Üdvözlet mindenkinek a meleg szobából! :)
Idén harmadszor vettem részt ezen a túrán és eleddig folyamatosan a 15 kmres távon. Az útvonal változatlan így nagyobb meglepetéssel a szintek és szentek :) nem szolgáltak. A szenteket nem véletlenül írtam: az idõjáráson bosszankodva nem figyeltem fel arra a kiírásra, hogy most a szentkúti zarándokházban nincs tea. Hatalmas lendülettel beléptem és mit láttam? Szerzeteseket és apácákat, akik nagyon kedvesen és mosolyogva tájékoztattak arról, hogy most õk tartanak programot ott. Mókás volt. :)
Sajnos a talajviszonyok miatt marad igazán emlékezetes ez a kirándulás. Vagy olyan hódara volt, amin az ember megcsúszott, lecsúszott, elcsúszott vagy olyan cuppogós sár, ami nagyon vendégmarasztaló.
A célban szerencsére mindezért kárpótolt a szervezõk szívélyessége és a csodás ellátás. Olyan házi lekvárral megkent kenyeret ettem, hogy az íze még mindig a számban van. És az a ribizliszörp! Hmmmm. :)
Külön öröm számomra, hogy 3 embert is el tudtam csábítani erre az alkalomra és hogy régi jó ismerõsökkel találkozhattam. :)
Jövõre újra szeretnék eljönni és a kedves túratársakat is erre biztatom. |