Tanúhegyek nyomában jubileumi 5. rendezés,jubileumi 50-es táv.
2012.11.24.
Nem vagyok valami friss a héten,Tomi fiam beteg,én vagyok vele itthon,így az éjjeles mûszakok utáni délelõtti alvás sajnos kimarad.Csütörtök tájékán már alig élek,pedig még akkor is vár rám egy mûszak és péntek reggel sem fekhetek le aludni.Sebaj,legalább jobban alszom majd este,a túra elõtt.Gondolom én.:)A kényszeres alvás most sem jön be,pedig már 8 körül ágyban vagyok,azért pár órát sikerül szundítani.Kelés négykor,ilyenkor általában csak valami gyerekkaját tudok enni(kakaóscsiga,lekváros táska,vagy valami keksz)de most öszeszedem magam és virslit fõzök,út közben meg majd eszem egy péksüteményt.A túra elsõ pár kilométere ugyanis nagyon ütõs tud lenni,nem tanácsos éhesen nekivágni.
Fél 6 elõtt felveszem Zsuzskát majd elautózunk widiért,aztán tovább Pápára Andrisért és barátjáért,7 után nem sokkal aztán le is parkolom az autót Tomajban,centire a szokásos helyemen az iskola elõtt.
Néhány ismerõs már útnak indult,Csuka Sanyi Stalkerékkel húz éppen ki a pizzéria felé,mögénk is ismerõs autó áll be éppen,Popeye érkezik fiával Istvánnal,a hátsó ülésrõl meg Tonnakilométer Misi kászálódik ki.Jó nap lesz ez a mai,már most látszik!:)
Bemegyünk nevezni,az ajtóban Meretei Janival és Tresz Petivel futunk össze(hajrá!),bent is sok az ismerõs arc,Darabos Zoliék is leutaztak Tatabányáról,amott meg Ottorino szedelõdzködik éppen,a rajtasztal mögött többek társaságában Repkény és Droid nevesíti az Igazolólapokat,ahogy ezt már megszokhattuk egy Tanúhegyek nyomában túrán.
Elintézzük az elintéznivalókat majd mi is nevezünk,az 50-eseket Brigi és Vagdalthús látja el Igazoló füzettel,aztán irány az ajtó ahol rákerül a lapra a rajtidõ is.Precíz munka.
Nincs ma hideg,akár még 10 fok is lehet nap közben,szokásos piros pulcsimban és egy polár mellényben nyomulok,tudom,hogy pár perc és szakad rólam a víz így is.:)Hamarosan kiérünk Tomajról,megkezdõdik a móka a Badacsony lábánál.Az emelkedõ eleinte még kezelhetõ,bedõlt ágak között egyensúlyozunk,kõtengeren vágunk át,épp csak csörgedezõ forrást mellõzünk aztán a Kõkapuhoz érve fokozódik a helyzet.Brutális tud lenni ez a szintemelkedés így korán reggel,pár perce még az autóban ültél,most meg csak úgy szeled át a szintvonalakat,nagyon húzós.Köd üli a hegyet,ezt már lassan megszokhatjuk itt ilyenkor.Lassan,komótosan lépdelünk felfelé,egy helyen kicsit meg is szédülök,errõl beszéltem,mikor az evés fontosságát ecseteltem.Lassítok kicsit,úgy látszik a kívülrõl nézve valószínûleg lassú(szerintem nem az!:) tempóból is vissza kell venni egy hangyányit.Néhány megállót beiktatva azért felérek a kilátós letérõhöz,én szalagot nem látok jelzendõ a letérést,de lehet,hogy csak én nem veszem észre.
Begyalogolunk begyûjteni az elsõ színes matricánkat,olyan impozáns építmény ez az új kilátó de most sincs értelme felmenni rá így nem is megyünk fel.Inkább tovább indulunk a piros 3szögön hullámvasutazni a hegy oldalába.Érintjük a Hertelendy-emléket majd az Egry József kilátót és útba ejtjük a Ranolder keresztet is.Kilátni sehol sincs esélyünk,a látótávolság pontosan nulla.Aztán jön a Bujdosók lépcsõje.
Se hó,se jég de azért csúszik rendesen,a többiek Ottorinót szekálják tavalyi seggreesése okán,szép óvatosan és nagyon vidáman araszolunk lefelé.Leérve két leányzó határozottan indul jobbra,mi utánuk,de hamar rájövünk,hogy nem ez a jó irány,visszahívjuk a lányokat is.
Begyalogolunk Tördemicre,majd áthaladunk rajta,a falu határában Teiszler Zoliékkal futok össze,Szigligetig együtt koptatjuk az aszfaltot.Benézünk az Avasi templomromhoz,itt érem utol újra Zsuzskáékat.Feltételes ellenõrzõpont itt idén sincs,de vigyázzunk,ez nem jelenti azt,hogy jövõre sem lesz!:)
Kis pihenõ,fényképezés után elindulunk a vár felé,de most nem egyenesen oda tartunk,megkezdjük a jubileumi 50-es táv elsõ kitérõjét az Óvár felé.Elõször aszfaltozunk majd beváltunk az erdõbe,jó húzós emelkedõ visz fel a Hálás-tetõre.Teszünk egy kitérõt a Fekete-kereszthez(látni kellett volna valami keresztet?) majd a Kamon-kõhöz is,gyaníthatóan ismét kimarad pár szép kilátás a Balatonra a köd miatt.
Ezek után lesétálunk a hegyrõl,egy elhanyagolt kertbõl valami istenien finom sárga almát "szerzünk",majd meglátogatjuk az Óvár alatt tanyát vert ellenõrzõpontot.Pontõri invitálásra plusz szintemelkedést vállalva magát az Óvárat is szemügyre vesszük,laikus szememnek nem okoz túl nagy élvezetet a látvány,a várból mára a lábazat néhány csonkján kívül nem sok maradt.
Óvár után ismét lefelé,majd felfelé a Vár-hegy alatt a katonai temetõ mellett csatlakozunk vissza a klassszikus (40-es) távba.Felcaplatunk a várba,a pontõrség ismét jó magasan leledzik.Janiék már lefelé jönnek vidáman,mi is feérünk aztán,nápolyizás,evés-ivás közben pedig szépen összegyûlik a mezõny azon része,akikkel a rajtban már összefutottunk.
Nézelõdésre itt sincs sok esély,nagyon párás a levegõ,na meg így megállva azért túl meleg sincs,meg is noszogatom kicsit a csapatot,hogy indulni kellene.Lezúdulunk a vár hegyérõl,ráállunk a kerékpárútra,majd befordulunk a Szent György-hegy felé.A hegyet csak sejteni lehet merre van.Szõlõsök mellett talpalunk,betonkeményre gyúrt murván,aztán elérünk a Horváth pincéhez.Matricát ragasztunk majd nem tudunk ellenállni a gyönyörû szõlõnek,ez aztán azzal jár,hogy keményen beégünk mivel a gazda végignézi a szüretet,majd meglepõ nyugodtsággal szól oda,hogy ezt azért nem kellene,fiúk.Ég az arcom rendesen,elnézést is kérek,a többiek szintén.
E kellemetlen epizód után tovább indulunk,elgyalogolunk a Lengyel-kápolna mellett,Popeye a kólikás kúttal kapcsolatos rossz élményeirõl beszél,ennek ellenére oda érve Õ és Misi is bátran kortyolgatnak a vízbõl.:)
Én kihagyom,inkább haladjunk tovább,befordulunk,neki a hegynek!Valamicskét tisztult az idõ,legalábbis a köd oszladozóban van,látszik a hegy teteje.Erre a hegyre kellemesen járható szerpentinút visz fel,néhány méter csak a kellemetlen kaptató,viszonylag könnyen megy a csúcstámadás.Matrica a szokásos sátras pontból,szõlõcukor Janitól aztán irány lefelé.A bazaltorgonák elõtti rész is hozza a megszokottakat,meredek és csúszik megveszekedettül,a korlátos részhez érve aztán már könnyebb az erszkedés.Egész jól látszanak az orgonasípok is,készülnek a fényképek.Leérve a kulcsosházhoz meglepõ a nyugalom,hamar kiderül az oka, idén a frissítõpont kicsit lejjebb található.Legyalogolunk hát oda és belakmározunk zsíros és lekváros kenyerekbõl amiket finom teával öblítünk le.Kerül tea a kulacsokba is.
Jelzett,majd szalagozott utakon sétálunk át Gyulakeszibe,átkelünk a falun,a többiek útba ejtik a fõutca egyik kocsmáját,én nem érzem kényszerét a megállásnak,inkább gyalogolok tovább.Egyedül maradtam.Kisétálok a faluból,a hegy egyre csak magasodik fölém,hatalmas egy kõdarab ez a Csobánc!Jó tempóban érek fel a tetejére,ahol a szeles idõnek köszönhetõen nem is idõzök sokat,veszek pár szem aszalt sárgabarackot,eszem egy csokit,iszom,majd elindulok lefelé.Teszek egy kört a platón,ahogy a szalagok vezetnek majd egy meredeken ereszkedõ ösvényen érem el a kék jelzést ahol most nem jobbra,hanem balra fordulok,megkezdve ezzel az 50-es táv másik betétszakaszát.
Tipikus Balaton-felvidéki tájon haladok,mindenfelé szõlõsök és tanúhegyek.Utam a Köves-hegyet kerüli,elhagyott présházak,omladozó épületek mellett baktatok és egyre merülök.Egy emelkedõ után sok szintet vesztek,arra gondolok milyen mérges leszek,ha ez után meg fel kell kaptatnom a tõlem jobbra fekvõ tetõre.Elõveszem az igazolólapot,a szinteket skubizom.Ezek szerint nem kell felmennem,a következõ emelkedõ a Tóti-hegy.Megnyugszom,ez az emelkedõ most nem hiányzik.:)Viszont továbbra sem vagyok valami fényesen ezért megállok enni.Bedobok egy életmentõ kakaós csigát és iszom rendesen.Pár perc és sokkal jobban érzem magam.Eléárek a Bács-hegyi kápolnához ahol Brigiék almával és Sport szelettel kínálnak.Pár percet elidõzök náluk majd tovább indulok.
Példás szalagozás mentén kigyalogolok az országútig,ott jobbra fordulok,majd hamarosan be balra a Sabar-hegyi templomromhoz.Itt ér a naplemente.Ez is valami,ha máskor nem is,de legalább lementekor láttam a Napot.:)Begyalogolok a faluba.
Újra a klasszikus(40) távban vagyok,elkezdem az emelkedést a Tóti-hegy felé.Elhaladok a disznók ma különösen büdös völgye mellett,a szaghatást csak fokozza az útra kifolyt hígtrágyalé:)Egyre jobban sötétedik de még odázom a lámpakapcsolást,azért a fejemre már felteszem,ne tök sötétben kelljen kutatnom.Lassan de biztosan fogynak a legyûrendõ méterek aztán már itt is állok a hegy lábánál.Lámpát kapcsolok,itt már kell és az összes lefelé igyekvõnek udvariasan félreállva,a pár másodperces pihenõknek köszönhetõen könnyedén jutok fel a tetõre.
Még soha nem voltam sötétben a Tóti-hegyen,lenyûgözõ ez az éjszakai körpanoráma!Összeismerkedem a pontõrökkel,diskurálunk pár percet,aztán a hideg szél lekésztet a hegytetõrõl.Lefelé menet futok össze a többiekkel.
A Tóti-hegy és a Gulács között elvileg a zöld sáv a követendõ jelzés,én tudom merre kell menni,aki viszont sosem járt erre lehetnek gondjai,hiszen a jelzés ezen a szakaszon elég kopottas.Remélem Zsuzskáéknak nem lesznek gondjaik,bár nem lehetnek,widinél ott a gps a nyomvonallal.
Kiérek a mûútra,balra fordulok,majd úgy 100 méter után jobbra be az erdõbe.Elõttem az utolsó emelkedés.Bõ 1 kilométer alatt jó 220 méter.Nem kevés,de nem is olyan rémisztõ.Persze egészen más lenne frissen,de most már túl vagyunk 45 kilométeren és 1731 méter szintemelkedésen.Induljunk hát.
A hegy lábáig kb 500 méter alatt elfogy jó 130 méter a szintbõl,marad egy gyenge százas a szerpentinútra.A szerpentin már könnyebben megy,az ide vezetõ kaptatón nekidõltem néhányszor egy-egy fának pihenni.:)Ezen a szûk szerpentinúton is felettébb udvarias formámat hozom azért,mindenkinek félreállok,az így lopott pihenõidõkkel aztán nehézség nélkül érem el a csúcsot,bár a vége felé azért már kérdezgetem a társakat,hogy mennyi van még hátra.:)Tûz mellett melegedõ pontõrtõl kapom a mai utolsó színes matricámat,majd lejjebb húzódok szélvédettebb helyre és beviszem a szervezetembe a második kakaóscsigát.Iszom is jó sokat,majd egy tetõn bolyongó túratársat igazítok útba a lefelé vezetõ ösvényt illtõen.Aztán én is megindulok lefelé.
Lezúdulok a Gulácsról,az aljában található kõfolyásról megállapítom,hogy könnyebb rajta a haladás lefelé mint felfelé.Gyorsan vesztem a keservesen összekapart szinteket,kiérek az országútra,átkelek rajta.Begyûjtöm az utolsó matricát az utolsó feltételes ellenõrzõpontról,végiggyalogolom a Petõfi sugárutat,jobbra térek,már ott a kéttornyú templom!Még egy balos aztán itt is az iskola.Leteszem a túrabotot meg a zsákot a kocsiba és bemegyek.7:25-kor rajtoltam,célidõnek 19:00 kerül az Igazolólapra.
Hátramegyek az ebédlõbe,öntök magamnak egy pohár teát és várom a többieket.Jó 20 percen belül mindenki befut.Eszegetünk,iszogatunk,sztorizgatunk vagy fél órát aztán érzékeny búcsút veszünk az ott maradottaktól majd hazaautózunk.
Nagyon jól éreztem magam,kellõen el is fáradtam,a túra elérte célját!
Köszönöm a lehetõséget,a túratársaknak a társaságot,a Rendezõségnek a rendezést!
dnvzoli
A túrán készített képeimet megtekinthetitek itt:
https://plus.google.com/photos/108946185154098013811/albums/5814724328984619697 |
