| nafe | Túra éve: 2006 | 2006.11.16 22:05:57 |
|
|
Fehér-Vár-Palota 40
A kissé késõi otthoni indulás után a gyér forgalomnak és a Várpalota és Székesfehérvár közti jó busz közlekedésnek köszönhetõen, csaknem az általam tervezett idõben, 07.10-kor tudtam nekirugaszkodni a távnak. A túrák számomra legtöbb eltévedési lehetõségét nyújtó városból kivezetõ szakaszon, helyi erõket követve sikeresen túljutottam. A további tájékozódás általában sem szokott gondot jelenteni, de ezen a túrán a tájékozódás szót akár el is felejthettem, mivel a táv olyan minõségben volt kiszalagozva, ami egyserûen szükségtelenné tette azt. A sík terepen jó tempóban haladtam, s nemsokára meg kellett szabadulnom egy pulóvertõl, a meleg napsütés hatására. A vasút keresztezése után nem sokkal utólértem Lászlót, akivel többedik alkalommal teljesítettük együtt egy-egy teljesítménytúrának a kisebb-nagyobb részét, a hasonló tempónknak köszönhetõen. Ez alkalommal Verával együtt vett részt a túrán. Csatlakoztam hozzájuk, s a táv többi részét együtt tettük meg. Mire Mohára érkeztünk, a másik pulóver is lekívánkozott rólam. Az ellenõrzõpontban (Ami a Moha kerékpáros tt-k rajtja és célja is.) jól esett a forró tea. Moha után a szervezõk eltereltek bennünket a Duzzogó fürdõromtól, s már kissé fátyolfelhõs idõben értük el Iszkaszentgyörgyöt. A továbbiakban végig kissé felhõs volt az idõ, tiszta levegõvel, kiváló látási viszonyokkal, amit az is bizonyít, hogy még Inotától is jól lehetett látni Székesfehérvárt, ami közel 20 km-es távolságot jelent. Iszkaszentgyörgyön, egy Magyarországon igen szokatlan dologgal találkoztunk a kastély elõtti sarkon. Az egyik ház elé, egy asztalra a gazda egy üveg pálinkát, s néhány kupicát tett ki a túrázók számára. Szívességét ezúton is köszönöm, bár nem éltem vele, mivel tízegynéhány éve nem iszok tömény szeszt, de azért maga a kínálás ténye igen jól esett. A kastély nagyon felemás képet mutatott. Egy része romos, más része szépen felújítva. Az itt található ellenõrzõ pontról tovább indulva kezdõdött a túra nehezebb, de szebb része. Az eddigi 16 km-es szakaszon 85 m szintet szedtünk össze. Erdõk és mezõk váltották egymást a továbbiakban, majd megérkeztünk a Szenes-horoghoz. Gyönyörü ez a völgy, a felgyûrõdött és erózió koptatta mészkõ szikláival. sajnos mire erre a szakaszra értünk Verának elkezdett fájni a lába, az új bakancsában, de így is végig csinálta az egész túrát. Nem kis teljesítmény egyre jobban fájó lábbal 25 km-t gyalogolni! Csóron a lovardában zsíros kenyérrel pótoltuk az elégetett kalóriákat, s elindultunk a túra rövidebbik felére. Rövid gyaloglás után leereszkedtünk a Száraz-horogba, majd igen meredek kaptatón felmásztunk Meredélyfõ gyönyörû sziklájára. Itt várt bennünket a 6. ellenõrzõ pont. Egy darabig a völgy fölött haladtunk, ami ugyanolyan szép, mint a Szenes-horog. Nemsokára nyugat felé fordultunk, s elindultunk a Baglyas felé. "Rövid" gyaloglás után az ellenõrzõ ponton történõ pecsételés után felétünk a Baglyasra, ahol dermesztõen hideg szél fújt. Gyorsan vissza is vettem magamra egy réteg ruhát. A gyönyörû kilátás ellenére sem volt túl sok kedvem maradni. Mire csináltam néhány fényképet, kezdtek elgémberedni az ujjaim. A hegyrõl, néhol igen meredek ösvényen (Hmm az ilyen meredek ösvényeken inkább fölfelé szeretek menni.) ereszkedtünk le a Hideg-völgybe. Egy két kissebb emelkedõ után megérkeztünk Inotára a víztárózónál lévõ utolsó EP-re, ahol energiánkat egy banánnal pótoltuk. Meredek emelkedõn felmásztunk a templomhoz, ahonnan szintén szép panoráma tárult elénk. Most már tényleg rövid, egy-két km után beértünk Várpalotára a célba. Tetszett a túra vonalvezetése. Szép a táj, s Fehérvárról kivezetõ, valamint a Várpalotára bevezetõ szakaszon kívül alig kellett aszfalton menni.
A túra távolsága nekem GPS-el mérve 37,3 km-nek, míg az összesített szintemelkedése barometrikus magasságmérõvel mérve 855 m-nek adódott. |
| |
