Idén végre eljutottunk a túrára, amirõl már többektõl sokat hallottunk. Hárman neveztünk elõ, de a végére csak ketten maradtunk. Az idõjárás tökéletes volt egy könnyed túrára és a késõbbiekben sem romlott el.
9h elõtt pár perccel érkeztünk a a közösségiházhoz, mely elõtt nagy sürgés volt egy aszal körül, amin mindenki nevezési lapokat töltögetett. De mi vel mi elõneveztünk, így nekünk erre nem volt szükségünk és betértünk a rajt helyszínéül szolgáló közösségi házba, ahol is amolyan gyûlés féle filinggel találkoztunk. Így inkább kimentünk, hátha mégiscsak ott indítanak. Az ajtón kilépve épp meghallotta a társam nevét, amint ki akarták adni az itinerét, mert "nem jött el"... Majd felajánlották, h kettõnknek egyet adnak, végül kettõt kaptunk, hamár nevesítve voltak. Fizettünk és indultunk. Nagyjából 10 perc ténfergés után és rajtidõ ill. rajtpecsét nélkül. Ezeket a túra végén a célban sikerült beszereznünk.
A szalagozás és a S- -ot követve elindultunk az 1. ep felé, ami mellet simán elmegyün, ha egy másik csapat egyik tagja nem ácsorog az úron és szól ránk, h ott van bent ez ep. Mivel itt kitérõt kellett tenni a kijelõlt útvonalról és a kapott térkép sem jelõlte a kitérõt, jelezhette volna pár m-rel korábban egy felirat, h "ep közeleg bentebb".
Tovább haladva kék szalagozás és leszúrt km jelzõk jelentek meg, melyet nem igazán tudtunk mire vélni, de mivel nem volt más út, hát követtük :-), majd késõbb a szembejövõ futóverseny szervezõi felvilágosítottak bennünket, h "figyeljünk, mert a kék elfordul, de nekünk egyenesen kell majd tovább menni". Megköszöntük, és innentõl kezdve nem foglalkoztunka kékkel, mely hamarosan el is fordult. Pár m után visszafele jövõ õsporttárs szólt, h a 2. ep-n túlmentünk, mint ahogy õk is... Visszamentünk néhány m-t és kisakkoztuk az igen rossz minõségû felfestésbõl a helyes választ.
Itt jegyezném meg, h a térségbeli turistajelzések megléte továbbra sem javult, kellõképpen hiányos; ami pedig fel van festve, az pedig minõsíthetetlen állapotban van (1-1 db-ot leszámítva).
Továbbhaladva átkeltünk az M3-on, a 3. ep messzírõl világított, így azzal nem is volt gondunk. Innen hamarosan megpillantottuk a fóti templomot, mely a következõ ep volt- egészen pontosan az elõtte álló emlékmû. Ha már itt voltunk, be is néztünk a templomba, ahol nem fizettünk belépõdíjat a gondnok jóvoltából, majd kiválasztottuk az emlékmûnél a helyes választ.
Kilépve a parkból egyetlen jelzéssel sem találkozunk, szalaggal meg fõleg nem. Egy sarki várostábla segítségénét vettük igénybe még vagy 5-6 fõvel együtt, h megleljük a helyes irányt. Jelzét nem láttunk, az erdõben is vége szakadt az útnak is és a jelzésnek is, de az összeverõdött, újabb tagokkal bõvült társaságunk egy kerítésnek támasztott várostépkép segítségével jutott el a következõ ep-hez, ahol az autóból meg is kaptuk a pecsétet.
A présház más túráról ismerõs volt, bár akkor ellenkezõ iránybl közelítettük meg. De hogy melyik is a homokbánya?? Hát azt nemigen tudta megmondani senki sem, de egy fiatal pár épp a csúcsról jött és eligazították a csapatot.
Innen a cukrászdához ismertem az utat - bár visszafele - és inkább fejbõl mentünk, mint a leiírás alpján és szerintem jobban oda is találtunk, mintha a megjelölt m-ket számolgattuk volna jobb-balra.
Itt a pecsét mellett egy szelet választott süteményt és egy 0,5 l-es teát kaptunk (nem mindig hátrány, ha az ember az utolsó sorból rajtol :-)), melyeket jóízûen elfogyasztottunk és indultunk is tovább.
A kilátóig, majd a Mogyoród HÉV m.á-ig úgyszintén jól ismertem az utat, melyet itt is inkább kútfejbõl tettünk meg. Innen a lakott terület széléig 1 db jelzéssel találkozunk, majd a kihelyezett szalag és a leírás is balra akart téríteni, de jópár m megtétetele (ahol semmi nyom nem utalt arra, h jófele vagyunk) után inkább az ismert aszfaltot választottuk a feltételes megállóig.
Olvasható jelzéssel nem találkoztunk, de az egyetlen úton tovább haladtunk - itt kitérési alternatíva nem volt, ellenben találkoztunk szalagokkal. Ahol viszont volt letérési alternatíva, ott egyetlen szalag sem volt kihelyezve, h jó uton járnánk - a 9. ep-hez.
A következõ szakaszon a leírásban szereplõ Z- jelzéssel segol sem találkoztunk egyetlen egy alkalommal sem, ellenben frissen festett mária jelzés volt bõvel. Ezt követtük és a forgalom zaját, majs a S hszöget a 10. ep-ig. Innen meglehetõsen megszaporodtak a szalagok, ami nem is volt baj és könnyedén beértünk a célba. Itt átvettük a nagyon szép oklevelet és akitûzõt; majd hazaindultunk.
Bennem a túra eléggé vegyes érzéseket keltett, a nem megfelelõ kijelölés eléggé lehangoló volt.
Az olyan itinereket amelyekben "menjél x m-t, majd fordulj balra, majd y m után ......." egyenesen félrevezetõnek tartom, mintsem hasznosnak, mint ahogyan az olyan mondatokat is, h "az egykor volt homokbánya melletti út" v. "rátértünk a régi.... jelzésre".
Szomorú volt látni, h a környéken továbbra is sûrûn követik egymást az igen büdös kisebb-nagyobb szemét kupacok, többek között ezért sem járok szívesen és sûrûn a Gödöllöi részre túrázni.
|
