Lõvérek 25
GPS-el mért távolság: 27,2 km (Nem elírás. A GPS-nek nem volt véletlen elütése, végig a kijelölt útvonalon mentünk.); barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 770 m.
Kivételesen, jó látási viszonyok között autózhattam a rajt helyére. A megszokottnál hosszabb készülõdés következett, mert valami gyanús a térdemnél. Lehet, hogy elõzõ héten a 4 fokos átlaghõmérsékletû idõben történõ montizásnál megfázott? Kicsit mintha be lenne dagadva. (A túra végére rájöttem, nem a hideg volt a fõ probléma, inkább egy félig-meddig esés jellegû leszállás a biciklirõl. Azért talpon maradtam, csak a bicikli feküdt el. Jobb lábbal sikerült elõször kilépnem a pedálból, viszont balra dõltem. Aki használ SPD pedált, tudja, ilyenkor könnyen sérülhet boka és térd, mire hirtelen sikerül kirántani a lábat a pedálból.) Bemelegítõ krémmel bekentem, s irány nevezni. A fentiek miatt, elõvigyázatosságból a 25-ös távot választottam, nehogy úgy járjak, mint 2009-ben (másfél hónap túraelvonás).
Épp indultam, amikor beértek Veráék. Kiderült ugyancsak a 25-ös távra neveznek, így megvártam õket, s együtt indultunk, nyolc elõtt pár perccel. Szép napsütéses, bár szeles idõben ballagtunk kifelé a városból. Végre megtört az átok! Jók a látási viszonyok. Ennek megfelelõen gyakrabban kerültek elõ a fényképezõgépek. Nem mentünk túl gyorsan, így elég sokan megelõztek. Végre kiértünk a városból. Az utolsó kivezetõ emelkedõn, tacskónyi méretû kutya csatlakozott hozzánk, s nem volt hajlandó visszafordulni. Sár nincs, ennek megfelelõen kellemes utakon és ösvényeken értünk Ágfalvára, amibõl kedvencem az utolsó, fenyvesben vezetõ szakasz. Vera elhatározta, a faluban megnézi a kutya nyakában látható bilétát, hátha talál rajta telefonszámot. Erre azonban nem került sor, mert alig értünk be Ágfalvára, lemaradt tõlünk, megugatni az összes falubeli kutyát. Mentünk tovább. Automatikusan az igazolólapon található kocsmához ballagtunk, amit zárva találtunk. Elõ az itinert. Megvan, tovább kell menni, mert ez a kocsma megszûnt. Megvan az ellenõrzõ pont. Pecsételés után frissítés. Egy kis kólával emeltük a vércukorszintünket. A negyvenes távon ezt Brennbergbányán szoktam megejteni, de most ez az egyetlen ittasellátó hely a Károly-kilátóig, amit viszont nem szeretek.
Megyünk tovább. Egy kis lépcsõzést követõen tízen méter magas májusfát láttunk, egy bábuval a teteje közelében. Amikor a faluból kivezetõ kis utcába fordultunk, néhány aranyesõ virágot fényképezhettünk. Késõbb volt egy kis sár is, de simán kikerülhetõ, kivéve a Fehér úti tó elõtt. Mi ott is ki tudtuk kerülni, Kristófnak azonban sikerült bokán fölül belelépnie. Azt gondolta, a nyolckerekû szörnyeteg által összegyúrt sár megtartja. Persze, hogy õ volt egyedül túracipõben, mi pedig bakancsban. A tó felé vezetõ szétmosott út egy moréna halom oldalába vágva vezet. Aszfalton érjük el az ellenõrzõ pontot. Pecsételést követõen frissítés, egy kis zsíros kenyérrel. Eddigre a GPS szerint letudtuk a túra felét, viszont a szintnek csak a harmadát. Ennek megfelelõen rögtön emelkedõvel kezdtünk, bár ez csak rövid volt. Ezt követõen leereszkedtünk a Kovács-patak völgyébe. Egy kis vízszintes, majd kezdtük a túra második legnagyobb emelkedõjét, a Poloskás-bérc felé. Elég puha az út az elmúlt esõktõl. A fölsõ harmadán, kárpótlásként szép a kilátás. Meredek ösvényen ereszkedtünk le a Köves-árokba, csak azért, hogy megkezdhessük a túra legnagyobb emelkedõjét az Ultrára. Itt hamarjában 140 méter szintet szedtünk össze (a két emelkedõ együtt a túra szintjének bõ egyharmadát jelentette). Egy kis szuszogás, s ereszkedünk le a Tolvaj-árokba. A letérést egyébként majdnem benéztem. Épp elõvettem a térképet, mert úgy emlékeztem itt lesz valami, s azzal a lendülettel el is mentem az ösvény mellett (pedig tényleg kiváló a szalagozás, viszont kellõ oda nem figyeléssel bárhol, bárki el tud tévedni). Szerencsére nem egyedül voltam. Az ösvény száraz, de így is óvatosan kell haladni. Lent az árokban friss K+ jelzésre bukkanunk, amely a 2011-es kiadású Cartographia-s turistatérképen sem szerepel. Újabb adalék a Soproni-hegység jelzéskatyvaszához. Nem baj, hogy itt van, mivel két bürüt is készítettek a patakra. Kíváncsi vagyok, mikorra viszi el a víz, elvégre is a Tolvaj-árokban van, mert folyamatosan átalakul a meder és vele együtt az ösvény. Azért így sem járható könnyen. A megszokottnál korábban, és meredekebb úton kaptattunk ki az árokból. Az emelkedõ után nagyon kellemes út vezet a Várhely-kilátó felé. A végén azért van egy kis kaptató.
Megkaptuk az utolsó ellenõrzõ pecsétet, s mivel végre szép az idõ, irány a kilátó. 3-4 éves forma apróság jön le éppen a kilátóból. A célban is találkoztam velük. Szerencsére rajtam a hátizsák, így fönt nem visz el a szél. Süvít rendesen, aminek megfelelõen rövidre vettem a nézelõdést és fotózást. Lent megettem a Sportszeletet, s gyerünk tovább. A Bella-emlék közelében megnéztük a vaskori halomsírt, s a volt vasút nyomvonalán vezetõ nagyon hangulatos úton gyalogoltunk. Egy fatönkön találtam egy fél pár jó minõségû, biking jelzésû gél párnás tenyerû õszi-tavaszi biciklis kesztyût, amit leadtam a célban. Az aszfaltos részen Kristóf fitymálta a Lõvér kalandpark akadályait. A Károly-kilátó elõtt érdekes, lant formán nõtt kettõs fát látunk. Kis frissítés, megkezdtük a leereszkedést a városba. A száraz ösvényen elég jól megy. Szerintünk. Egy másik csoport velünk egy idõben indult el a sárga háromszögjelzésen, s ugyancsak egy idõben érte el a Lõvér Hotelt is, pedig az õ útvonaluk, másfélszer olyan hosszú. Immár csak egy kis városi szakasz volt hátra, amit hamar letudtunk. A turistajelzés is elég jó, ráadásul az itiner is az, szépen utcanevekkel, és még szalag is van, ahol kell.
Beértünk a célba, átvettük a kitûzõt, emléklapot, megettük a virslit, s ki-ki hazafelé vette az irányt.
Ez évben igazán kellemes volt a túra, végre napsütéses idõben, jó talajviszonyokkal.
A túra ár/szolgáltatás aránya igen jó, mondhatnám kiváló, ha a Dr. Fehér Dániel-forrásnál kaphatnánk egy kis meleg teát. A 900/850 Ft-os nevezési díjért emléklapot, kitûzõt, színes térképes igazolólapot, nagyon jó itinert, kiváló szalagozást kaptunk. A térkép ugyanaz, mint elõzõ évben, természetesen ugyanazokkal a hibákkal, amit tavaly megmorogtam a beszámolóban, viszont sokat segíthet az itiner, amit az idén ismét kaptunk. A Dr. Fehér Dániel-forrásnál zsíros-, lekváros- és mogyorókrémes kenyér, hagyma, csalamádé savanyúság édes változata, paprikakrém és kétféle szörp, a Várhely-kilátónál Sportszelet, a célban pedig jófajta virsli és forró tea volt az ellátmány.
|
