogy majdnem fél órám van négy kilométerre, ami ismét erõt adott az utolsó szakaszra.
Közvetlenül a cél elõtt Vadmalac kollégát is utolértem. Kicsit furcsának tûnt, mert õt még futva sem szoktam beérni. Kiderült, hogy 'szokása szerint' kitérõket tett, úgy 8-9km-t. Hja, van aki rövidít, mások keveslik a távot. :) Egy jó nagy sprint a végén, már csak a célt kellett megkerülni. Beérve a célba, elsõ kérdésem természetesen az volt, hogy "Mennyi az idõ? Csak azt ne mondja, hogy elmúlt 17!" Nem, még csak 10 volt! (3.8km, 23p, 9.91km/h) Végeredmény: 42.7km, 5ó53p, 7.26km/h. Ákibácsi már tíz perce ott üldögélt a célban. :) Nem sokkal utánam megjött Péter is, neki is sikerült, 6ó00 alatt! Megismerkedtem Repivel is, aki már indulófélben volt.
Összehasonlítva a Zöld 45-tel: bár a két túra átlaga szinte teljesen azonos lett, azért ezzel a Maratonnal elégedettebb vagyok. Egyrészt azért, mert bár a szintemelkedés csak 100 méterrel volt több, de ezek nagyon rosszul voltak elosztva: pl. egy 2.5 kilométeres 15%-os emelkedõ elég kevéssé futható. Nekem legalábbis. Másrészt aminek nagyon örülök: a végén 12 kilométert tudtam hajrázni, sokkal kevésbé fáradtam el, mint a Zöldön.
A Bükk csodálatos, mint mindig. Vitatkoznék azzal az állítással, hogy aki gyorsan megy (fut), az kevesebbet lát a tájból. Ez nem igaz. Fõleg most nem volt az, mivel aki nem futott, az nem láthatta a Bánkút utáni részt. :)
Végezetül pár szót a rendezésrõl. A 600 forintos nevezési díjért minden ponton (4-7km) frissítést ígértek. Ezzel szemben pl. Sebesvíz és Nyír-kõ között 9 kilométer volt a táv. Közötte volt vízvételi lehetõség Jávorkúton és Bánkúton - jelentõs idõveszteséggel. Sebesvíznél egyáltalán nem volt víz, úgyhogy 16.6km-en nem volt szervezett frissítõpont, csak saját idõ terhére való kitérõvel. Örvénykõn és Kis-Galyán csak egy-két korty maradt nekünk, pedig itt máshonnan sem lehetett szerezni. Ennek ellenére elég lett a vízünk, bár kicsit takarékoskodni kellett vele egy-egy szakaszon. Néhány ponton elég lassú volt a bélyegzés, ahhoz képest, hogy siettünk (ami látszott is rajtunk). Válint keresztnél borzalmas volt azt a tökölõdést látni, míg a három ember megértette egymást.
Díjazás: kaptunk egy kitûzõt, amin a következõk szerepelnek: 1802/[egy szakállas ember teljesalakos képe]/2002/Népek Tavasza. Ha nem tudnám, hogy Kossuth 200 éve született, akkor akár Széchenyire is tippelhetnék, hiszen a legtöbb reformmagyar ugyanúgy néz ki (ld. az elsõ felelõs magyar kormány tablója :). Arra, hogy teljesítménytúrán kaptuk, nincs rajta utalás - a távról és a maratonról nem is beszélve. Kaptunk két emléklapot. Mindkettõn ugyanazok az infók szerepelnek (42km ttúra, név, dátum, stb). Ezen kívül Tourinformos reklámszatyrot, amiben néhány prospektus mellett a következõ érdekes dolgokat találtam:
- Túrák az Észak-Borsodi földvárakhoz (igazolófüzet és útvonalleírás)
- BAZ megyei Természetjáró Szövetség Jubileumi Évkönyv. Még nem nagyon volt idõm foglalkozni vele, de jónak látszik.
- BAZ megyei Természetjáró Szövetség logójával ellátott póló. Egész jó minõségû. Azért nem bántam volna, ha legalább ezen van valami kis utalás arra, hogy maratonon kaptuk. Na, mindegy.
Szóval a maraton szervezésével voltak pici kis hibák, ám ezek nem rontották a hangulatot. Nagyon szép idõ, nagyon szép táj, nagyon jó futás. Itt-ott kicsit többet elnézelõdtünk volna, pl. Örvénykõn, de ott már nagyon szorított az idõ. Visszafele hagytam magam rábeszélni az IC-re, úgyhogy Rita és Ákibácsi társaságában, kellemes utazással értünk haza. |
