Így írtok ti - így rendezünk mi
Kemence, vasárnap 03:50: ébresztõvel zaklat a telefon. Lenyomom, szundi.
04:00 Tényleg fel kéne kelni, megint csipog. Kóvályogva keresem magam a szalagok, kódok szortírozása közben.
04:40 Kint kifejezetten hideg van, tarisznya a vállra és jöhet a busz!
05 körül: Perõcsényben búcsúzok a melengetõ busztól és Vagdalthústól – õ N.börzsönyig élvezheti a motorizációt.
A kocsma lelakatolva, az ablakban poharak és üres üvegek árulkodnak az estérõl. 4 rajzszöggel a villanyoszlopra erõltetem a bélyegzõhely feliratot.
Bár szalag nélkül sem kihívás elhagyni Perõcsényt a piroson, minden lehetséges elágazásnál teszek ki, biztos ami biztos... A földút meglepõen száraz, csak a port verte le az éjszakai vihar róla.
Letérek róla a bokrosba, mocorgást hallok a fák között, egy õz szalad odébb. Felugat, majd kõvé dermedve próbálja elhitetni velem, hogy õ láthatatlan. Hangtalanul megyek tovább, gallyakra nem rálépve. Hajnalban ahogy mondják „jár a vad” talán ennek is köszönhetõ hogy nemsokára 20-30 méterre sikerül megközelítenem a jelzés mellett falatozó szarvast. Néhány száz méter múlva a kivágott akácosból vaddisznók röfögnek rám, micsoda állatkert van itt! Nem hiába, kevésbé frekventált része ez a Börzsönynek. A piros négyzet elérése elõtt egy nyest/nyuszt? pattan fel a fatörzsére és néz rám csodálkozva.
PN-nél leveszem a vastag pulcsim, kezd üzemi hõmérséklet lenni. Innen úgyis gyorsabban tudok menni, hiszen fent jók a jelzések, nem kell szalagokat kitennem.
Megyek fel a gerinccel a Nappal együtt. A Jancsi-hegy elõtti tisztásnál emelkedik a Nyugati-gerinc fölé. Késztetést érzek néhány giccses napfelkeltés fotóra, de sajnos nincs nálam fényképezõgép ( más se nagyon). Holló-kõn beteszek a „csúcsdobozba” 2 tollat holnapra, elõkapom a bicskám és megküzdök a régi rajzszögekkel. Kettõt sikerül az örökkévalóságba repíteni kiszedés közben. Kicserélem a kódokat, gyönyörködök egyet a kilátásban.
Salgóvár elõtt 2 behívó szalagot biggyesztek ki, nehogy valaki a P+-en elmenjen. Szinte minden túrán, ami érinti a várat van fent ep és csoki, megszokásból furcsállom, hogy nem vár senki.
Fel-le a Magyar-hegyre, és ereszkedés közben gondolkodom, hogy legalább egy korty vizet hozhattam volna.
A Magyar-völgyig lepókhálózom az ösvényt, néhány undorító zöld hernyó is rám tekereg.
Lepöckölöm õket, miközben átlépek a most barátságos mélységû patakon. Még bõ 2 km ’börzsöny, ideje figyelnem és házi szörpnek való bodzára/akácra vadásznom. Utóbbiból ráérõsen megszedem a szatyrom; van idõm, 8 óra sincs.
Kutyaugatással övezve beérek a faluba, ahol az elsõ szembejövõk a csipkefaragások lelõhelyét kérdezik. Útbaigazítom õket, biztos örült a bácsi a korai látogatóknak. Hûvös pincék- forró kemencék fedõnévvel falunapot tartanak, ám egy-két nagyon korai érdeklõdõ téblábol csak; semmi sincs még nyitva.
A Börzsöny Vendéglõ viszont igen. Semmi vizet nem hoztam magammal, ezért legálisan vagyok szomjas:) A folyadék-utánpótlás fontos, fõleg mikor meglátom, hogy van csapolt D. Bak. Villámkezû pultosunk 5 perc alatt korsóba is feji, jó hogy a 8:40-es buszig maradt bõ fél órám. Telefon, Vagdalt Nagybörzsönybõl indulva épp Márianosztrán tart a szalagozással. Örülök, hogy hamar megleszünk vele.
Dolgom végeztével elhagyom az ébredezõ falut. Kár,biztos jó vigasság lehetett késõbb.
Kemence, itiner hajtogatás..szép lassacskán összegyûlünk, megérkeznek a nálunk alvó pontõrök is. Plusz Pajti, a másfél éves labrador-keverék a maga féktelenségével.
Kollektíven lemegyünk V.hús családjához, akik határtalan lelkesedéssel készítettek több kilónyi pogácsát. Egy nagy üveg nagymama fõzte almalekvár is elõkerül a spejzbõl.. Köszönjük még egyszer a segítségüket!
(Szeretem, ha a túrákon nem csak bolti, bárhol bármikor megvehetõ szolgáltatások vannak, hanem házi készítésûek is, esetleg arra a vidékre jellemzõek. Jó megismerni ezeket az ízeket, melyekben több odafigyelés, idõ és emberi munka van.)
Visszatérve a hadiszállásra elkezdjük a „rendezõi értekezletet” is, melynek keretén belül villámgyorsan besorszámozom az itinereket, majd végigkóstoljuk a ribizli-alma-szõlõ-maláta menüsort: )
Estefelé Old Eye, Koldus-kút pontõre mondja, hogy hamarosan megérkezik a vihar. Igaza lesz, fél óra sem telik el és villámok cikáznak, dörög és szakad az esõ. Hiába, Vagdalthús túrát rendez..
Éjfél körül fejenként 2-3 tányér isteni babgulyással búcsúztatjuk a napot, majd aludni térünk; Pajti is betelepül a házba a vihar elöl.
5-kor ébreszt a telefonom (rusnya jószág, sose hagy pihenni), sikerül elsõként felkelnem. Elmosogatom a romokat, közben kattog az agyam mit ne felejtsünk el-kinek mit-mikor-hol kell átadni.
Felébrednek a többiek is, majd a ház elõtt P. Attiláéknak átadjuk a perõcsényi , salgóvári és a Törökmezõre szánt cuccokat.
Beszállunk a túrakellékek halmazai mellé az autóba és irány Nagybörzsöny! Bizalmatlanul méregetjük a felhõket: esni fog vagy sem?
Levisszük a horgásztóhoz a pontõröket, a halõr ismerõs tavalyról, a hideg is..
Csendes a falu, a malomnál a tulajdonos mutatja újonnan elkészült vendégházukat. Frissen csiszolt tölgyfaillat lebegi be, múltidézõ, hangulatos, régi terítõk és új gépek, bútorok találkozása. A szemöldökfán ott díszeleg az évszám:1827- ekkor építették.
Nagyon hideg van kint, szoknya és szandál le, cipõ, nadrág, pulcsi fel.
Szötske érkezik, 4 szín füzeteket árul és segít a rajtban. Elsõ busszal csak szállingóznak a nevezõk, kicsit bennem van a félsz, hogy kevesen jönnek..
Kiderül Perõcsénybe nem került nevezési lap.. szerencsére Attiláék ügyesek és megoldják:)
Elkezdik sütni a lepényeket, nyálcsurgató illat terjeng- nem is bírjuk sokáig, hamar megreggelizünk.
A második busszal jaj de jó, sokan jönnek! : ) Gyorsan pörögjünk, kevés az aprónk, rossz mikor 50-eseket kell visszaadni.
A busz után hosszabb holtidõ következik, ám jön még egy és van aprónk, van elég nevezõ és a nap is kisüt. Megérkeznek Popeyék akik csak lepényezni jöttek a Mátrai Csillagok után és KalEditet vizes cipõstül áthozni: )
9 óra után újabb gikszer: a seprû elõbb indult el Perõcsénybõl mint az utolsó busz mezõnye – 24 fõ- és leszedte a szalagokat. Aki kicsit is figyel, az szalag nélkül is lazán eltalál, de bennünk van a para hányan fognak eltévedni..
A lottó ötösöm jönne be így, mikor megtudom, ki telefonál, hogy Perõcsénynél a templomnál – a rajttól 200 méterre- eltévedt. Sikerül útbaigazítani, és elérjük a seprût is, aki a PN-P elágazásnál bevárja a mezõnyt. Úgy tûnik fellélegezhetünk, bár furcsállom, hogy néhányan lementek a piros négyzeten a Vilatihoz. Ami jó hely, a szín is stimmel, csak utána vissza kell mászni a piros SÁV-ra.
Vizet engednek a malomba, szennyvíz szaga verseng a lepényekével. Panaszkodik a tulaj, pár napja valahol beleengedik a patakba..
10-11 óra, beindul a nagyüzem: pecsételni az áthaladóknak, rajtoltatni, kérni a lepényeket, közben 120 fõs csoport esik be a múzeumba és persze õk is éhesek.
Bubuék is végigeszik az ízvariácókat, majd a végén hirtelen ketten maradunk V.hússal.
Számolunk, összesen 114 fõ nevezett.
Az utolsók még Salgóvárról ereszkednek mikor bezár a pontunk, de várni nem tudunk, mert nyitni kell a célt, nehogy Tinca elõbb odaérjen mint mi: )
Otthagyunk egy lepényt és 2 kerámiát, felvesszük a tónál a többieket és siethetünk Nagymarosra.
Közben telefon, a seprû N.börzsönybõl nem megy tovább..óh, ha pár perccel elõbb szól, akkor leszedtem volna én a szalagokat, de így nincs idõnk visszafordulni.
2-3 perccel Tinca elõtt érünk a nagymarosi célba, még épp a dobozokat pakoljuk. Vagdalthús elautókázik Kóspallagra segíteni.
Kiülünk hárman a Duna-parti teraszra és iszunk egy sört a napszemüveges melegben - nem rossz így érkeztetni:) A szállingózó beérkezõk közül az elsõ 25 választhat kitûzõ és agyagplakett között.
ToteszB is befut összesítve 11 órán belül, örülök, hogy sikerült neki!
A Gethe család nem terepen lévõ tagjai csatlakoznak. Panni finom fokhagymás lángosának illata kétséget sem hagy bennem, hogy nekem is ennem kell majd egyet a büfébõl:)
A túramozgalom teljesítõi gyarapodnak, szegény Sz. Elemér 1 perccel csúszik le a dicsõ 100. teljesítõi sorszámról.
Jól elosztva jönnek a célba érõk, nincs torlódás és nagy sorállás.
A mezõny legvége 14:15-kor ér Nagybörzsönybe.. másfél órával a pontzárás után.
A délután további része gyorsan elmegy, ha kisüt a nap levesszük a kabátot/pulcsit, ha nem akkor felvesszük, aki jön azt díjazzuk.
Kérünk 1-1 sajtos-tejfölös lángost kihangsúlyozva, hogy sok fokhagymával szeretnénk. Amit kapunk az finom, de egy csepp fokhagymát sem látott..
Mi viszont látjuk, hogy a komp egyszerre 2 kamiont is át tud vinni. Errõl a kompról mindig a BEAC-os átkelések jutnak eszembe..
Néhány fel és lenevezõvel is találkozunk, az O. családot a kompnál érem utol, ahol indulás elõtt 1 perccel megírom az oklevelet, hiszen Perõcsény-Nosztra között végigmentek a kissrácokkal.
Este 6-ra 47 sikeres teljesítõ van, a mezõny többsége. Sokáig nem tudjuk elérni telefonon az utolsókat,de késõbb felhívnak, hogy 18:50-kor értek M.nosztrára..
Onnan szülõi segítséggel jutnak haza.
20 óra elõtt megjelennek a szúnyogok, és nem sokkal célzárás elõtt az utolsó beérkezõ is, aki egyben ma már a 24. a HKVK túramozgalmat is ott teljesítõ.
Összepakolunk és 21 után pár perccel hazaérünk. Néhány körben bevisszük a holmikat. Persze a túra itt még nem ér véget: másnap összeszedni a pontõröktõl a maradék tálcát, poharat, szalvétát, pecsétet,s még a szalagokat is végig kell seprenie valakinek.
Mennyivel egyszerûbb csak aznap reggel odamenni és benevezni!
Jó megtapasztalni mindkét oldalt, szélesebb az ember látóköre, jobban értékeli más rendezõk munkáját, élvezi ha csak gyalogolni kell.
Olyan ez, mint az örök kérdés: adni vagy kapni jobb..: )
Mindazonáltal köszönjük mindenkinek a részvételt, reméljük jól éreztétek magatokat! | 