Szarvas 27
Két elõre betervezett és egy nem szándékos eltéréssel a GPS-el mért távolság: 31,1 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 630 m (otthon a MapSource számítógépes térképen történt mérések alapján, valamivel kevesebb mint 500 méter volt az összesített eltérés).
Reggel ébredésnél hallom, nagyon fúj a szél, s az ágy is húz vissza, a túra a szomszédban lesz, így aludtam még egy órát. Öltözésnél gondban voltam, mennyire öltözzem téliesen. Leballagtam a kocsihoz, s azzal a lendülettel visszamentem a télen használt túrakabátért, a biciklis windstopper dzseki helyett, ezzel teljessé vált a téli szerelés. Döbröntén szálingózott a hó. Öltözés, nevezés, s már úton is vagyok.
Elsõ feladat fölkaptatni a várhoz. Komótosan ballagok, legyen idõ bemelegedni. Néhány „gyors” (vízállókesztyûben nehezen megy a gép kihámozása a nylon tasakból, ugyanis ez a gépem nem idõjárás álló) fotó, és megyek tovább. A völgy keresztezését követõen van 2-300 m, ahol az emlékeim alapján megyek (túravezetõi tanfolyamon ezt tanítják kognitív térkép alapján történõ tájékozódásnak), mivel néhány jelzés nélküli elágazás következik. Hazai terepen vagyok, így semmi gond, még ha ennek ellenére régen is jártam erre. Kellemes erdei út, majd ösvény visz le a Bitva-völgyébe. Ez egy kicsit sárosabb, mint a lefelé vezetõ rész. Némileg tartok az elsõ patakátkeléstõl, mivel kora tavasszal elég nehézkesre sikerült a föltorlódott fákon. Most semmi gond. Egyrészt, azóta készítetek bürüt a patakra, másrészt a patak kiszáradt. Utoljára 2003-ban volt száraz a meder. Elõreszaladva, a Bitvában viszont van víz, pedig 2003-ban az is kiszáradt. Most kényelmes sétát jelentett a következõ szakasz. Egy réteg ruha lemelegedett rólam, így bepakoltam a hátizsákba. Néhány szarvas keresztezi utamat, amint leereszkednek a Mánc-hegyrõl. Ez is jelzi, hogy nincs túl sok túrázó a 27-es távon. A Bitva keresztezése elõtt kis technikai probléma: a kamásli pántján jókora jéggolyó jött létre a hóból, enyhén szólva is kényelmetlenné téve a járást. Csak az aszfaltra kiérve tudtam megszabadulni tõle. Szorosabbra húztam a pántot, s mentem tovább. Bakonyjákón megkaptam az elsõ ellenõrzõ pecsétet.
A faluból egy mélyúton kaptatok kifelé, majd jó darabon villanypásztorok között gyalogoltam. Végre beértem az erdõbe. Sokkal kellemesebb a terep. Az idõ viszont hûlt. A leesett hófoltok kissé kérgesednek. Elérem Farkasgyepû szélét. Irány a Betérõ, egy kis maszek frissítésre. Bent beszélgetek egy kicsit, s megyek tovább. A zöld jelzés következõ kilométere eléggé nem szeretem szakasz a számomra. Útra döntött fák, és a sár nehezítik a haladást. Csúszkálok elég rendesen. Gondolkodtam is rajta, inkább kikerülöm a zöld négyszögjelzésen, de végül maradtam a kiírásban szereplõnél. Végre jobb szakaszra érek. A hó még mindig szállingózik. Sajnos a szél is fúj rendesen, de itt hátszelet jelent. Majd Polánytól lesz ez kellemetlenebb. Elértem a murvás utat, de hamarosan le is tértem róla. Szép az erdõ. A hirtelen jött hó, még érdekesebbé teszi a látványt. Az utolsó lejtõn csúszkálok egy kicsit s megérkezem a Csurgó-kúthoz. A füstszagot érzem meg elõször és csak utána látom meg a pontot. A pontõrök próbálnak mindent melegíteni, meg sütni. Van, aki nyársra tûzte a szendvicsét, s azt kísérelte meg meleg szendviccsé varázsolni. Megkapom a pecsétet, két méretes nápolyi szelet kíséretében (elvileg egy járt volna, de a vártnál jóval kevesebb az induló), csinálok néhány fényképet, s megyek tovább.
A zöld jelzés következõ kilométere meglehetõsen sáros, fõként a crossmotorosok áldatlan tevékenységének köszönhetõen. A patak, viszont szép a helyenkénti zúgóival. Miután elõször visz föl az ösvény a partoldalon, megszûnik a sár. Jóval kényelmesebb a gyaloglás. Elérem a vadászházat, s vele együtt a murvás utat. Ezzel vége a kényelmes völgyi sétának is, jön a kaptató. A zöldjelzés hamarosan letér a murváról, derékig érõ gazban és bozótban vezet. Máskor sem használom ezt a szakaszát, ilyen idõben meg pláne nem. Az a 2-300 m kerülõ a murván nem tesz semmit (otthoni számítógépes mérés szerint 150 m), így maradok azon. Rátérek a Z+ jelzésre és azon ballagok. Egy helyen, az erdõirtásnak köszönhetõen jó a kilátás, s megpillantom a távolban, a „Négyszögletes kerekerdõt”. Természetesen le is fényképeztem. Rátértem a sárga jelzésre, ami elõször kellemes erdei út és ösvény, majd szûk gazos ösvény egy villanypásztor mellett és végül újra kellemes utakon és ösvényeken halad. Így jutok el Magyarpolány szélére, ahol azzal a lendülettel, ahogy leértem egy lejtõ aljába, egyenesen meg is kezdem a kaptatót, mint ahogy biciklivel is szoktam. Ja, hogy közben a jelzés meg elment balra, azt bizony észre sem vettem. Föl sem vetõdött bennem, hogy másfelé is mehet a jelzés, mint egyenesen, ahol meg nincs mire festeni. Csak a faluban lett gyanús. Nem gond. Megyek tovább. A templom elõtt balra el, s megkezdem a kálvária megmászását. Szép a kilátás föntrõl. Vissza le, s immár a sárgajelzésen leballagok az ellenõrzõ pontra. Pecsételés után iszok egy bögre teát, és kezdem is a túra következõ szakaszát. Ez is emelkedõvel kezdõdik, ami ráadásul csúszik is egy kicsit. Végre letérhetek errõl az agyagos útról. Ettõl kezdve végig jó utakon és ösvényeken megyek a célig. A Szent-kútnál megállok fotózni. Késõbb egy túrázó párossal találkoztam, akik a teljesítménytúrázást összekötötték egy kis gombaszedéssel is. A Kerek-hegy mellett vezetõ részen, szép, évszázadnál öregebb fenyõfasor szegélyezi az utat. Még egy kis talpalás és a Bitvánál elérem Döbrönte szélét. Aszfalton begyalogoltam a célba. Átvettem a hûtõmágnest, oklevelet, kuponokat ettem egy szelet zsíros kenyeret, beszélgettem egy kicsit, s elindultam hazafelé. A célban nem volt a megszokott pezsgés és vidámság, hiszen csak nyolcvanegynéhányan indultak a három távon. Sajnos a hirtelen érkezett rossz idõ sokakat távol tartott, fõként az alkalmi túrázókat és a gyerekeket.
A túra útvonalválasztása jó, változatos terepen vezet. Sár volt, de sehol sem ragadt, csak csúszott, azt viszont néha elég alattomosan.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 600 Ft-ért szürkeárnyalatos térképes igazolólap itinerrel (ha valaki nem ismeri a terepet, akkor térkép ajánlott hozzá), a célban pedig oklevél és nagyméretû kitûzõ, vagy hûtõ mágnes, egy gyõri túrabolt és egy pápai sportbolt (mindkettõnek van webes boltja is) 10% kedvezményre jogosító kuponja járt. A Csurgó-kútnál méretes nápolyi szelet, Magyarpolányban tea (és alma?), a célban zsíros- margarinos- és lekváros kenyér, hagyma, vegyes savanyúság és tea volt az ellátmány. Negatívum viszont, hogy a tea mindkét helyen, csak langyos.
|
