Göcseji Galopp 33
Érdekesnek ígérkezett a túra, több szempontból is. Egyrészt bõdületes mennyiségû esõ és hó esett a túrát megelõzõ hetekben és itt ugye akkor is sár van, ha elõtte hetekig a szárazság az úr, másrészt a tavalyival ellentétben egy nagyobb csapattal a rövidebb távon indultunk. Mivel tavaly már mindent leírtam a hosszabb távról, most csak egy rövidebb összefoglalót írnék.
Kora reggel indultunk, egészen hideg volt a reggel. Meglepõdve vettük észre, hogy a megszokott rajt-cél helyszínén síri csend honolt és csak egy széltépte papírfecni árulkodott arról, hogy bizony nem itt kezdõdik a túra. Követtük a lengedezõ papírfecnire felrótt utasításokat és nemsokára a helyi erõk segítségével lettünk útba igazítva, hogy bizony a falu másik végén lesz az a bizonyos kezdõpont. Errõl azért nem ártott volna egy értesítés akár a TTT-n keresztül sem, én személy szerint elõzõ nap este még ránéztem, hogy változott-e valami, de semmi sem jelezte, hogy így történt volna. Mindegy, elfelejtették.
Szóval, beneveztünk, viszonylag flottul ment a dolog. Színes térkép, itiner km adatokkal (szint adatok még mindig nincsenek) és egy lángos jegy a végére. A csapat összerázódott és már úton is voltunk a megszokott kaptató felé. A reggeli fagy miatt az út jól járható volt. A sár beton keménységûre fagyott, így nem okozott problémát a haladás. Az elsõ pontig minden csendes volt. Szörp, csoki, ropi, szúróbélyegzõ no meg egy csoport fotó az ellenõrzõ pont legcsinosabb tagjával, nehezen is szakadtunk el tõle, de hát menni kellett.
A következõ pontig ismét eseménytelen volt a terep. Szerencsénkre a kustánszegi pont elõtti szakasz vastagon havas volt, ami elég jól meg volt fagyva, így gyakorlatilag nem kellett sárban cuppogni. A hóréteg vastagságát sikerült egy túrabottal megmére, közelített az 1 méterhez. Csabi alatt be is szakadt az egyik helyen, gondolom már erõsen olvadásban volt, félig el is tûnt egy pillanatra. Közben érkezés a ponthoz, szörp, nápolyi, aláírás és mivel már erõteljesen sütött a nap, lekerültek az elsõ pulóverek rólunk.
Viszonylag csöndes és igencsak rövid szakasz következett a kustánszegi tó elõtti pontig. Itt zsíroskernyér hagymával, tea és persze egy újabb aláírás. Gáborék itt értek be bennünket, de már repültek is tovább.
Mi is tovább indultunk elértük a tavat, megcsodáltuk, hogy milyen szép így befagyva, fotó, majd jött a meglepi. Gyakorlatilag innen végig komoly sár gondok adódtak. Elõször még csak kisebb és járhatóbb volt a szakasz, de Németfalu elõtt végképp vége volt a jó világnak. A falu után, amikor már a 16-os szakasz futói is becsatlakoztak, pedig egyenesen katasztrófa súlytotta övezet volt a terep. Ez a bödei pontig semmit nem változott. Bokáig érõ sár, már-már extrém sportnak beillõ megoldásokkal és persze embert s legfõképp bokát nem kímélõ tereppel szembesültünk. Ez a rövid szakasz nálam felért egy Írottkõ megmászással, legalábbis a végére annyi erõt vett ki belõlem, mintha felmentem volna arra a csúcsra meg vissza. A bödei ponton utolértem Gáborékat, szörp, süti, szúróbélyegzõ, aztán irány haza.
Innen már Gáborékkal együtt baktattam be a célba. A végére még kijutott egy jó adag sárból, a lábam mázsásnak tûnt a vége felé. (õszintén szólva sajnálom azt, akinek a házat ki kellett utánunk takarítani) Célba érés után kicsi várás az emléklapra, Gratuláció! (idén végre nem maradt el, ez jó pont!) és már mentem is a lángosért. Sajtos tejfölös vagy virslist kínáltak a nénik, és bizony mondhatom elsõ osztályú volt, ezúton is dícséret illeti a lángos sütõket, no meg az aranyos kislányt, aki kiszolgált.
Összegzésül a túra hozta az elvárt dolgokat, szervezésben még van mit javulni, de nekem megfelel. A sárra számítottam, bár nem ilyen extrém módon, de errõl aztán igazán nem tehet senki. Köszönöm a lehetõséget.
A túra trackje |