Tanúhegyek 30
Ezt a túrát a Kinizsi 100-ra való felkészülés jegyében választottam ki, de ha már úgyis mentem, hát toboroztam egy kisebb csapatot is. Így összesenhatan indultunk neki a 30-as távnak kellemes nyárias idõben.
A rajtnál gyors regisztráció, és indulás a hegynek. Szó szerint a hegynek, mert már az elején a Badacsony megmászása volt a cél. A bujdosók lépcsõjére a feljutás elég kemény volt, többször is megálltunk, hogy a tüdõnk utolérjen minket. Lefelé pedig sikerült egy elég méreteset zakóznom, így a továbbiakban fájós, és enyhén bedagadt hátsóval haladtam.
A kilátás a Badacsonyról nagyon szép, csak ezért is megérte felmenni.
A Klastrom-kútnál kis pihenõ, majd a következõ ellenõrzõpont a tomaji Sörpatika volt, ahol választhattunk, hogy egy pohár sört, üdítõt, vagy fröccsöt szeretnénk fogyasztani. A hûsítõ sör után a következõ pont a Varga-pincészet, itt kóstolhattunk 2 féle bort is. Félédes, és száraz bor volt ha jól emlékszem, bár mind a kettõ finom, zamatos volt.
Ezután jött egy kis laza menet Salföldig, majd utána amúgy zárásként 2 tanúhegy. A Tóti, és a Gulács.
A Tóti-hegyet megmászva most igazán lehetett gyönyörködni a kilátásban, az õszi túrával ellentétben.
A Tóti-hegyrõl athaladva a Gulácsra, még egy ellenõrzõpontot beiktattak a rendezõk, méghozzá az Istvándy-pincét, ahol ismét bort, és minden földi jóval ellátott zsíros dezskát kínáltak fogyasztásra a megfáradt túrázóknak. Igazán szívélyes vendéglátásban volt részünk, köszönet érte.
A pince után még várt ránk egy kaptat a Gulács személyében, ami már tavaly õsszel is megizzasztott. Idén is sikerült neki :)
A hegyen felfelé csapatunk kettévált, mivel én kíváncsi voltam tudok-e ritmust váltani, ha szüksg lenne rá a Kinizsin. Az utolsó pár kilométert így többségében laza kocogással fejeztük be.
A célban oklevél, hûtõmágnes, és finom mákostészta várt minket
Összeségében a szervezés kitûnõ, az ellátás pazar (alma, csoki, meleg étel a célban, sör, bor, zsíros kenyér, szaloncukor). Nem kérdés jövõre is itt a helyünk. Meg persze õsszel is :) |
