Tortúra 65-2012
Két év kihagyás után idén decemberben újra a Bükkbe indultam. Szerettem volna régi álmom teljesíteni,és sötétedés elõtt célba érni a 65 kilométeren az év egyik legrövidebb nappalán. Kétes idõjárás és a hét közbeni olvadás ellenére optimista maradtam, és fagyra készültem. Péntek este régi jó ismerõsökkel beszélgetve kellemesen telt a vonatút Miskolcig. A rajtba megérkezvén meglepõ tömeget találtam a tornateremben, 5-6 éve még jóval több hely jutott mindenkinek. Ez a népszerûség átka:) Ennek ellenére nem okozott gondot egy csendes sarokba befészkelni magam, ipari mennyiségû paprikás csirke és mogyorós habcsók elfogyasztása után csatlakoztam a kocsmában a többiekhez. Beszélgetés,és két sör után nyugovóra tértem.
Frissen ébredtem,elég jól sikerült aludni, ami meglepett. Kényelmesen felöltöztem,kávéztam,csomagfeladtam, és beálltam a többi szenvedélybeteg közé a sorba, hogy keresztezzem a Bükköt.
Odakünn meglepõ meleg fogadott,még az aszfalt vége elõtt le kellett vennem a polárt,és eldugni a táskába. A magassággal egyenesen arányosan nõtt a hó mennyisége,egyenlõre viszont elég jeges volt a terep. Nem volt könnyû futni, de próbálkozni lehet. Meglepõen hamar elértem Bükkszentet,amit egy hatalmas eséssel ünnepeltem az aszfalton. Ott jóval hidegebb volt,mint Tapolcán. Köszöngettem a helyi néniknek és bácsiknak udvariasan,egyikõjük meg is kérdezte hova futunk? Mondtam Egerbe. Láthatóan kivertem a biztosítékot,így sietve továbbálltam. EP-n tea,pecsét majd vissza a hûvösbe.
Hamar elhagytam a falut, a sárga sávon meglepõen kevesen mentek elõttünk,furcsálltam is,egy helyen a jelzett fa mellett nem volt egy nyom sem az úton...Hollóstetõn rácsodálkoztam a felhõkkel viaskodó kelõ Napra,majd kocogtam tovább hol az úton,hol a le-letérõ jelzésen.Az emelkedõt nehezen ettem meg a fennsíkra,de megérte,a jeges havat hirtelen felváltó porhó,a tûzõ naptól csillogó táj hamar feledtette a nehézséget. No, a porhó sem volt olyan por,fagyos volt nagyon,nehéz volt egyenes lépéseket találni,rúgni nem lehetett,ahhoz túl kemény volt, sajnos. A jávorkúti elágazó után a zöldet is kevesen használták még ki elõttem, pedig átvágja az út kanyarjait.
Bár a síházba jó idõvel és erõben értem, nem bíztam el magam,a java, a neheze még hátravan. A tea ismét remek volt,a 'ki a hidegbe'-rész ismét kevésbé. Nagymezõn jobbra,majd le az útról. Zöld kereszt,anyám hív,felveszem,lerakom,és már nincs zöld kereszt. No sebaj,megyünk az úton,csak elvisz Bánkútra. Hát nem. Bolyongtam össze-vissza,térkép nélkül sajnos,(my bad) majd találtam egy piros sífutó utat,azon folytattam tovább,és nagy nehezen meglett a kék is. Sikerült rövidebbre vágni a Nagyrét-Csalános-Faktor-rét-Keskeny-rét patkót,bár nem állt szándékomban.
Tar-kõn napoztam, fényképeztem,szép volt a kilátás. Sokat sejtetett a felhõtakaró dél felé - hideg lesz a folytatás. Hamar leromboltam a Hereg - rétig,havas ösvények,jeges utak,avar váltogatták egymást jókedvûen. Tamás-kútján -5/-6 fok,meleg tea,kaját nem kívánok semmit, csak az emelkedõt,hogy megmelegedjek. Tinca ér utol,borzalmas tempót diktál.
A zöldig meg is melegszem ismét,majd jön a legrosszabb szakasz,a vége nincs út, a Völgyfõ-házig,és tovább. Lassulok,érzem hogy nincs minden rendben,leszívott a hideg. Eszem kicsit,fél zacskó zabos keksz,és fél liter izó,majd 2-300 méteres belefutásokkal kényszerítem magam hogy mihamarabb szívódjon is az üzemanyag. Kövesdi kilátóig össze is áll a kép,bár csak a belsõ,mert a tájból semmit sem látok. Vár-kút innen már hamar jön, megkapom a pecsétem, és 2 perc alatt le is hajtom a teám. Kacérkodtam már Tamás kútján is a 10 órán belüli idõvel,itt már elérhetõnek látszik,75 percem van addig,távban meg majd egy tízes.Szóval visszagyorsítok a pirosra,és megyek neki az Egednek. Messze van,messzebb mint emlékeztem,nem tudom futni sem ezt a szakaszt,Több mint fél óra elmegy mire elérem az elágazót. De megvan,innen még egy szûk hatos ha jól emlékszem,csak az út ne legyen jeges. Nagyon szigorúan engedem lefelé,még világos van, és köd sincs, szóval könnyû követni a jelzést. A szerpentinbe majd beleszédülök,de szerencsére nem jeges,még az a pici emelkedõ,aztán le a mûútra. Azon be a városba,át a vasúton,kis kacskaringó a minaret felé,aztán be a suliba,és itt a vége. Átveszem a díjazást,megköszönöm a rendezést,zuhanyzok,teázom,majd futok a vonatomhoz.
Az idõm elég felejtõs,s bár végre sikerült sötétedés elõtt célba érnem,mégsem örülök. Ûr támadt,amit valami új cél fog betölteni,ami talán már ott is van,csak még én nem tudok róla.
vaddino |