Túrabeszámolók


Szent Iván éji sóút

KariKataTúra éve: 20132013.06.24 11:43:31



Szent Iván éji Sóút extra 50 km – TÉNYLEG EXTRA :)


Szilvivel és kölcsön Emma kutyával mentem a túrára.


Rajt szombat este 21.30-kor a szolnoki vasútállomásról. Még Szolnok határában a rajttól kb. 3-3,5 km-re szó szerint sz*rrá áztunk a hirtelen jött viharban, a fejünkön kopogtak a jegek. A szélviharban nem láttunk szinte semmit, így maradtunk egyhelyben. Beállni sehova nem lehetett, így tûrtük a megpróbáltatást, majd mikor a vihar csendesedett, folytattuk utunkat. Egy pár percre gondolkodóba estünk, hogy visszafordulunk, de elég hamar elvetettük ezt az ötletet (többen visszafordultak). Nem sokkal késõbb jött még egy kisebb viharral járó, rövidebb ideig tartó jégpotyogás, mert egy kevés lett volna.


Vihar után jó sokat meneteltünk és csúszkáltunk a sárban egész éjszaka. Jöttek a pontok, frissítések. Hol egy csoki, hol egy müzli – az ellátás kitûnõ volt. Idõvel kezdtünk száradni is, a legtöbbet ebben a Pokoltanyánál lévõ tábortûz segített 23 km-nél. Itt el is idõztünk 10-15 percet.


Mikor az volt az érzésünk, hogy a legalsó ruha is szinte megszáradt rajtunk, ismét elkezdett szakadni az esõ, pedig már csak kb. 3 km volt Tápiószeléig, egy kocsmáig. De természetesen a kocsmába ismét teljesen átázott ruházattal érkeztünk. Ekkor 32 km-nél jártunk, hajnal 5 óra volt. A szolgáltatásként kapott virslik mellé én egy kis megfázás gátló Unicum-ot is betoltam.


Az esõ még mindig esett, de indultunk tovább. Többféle információt is kaptunk a „merre kéne elindulni” kérdésre túratársaktól, így a cél – Nagykáta irányába indultunk el. Nem sokkal késõbb belenéztünk az itinerbe és jónak ítéltük meg az irányt. Késõbb kiderült, hogy ez nem így van, ezért alternatív útvonalon haladtunk tovább a cél felé – rendezõi egyeztetéssel. Már nagyon be akartunk érni (Emma is elég fáradtnak látszott), de nem nagyon akartak fogyni a km-ek. Az esõ végül 6:30 körül elállt, de a hõmérséklet nem akart melegedni. Végül 8:50-kor értük el a célhelyet, a Nagykátai gyógy- és strandfürdõt így teljesítve az 50 km-t.


Összességében jó túra volt remek ellátással és nem felejthetõ élményekkel. Szilvi célba vette a fürdõt, én pedig hazaszállítottam Emmát (Katát korábban kértem, hogy jöjjön értem).


Karika