Normafa 20
így már 7:20-ra Szépjuhásznénál találom magam, ahol szerencsére nem nehéz megtalálni a Normafa túrák rajtát. Gyorsan nevezek, megcsodálom a szép színes itinert, amiben szuper térképmelléklet is van, leadom a csomagomat és az én órám szerint 7:26-kor 7:30-as rajtidõt kapva vágok neki a túrának. Cuccot semmit nem viszek, csak az itinert és a mobilomat.
A sárga jelzésen viszonylag tempósan haladok, a lejtõket megfutva. Fél óra alatt érek az elsõ EP-ra, a Csacsi-rétre. Itt felkapok egy sportszeletet, de víz híján inkább nem eszem meg. Továbbhaladva nemsoká áttérek a piros jelzésre, ahol elérem a második pontot, a Piktortégla üregeket. Itt cukorkát adnak, ezt is csak elteszem. 57 percnél indulok tovább a sárga körjelzésen, amirõl sikerül rossz irányba letérnem a piros négyzetre, így Csillebércen találom magam.
Én persze azt hiszem, hogy a Kakukkhegyi-útra értem ki, és föl-alá rohangálva keresem a valóság és a térkép közötti összefüggéseket. Ez persze nem nagyon sikerül, így egy éppen kocsival megérkezõ futótól kérek segítséget, aki felvilágosít, hogy bizony Csillebércen vayok. A térképre ránézve így már valóban több értelme van mindennek. Egy pillanatra elgondolkozok rajta, hogy esetleg a betonos utakon-utcákon átvágok a kápolna felé, de aztán úgy döntök, hogy inkább tisztességesen visszacsatlakozok a rendes útvonalra, oda, ahol letértem róla.
Tehát vissza, majd a sárga kör piros négyzet csatlakozásánál ezúttal már a jó irányba fordulok, elhagyva a sárga kört. A Frank-hegy elõtt becsatlakozik a piros kör is, és így érem el a valódi Kakukkhegyi utat, ahol egyébként nagyon jól követhetõ szalagozással is segítik a zöld háromszögre való áttalálást. Ezen emelkedek a kápolnáig, ahova - a kis eltévedésnek hála – már csak 1:45 körüli idõvel érkezek.
A zöld háromszögön folytatom az emelkedést a gyermekvasút végállomásig, ahol pecsét nincs, viszont van nagyon finom forró tea, amibõl iszok is egy pohárral. Kenyérrel is kínálnak, de az most inkább kihagyom. A zöld jelzésre áttérve gyaloglok gyors lépésekkel Normafáig. Pecsételés után a kék körön ereszkedve ismét kocogásba kezdek. Innen már érzem, hogy közel a cél, fel is gyorsulnak az események. Lefelé menet elhaladok pygmea mellett, aki megcsodálja a futógatyában még pipaszárabbnak tetszõ lábaimat. Hamar elérem a János-hegyi kilátót, ahol megkapom az utolsó pecsétet a füzetembe. Innen a piroson elindulva már végig rendesen megfutom a lejtõt, így hamar vissza is érek a célba. Egészen pontosan 10 óra 10 perckor, tehát 2:44 alatt sikerült a Normafa 20, így egyelõre mûködik az elõzetes idõtervem. Átveszem a díjazást: a kitûzõ és az oklevél mellé lemaradásos bevásárlókocsi érmét is adnak. (Olyan túra volt ez, amire egymagában nem mentem volna el, de nagyon pozitív élmény volt. Köszönet a szuper túráért a rendezõknek!)
Itt találkozok sétálós bácsival, aki szintén csinálja a Pilis barlangjai 90-et, és csinált egy Normafa 10-et is, miután a Hárs-hegyen Bubutól értesült a lehetõségrõl. Megörülünk egymásnak, mivel mindketten azt hittük, hogy egyedül fogunk kullogni a hosszútávosok mezõnyének végén. Felveszem a lerakott csomagomat, majd fogyasztok egy kis teát és nagyon finom kolbászkrémes kenyeret. A kis pihenõ után összeszedelõdzködök,
|
