Túrabeszámolók


Budai Trapp

nemethlaci63Túra éve: 20132013.02.24 20:19:07

5 éve indultam elõször ezen a túrán.


Nem sok minden változott, ami igen, az számomra nem túl kedvezõen.


Kezdõdött a kellemetlen meglepetéssel, ami az én hibám is volt részben, miszerint 1400 Ft a túra. Persze, hazudhattam volna, hogy kedvezményt kapjak, nem ellenõrizték.


Elméletileg TFSZ tag vagyok, de nem kaptam még idén értesítõt tõlük, amikor benn voltam januárban, még nem lehetett tagságit fizetni...


Lényegtelen, kifizettem, elindultam.


Az útvonal a megszokott, 7 30-kor indultam és az erõs havazás ellenére is jókedvûen gyalogoltam.


Elég volt egy óra a hóban, latyakban, hogy immáron nem elõször a pokol kénköves poklára kívánjam azt az eladót a Hervisben, aki rám sózta a Kilimanjaro bakancsot, mint téli túracipõt... Akár strandpapucsban is mehettem volna, az sem engedi át jobban a vizet.


Pénzem meg nincs még egyre...


Mire felérek a túristaház romjaihoz szokás szerint ázik mindenem. Már megszoktam. Vízálló kabátom nem engedi át a vizet, de kíválóan magába szívja. Belülrõl meg nem engedi ki az izzadtságot, úgyhogy nincs rajtam egyetlen ruhadarab, ami ne lenne vizes...


Mit vizes, facsarni lehet belõlem a vizet és még hol van a vége...


A mosolyom nem halványul, irány Nagykovácsi, a meredek lejtõn óvatos léptekkel, elõzõ héten nagyot estem a Zöldön, érzem a jobb lábamban a forgót, kisebbeket tudok jobbal lépni, mint ballal.


A faluban õrült autós padlógázzal elhúz mellettem, lefröcsköl hólével, majd kétszáz méter múlva a másik irányból ismétel...


A sofõr szemmel láthatólag jól mulat, mellette a szõke "hölgy" biztos meg fogja a bátorságáért jutalmazni...


Emelkedõn fel, irány a Vöröspocsolyás-hát, a kitaposott ösvényrõl letérni sem lehet. Kicsit zavaró, hogy nincs pontõr, de a Fekete-fejen kárpótolnak érte. Érdekes módon a Petneházy-lovastanya melletti egyenes szakaszon csúsztam el, akkorát estem, hogy majdnem leesett a hangtól a kerítés.


Megint a jobb lábamra, reccsent a térdem...


Szerencsére az adrenalin vitt tovább, az emelkedõt is legyûrtem, bár tõlem megszokott, hogy aki csak néz, az azt látja, hogy 50-100 lépésenként egy vénember a botjaira görnyed és a fenekén próbál levegõt venni...:)


Újra lefelé Fekete-fejrõl, a jobb lábam már újra bemelegszik, tudok tempósabban menni, aztán a Hárshegyi-körútra is felkapaszkodom. Ott jött a mélypont, még a magammal vitt müzliszelet sem tudott feldobni. Mire elértem az ellenõrzõ pontra, azon gondolkodtam, jelzem, hogy Hûvösvölgyben felszállok a villamosra, elmegyek a Széll Kálmán térre és bánatomban telezabálom magam abban az új étteremben a Meki mellett...:)


Aztán a sárga sávon, az úttörõvasút lefagyott lépcsõjén megint megcsúsztam és pokoli dühös lettem magamra. Ez a düh kitartott egész az Újlaki-hegyig. Fenn a csúcson nem volt pontõr, el is határoztam, hogy rettenetes ledorongolás lesz, ha nincs pontõr, mert nem tartottam tisztességesnek, hogy felküszködjük magunkat azon a meredek emelkedõn, megmásszuk a hegyet azért, hogy még egy plecsnit se kapjunk.


Aztán visszaszívtam mindent, aminek nevezetesen két oka volt: egyrészt én gyalogolva majd megfagytam abban a szélben a csúcson, nemhogy valaki ott álljon órákat a túrázókra várva. Másrészt ott volt a pontõr, kicsit lejjebb és nagyon fázott...


Mire beértem Virágos-völgybe, már nagyon fájt a lábam, rég nem az izmaim vittek, hanem a makacs akarat. Utolsó, általam retttenetesen utált lejtõ, aztán végig az utcán és cél. Miután mindenem tocsogott a vízben, ezért nem fogyasztottam el a virslit, mert féltem, hogy tüdõgyulladást kapok, amíg legyaloglok a buszhoz, ami vagy másfél kilométer.


Persze, az orrunk elõtt ment el.


Aztán a következõre fel, irány haza, forró fürdõ, elalvás a vízben, ébredés, tusolás, Neocitran megelõzésképpen és rengeteg folyadék.


Összességében 7 óra 10 perc alatt tettem meg a túrát, nagyon élveztem a nehézségek ellenére.


Amiért nem fogok indulni többet, az az ár. Nekem nem éri meg 1400 ft-ért benevezni. Több túránál is olvasom most, hogy szeretnének visszatérni a teljesítménytúrázás alapjaihoz, amikor is nem volt ellátás.


Igaz, de nevezési díj is alig...


Ennyi pénzért Milka csokai meg üdítõ is bele kellett volna férni, de nem akarok más zsebében turkálni.


Voltam pontõr TTT túrán, a Róka-hegyi kõbányába saját költségen vittem ki több láda gyümölcsöt, meg ásványvízet, hogy támogassam a túrázókat a nagy melegben.


Meg máskor is, de mindegy, nem ez a lényeg. Egyszerûen aránytalanul soknak tartom a nevezési díjat.


Ha ez így marad, akkor jövõre annyi fog történni, hogy leszállok a vonatról, inkább buszról, mert szerintem 2020-ra sem készülnek el a pályafelújítással, és nevezés nélkül a saját örömömre végigmegyek.


Lehet, hogy lemaradok a sportszeletrõl, sebaj, viszek magammal. A kitûzõt meg majd visszaveszem a gyerektõl...:)