Túrabeszámolók


Kutyával a Bakonyba

nafeTúra éve: 20132013.04.29 21:45:31

Kutyával a Bakonyban


GPS-el mért távolság: 16,5 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 360 m.


A beígért hideg , erõs szélnek, és egy vasárnapra tervezett egyesületi túraútvonal bejárásnak köszönhetõen – meg persze a nagyon év eleji formámnak – kényelmesen, autóval érkeztem Kislõdre. Leparkoltam. Rövid készülõdés és irány nevezni. Még a rajtidõ kezdete elõtt voltam, de már így is jó néhányan beneveztek. Elég szép számmal jöttek kutyások, kihasználni ezt a legális alkalmat. Üdvözöltem az ismerõsöket, és nekivágtam a távnak. Aszfaltos részen értem el a kalandpark bejáratát, ahol az elsõ ellenõrzõ pecsétet kaptam. A Pajtli házaspár küzdött rendesen egy pavilon felállításával. Egy kényelmesen emelkedõ murvás úton mentem tovább. Eddig csak montival jártam erre, és azzal is igen jó ez a Csollányos-völgyi út. Sárvári túrázókat, apát és fiát értem utol. Beszélgetni kezdtünk. Én lassítottam egy kicsit, õk gyorsítottak, s a hátralévõ távot együtt tettük meg. Tulajdonképpen mindenki nyert, mert sokkal rövidebbnek éreztük az eltelt idõt.


Szép az erdõ. Hirtelen kizöldült. A virágok viszont sokkal rövidebb idõ alatt nyílnak el, de azért van bõven. Az odvas keltike például virágzása kb. 3 hétig tart, most egy hét alatt elvirágzott. A következõ EP, a murvás útról letérésnél található, nehogy valaki figyelmetlenségbõl továbbmenjen. Következik egy kis meredekebb kaptató. A régi mélyút mellett szép sziklák láthatók. A kerítésnél, figyelmetlenségbõl egy csoportot követtünk, a kerítésen át, miközben megjegyeztem, biciklivel jobbról szoktam megkerülni ezt a részt. Az elzárt rész közepén olvastam el az itinert, hogy most is arra kellett volna menni. Nem gond. Úrkút határában, elkövettem azt a hibát, hogy követtem a balra mutató jelzést, holott az ösvény tulajdonképpen egyenesen megy tovább. Hiába, no. eddig csak biciklivel jártam itt. Másokat is megtévesztett a jelzés. Az ellenõrzõ pontra minden irányból érkeztek a túrázók. Mi ennek következtében oldalról közelítettük meg az õskarsztot. Fölmásztunk a köveken és máris élvezhettük a látványt. Szépek a víz alakította sziklák. Lementünk a sráccal a sziklák közé szétnézni. A bánya végében van egy kis barlangjárat. Azt szerettem volna vakuval lefotózni, amikor a gépem bemondta az unalmast, az akkuk lemerülése miatt. Fönt egy kis tízórai, s mentünk tovább, az-az vissza, amerrõl jöttünk.


A tanösvényen sok virágzó cseresznye- és vadkörtefát láttunk. Érdekes volt, hogy fönt a hegygerincen fõvirágzásban voltak a fák, míg lent, már hullatták szirmaikat. Ennyit jelent az a 100 m szintenkénti 1,5 Cº-os hõmérséklet csökkenés. Az utak állapota rosszabb, mint az elsõ felén. Kényelmesen ballagtunk. Az idõ javult. Reggel elég csípõs volt a szél. Helyenként szép a kilátás északi irányba, de egy-egy pontról nyugatra is jó, Ajka felé. Megkaptuk a következõ ellenõrzõ pecséteket. A sárvári kisfiú, pillanatok alatt kiszúrta, milyen új elemekkel gazdagodott idén a kalandpark. Már csak az aszfaltos szakasz volt hátra a célig, ahol megkaptuk a kitûzõt. Az Észak-Dunántúl kupa igazoló lapját persze elfelejtettem lepecsételtetni. Elbúcsúztunk és ki-ki hazafelé vette az irányt.


Szép idõben, igazán kellemes, könnyû kis túra. Látszik, hogy kutyás túrának tervezték, mivel minden ellenõrzõ ponton volt víz kitéve a számukra. Általában éltek is a lehetõséggel. Meglepõen jól szocializált kutyusok indultak a túrán, bár némelyik elég kíváncsi, fõként a nagy testûek közül. Kevés sárral találkoztunk. Ennek ellenére láttam olyan kutyát is amelyik vaddisznómódra összesározta magát.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 400/300 Ft-ért színes, térképet, itineres igazolólapot, és kitûzõt, az 5. ellenõrzõ ponton csokit. A gyerekek ezen felül, a Csárda-hegyi õskarsztnál is kaptak cukorkát, amit nagyon jónak tartok az olyan túrákon, ahol sok gyerekre számítanak. Filléres apróság, de a gyerkõcöket nagyon feldobja. A kutyák számára pedig minden EP-n volt víz, és jutalomfalat.