szia emberek,a Tortúra..világvége utáni órák..
A reggel téliesen kezdõdik Miskolctapolcán is,a rajthelyen kávés néni fõzi százér,forraltbor és édesítõ nincs,tömeg – azaz sok ember kis helyen – van,a népek elõnevezettekre és távokra csoportosodnak és vagyunk még kinn is,nem elõnevezõ kevés van,ott nincs sor.Hamar papírt vásárolunk,és elindulunk,kis távot tervezünk,oda-vissza huszonkilométerrel,sietve,a banda háromtagú,egy nõ és két pasas,a felállás ismerõs lehet a bluehustler adóról,itt azonban bõségesebb a ruházat,és világítás is gyérebb.Jobbra fordulunk,egyelõre tömeg van,sodor kifelé a faluból-városból?jelzést nem látunk,sebaj,ennyi nép nem tévedhet el,az út aszfalt és emelkedik.Házak sorjáznak,kovivasas kerítéssel és járólapos felvezetõkkel,hja,a rongyot rázni kell,ha már hasznosabbra nem telik tõlünk.A háztelkek ugyan csak pacikuki méretûek,a kastélyok azonban egymásba érve Eszterházy szegényesebbjeit idézik,és ficamítják tovább az ízlést.Átüt a „..nekem van..”hiába ,a vesztesek hangja egyelõre erõtlen,de egyszer a rombolási eufória ide is begyûrûzik majd,vélem a történelem eddigi statisztikájára támaszkodva.Elmaradnak a házak,lelépünk az aszfaltról,még együtt a népekkel,pittymallik a hajnalodás,és jelzésekbe botlunk,jól láthatóak és az itinert is jóváhagyják..nna,innen a környezet ismerõsebb és számomra rokonszenvesebb,térképpel és navigációval vagyok szerelve,egyelõre egyik sem szükséges.Kerékpáros páros elõz,innen váltunk havasra és csúszósra,igaz,elmaradt a világvége – legalábbis elhalasztotta a szervezõ -,de táblák is vannak,nyilakkal és menetidõkkel,remek,ez a Bükk és az otdorosok,õsi magyar nevet választottak,még Árpád elõttrõl,talán rovásírásból sikerült magyarítani..értjük,és tapossuk a havat,sokan,még mindig együtt,jobbról-balról gyertyánok,egy-egy vadcseresznyefa közben,néha tölgy,kevés a lomb,talán az évszak is tehet róla. Egy koppanásnál jelet váltunk,zöldrõl pirosra,ez már a Vöröskõ rengeteg erdeje,Mareszka ér utól,majd fényképezés után el is hagy,de megtudom tõle,hogy a fél Létavértes mozgósitva van és itt nyüzsög,és Sürü bérc,fenyõerdõ havakkal,Szederbokor esõháza,és innen Bükkszentkereszt,ki van írva régiesen is,ez az új divat,így maradunk sokáig a múltunk foglyai,ami kedvez a Hatalomnak(is).Megtaláljuk a pontot,tea van,oklevél nincs,sebaj,úgyis csak félút ez a tervezetthez.Egyedül indulok vissza,sok ez a szint némelyeknek,és kísérõvel autót szerveznek a visszaúthoz,sikeresen.A faluból kifelé Edit szembe,két pasassal,Létavértes gyögyszemei õk is,megtudom tõlük Mareszka és Orsi paramétereit,és öt perc múlva a nyakukon vagyok,lefelé tartunk,mások fölfelé a Nagy-Som oldalában,debreceni srácok almapálinkával – finom -,izzadnak,kicsikkel és korombeliekkel,nekünk a gravitáció segít,és vaddisznótúrások mellett újra a délelõtti színváltás,de most pirosról zöldbe és egyenest a barlangfürdõ irányába.Megcsodáljuk a Holcim vagyonvédelmi berendezését – „MARADJ TÁVOL” áll nyomtatva egy papírlapon,elégségesnek tûnik,egyikünk sem elég bátor nekimenni az üzemi területnek.Ja,persze,az útvonal sem arra vezet.Feltûnik az iskola,udvarán a Vass vasparipája,amivel érkeztünk,búcsú a létaiaktól és irány el..
Még két táv hiányzik,még kétszer biztosan jövök,remek idõ volt,remeket teljesítettünk..körtúrába esetleg átvinni egy újabbat..?köszönet mindenkinek,a szervezõknek és a túratársaknak egyaránt,akik vigyáztak rám is..
|