Túrabeszámolók


Bakonyi Mikulás

bhenn80Túra éve: 20122012.12.06 11:26:24

Az idei évben elérkezettnek láttam az idõt, hogy személyesen is találkozzak a Mikulással, és erre keresve sem találhattam volna jobb túrát, mint a Bakonyi Mikulás. Hiszen már a nevében is benne van, úgyhogy...


A hajnali órákban indultunk Csesznekre, és már az odaút is izgalmakat tartogatott. Eplény elõtt ugyanis a sötétben 3 hatalmas õz szökellt át az úton. Nem semmi volt az már biztos.


Cseszneken a szervezõk által kijelölt parkolóban hagytuk az autót, és megkezdtük sétánkat a starthelyre a Várkert sörözõbe. Sokan jöttek velünk szembe is, és azon tanakopdtunk, vajon mennyien lesznek ma. A startnál szembesültünk azzal, hogy bizony sokan szeretnének találkozni Joulupukkival, a Mikulással. Habár 4 ember folyamatosan írta a papírokat, így is jó 10 perces sorbanállás után sikerült elindulni a 30-as távra.


Az út elsõ része a Kõ-árokban ment, a látvány frenetikus, a sziklák formái, a levéllepel az úton, az árkok az út mentén mind-mind gyönyörû. Az árkot elhagyva, nemsokára megérkeztünk az elsõ ponthoz, ahol találkozhattunk a Mikulással, aki egy kis éneklésért cserébe adott szaloncukrot, csokimikit, és igazán jó hangulatot a továbbiakra. Egy kicsit újra gyereknek érezhettük magunkat, még így 30 felett is. Köszönjük!


A pontot elhagyva nekikezdett a hó is. Igazi téli hangulat, habár, innen egy kicsit unalmasabb szakasz jött, de szerencsére hamar letudtuk, és máris a következõ pontnál, a Gesztenyésnél voltunk. Innen megláttuk, milyen is az erdõ, amelyik várja a telet. A földön levéllepelen sétáltunk, kellemes érzés volt, könnyû séta, érdekes alakú fákat is láttunk, majd a vasúton (természetesen körülnézve) áthaladva egy ponthoz értünk, ahol magunk lyukaszthattuk a papírt. Az út további részében Zirc felé a vasút melletti gyalogúton haladtunk, közbe nézegetve a gyalogút másik oldalán lévõ patakot, és a mellettük lévõ fákat.


A következõ pontot a szervezõk összekapcsolták egy pizzaszelettel ( ami nagy is volt, jól is esett) a zirci Patkó étteremben, amit mi kiegészítettünk egy kis nedûvel is.


A pontot elhagyva nekivátunk a túra második felének, rögtön a Pintér heggyel, aminek a túloldalán Borzavár, és egy újabb pont várt minket. Borzavárt elhagyva, nemsokára egy kis kitérõvel egy falhoz értünk, majd azt elhagyva beértünk a Porva-Csesznek állomás irányába tartó útra. Itt patakon való átkelések, ugrások adtak további izgalmatakat. Azt megtanultuk, hogy a vízben biztosan állónak tûnõ kövek, nem feltétlenül biztosak. Bele ugyan nem estünk a vízbe, de érdekes mozdulatok azért akadtak.


A vasútállomáson forró tea, és pecsét várt minket, ahonnan kis szusszanás után tovább is mentünk. A Cuha völgyi útra térve észrevettünk a magasban egy kõbõl álló oszlopot, amihez lépcsõ is vezetett. Habár már több alkalommal is jártam erre, eddig még soha nem vettem észre, valószínûleg azért, mert a fák lombjai takarták elõlünk. Mindenesetre ha már így alakult megnéztük, a kõoszlop valaha emlékmû lehetett, ma sajnos egy kicsit lepusztult álapotban van, de még így is méltóságteljesen áll lenézve a magasból.


A Cuha völgyet mi 30-asok nem sokáig élvezhettük, mivel utunk a Zörög-tetõre a Károlyháza melletti úton vitt. Az út néhol erõsen emelkedett, néhol leszûkült, és több helyen is csúszott, de a kilátás, és a látvány feledtette velünk az emelkedést. Nem gyõztünk megállni fotózni (meg persze levegõt venni) az úton. A tetõre érve egy pontõr volt, aki tûz mellett próbált nem megfagyni, ezúton is respect neki.


A pontot elhagyva a tél másik szépsége, a köd is megérkezett, néhol olyan erõsen, hogy a látótáv kb 10-15 méterre csökkent. Sajnos, így nem részesültünk, abban az örömben, hogy megpillantsuk a cseszneki várat, cserébe viszont eszméletlen látványt nyújtottak a ködben eltûnõ fák, és ahogy azoknak a lombjai néhol sejtelmesen kitûntek a ködbõl.


A Csesznekre vezetõ úton már ismerõsként haladtunk, fel a Kõmosó-völgyig (újabb pontlyukasztó), majd a vár alatt a célig.


A célban kedvesen fogadtak minket, pecsét, kitûzõ, emléklap, és parizeres, káposztás kenyér a forró tea mellé. Nagyon jól esett, fõleg mert kint már jól esett (a hó).


Innen már csak vissza kellett mászni a kocsihoz, ahol gyors öltözés száraz ruhába, és elindultunk haza.


A szervezõk ismét kitettek magukért, és az élmények, a táj, és természetesen a Mikulás miatt úgy döntöttünk, jövõre is szeretnénk találkozni a Mikulással.