Túrabeszámolók


Mátra 115 (+résztávok)

tetova hegyi teveTúra éve: 20132013.06.04 23:00:31

rossz ómen - sok ámen


mindenféle öregkori nyavalya és nyavalygás elôzi a TÚRÁt. mi lesz ebbôl gondolom az überkorai autópályás utazás alatt. az önmegismerésre fogom helyezni a hangsúlyt, s eme mantra mellett maradok. néhány éhes szóváltás mellett ügetek el a soktól. a sárga kereszten már egyedül s többnyire így tovább. mindvégig élvezem az esô borzolta-borította tájat. a föld és a levelek nedves szaga orromban. a levegô bámulatos, az erdô gyanútlan fenség most. öreges csörtetésem hallik csak. kékesen visszafogottan fogyasztok, mint ahogy visszaveszem a Rákóczi úton is. Sasváron is inkább szemeim lubickolnak az ingerlô látványban. a Lipótokon lihegve barátságot kötök önmagammal. leves még nincs, de Mátraalmáson gumimacikkal vígasztalódom. Galyavárról majdnem leszédít a kilátás, olyan költôi. aztán jöhet a leves. innen sok lefelé, némi társasági csevely. Lajosházán a dinnye kiborít, de nem mutatom. te, itt minden álmod teljesül. a penetráns kerítés mellett hosszú a ballagás. elôznek is és el is tévedünk. a kütyü-cucc azonban gyorsan (nem enyém) helyrerak. újabb leves, de csoffadásom visszafordíthatatlan. délutánba hajlik és a nap elmúlása elôtti órák mindíg szépek. különösen itt és most a hegyen. Szorospatakra lefelé meglódulok és még egy zsíros kenyér is lejut. újabb vadregényes, csörgedezô-patakos táj. felküzdöm magam Ágasra, ami most nem öl meg. lent kihagyhatatlan a rizskók. újabb lefelé, de nem tart soká. Fallóskúton Maki nejével kártyázunk, veszi a lapot. erôre kapok a nevetéstôl és megfutom egészen a falu végéig. Hidegkúton meghozom a döntést, hogy ma elég lesz a 88. Artemisz lát el erôt adó levessel, ami Tót hegyesig repít, ha közben bukdácsolós is. szürkül és újra megbékélek, hogy ma "csak" ennyi. elengedem a teljesítmény kényszerem és ismerkedem új önmagammal. András ôserô nyugogodt hangja és emberi pillantása még elmélyít. Lackóval hülyéskedünk picit, barátságból 1 cseppet lop a kikortyolt menta teás pohárból. ôsidillként búcsúzik a körbe táj, meghal a nappal. lefelé egyre sötétebb erdô ûz. gyorsulok bár sok bôr a combjaim között már nincs. "besuhanok" a célba, ámulok a pompás kivetítôs ötlet- látványon. eszem még a levesbôl, követ választok és engedem hogy Zsolt elvigyen Gyöngyösre a kocsimig. cserébe Artúr kerekasztalát ígérem be neki.


közhely, de ha nem tapasztalod meg nem is fogod megtudni mennyi minden jót jelent ez túra. a mélységek és magasságok pedig tanítanak téged. menj és keresd meg te is az egyensúlyodat. hálás köszönet minden pillanatért, megéri.