Gyerekek, ez SZUPER volt!!! Vagy félszuper? :))
Gondolom kevesen vannak már a mai túrázók között, akik még a BEAC SUPER8-at küzdötte (vagy élvezte) végig. Hogy miért fontos ez? Mert ebbõl jön a túra neve: az 4 sportágat tartalmazott és tényleg szuper volt, míg ez a rendezvény 1 (negyed8) vagy 2 (fél8) sportágat tartalmaz. Hát innen a név.
Ez a hétvége éppen felszabadult, így nézegettem a lehetõségeket. Meglepõdve láttam ezt a "kombo" lehetõségû túrát, és a Simics emléktúrára éppen jól is jön felkészülésnek. De hogy ennyire jó lesz, nem gondoltam...
Próbáltam egy hetet rákészülni mind testileg, mind lelkileg, mert a két szlogennek megfelelõen: "egyszer élünk"/"sose halunk" meg szerint 55+50 km-t terveztem. Természetesen fenntartva a távváltoztatás lehetõségét... Ami majdnem be is jött, mert szokás szerint a reggeli óracsörgést hosszas ébredés követett. 7:50-kor ültem nyeregbe. Kellemes hüvös volt, de a kezdeti emelkedõ rögtön felfûtött. Korábbi beszámolóból láttam, hogy az 55-ös bringa teljesíthetõ 2:30 alatt, nekem is ez volt a cél. A királykúti pontõrt már Dömörkapunál utolértem, ami jó lett volna egy kis csaláshoz, ha 30-asra mentem volna, de más a cél. Királykúti nyeregnél teljesen jól éreztem magam, és most jött az általam ismeretlen gurulás le Pilismarótra. Káprázatos volt! Kár lett volna kihagyni. Most, hogy végre új hátsó kerekem volt és még a fék is fogott, rendesen meglobogtattam a hajam, a 24,5 km 1 óra alatt sikeredett. Na itt gondolkodtam pár pillanatot, hogy 60 vagy 55, de szorított az idõ, meg a lábaimban is éreztem már némi fáradást, maradt a rövidebb. Visegrádra hamar átértem, még gyenge hátszelet is kaptam. És itt kezdõdött a túra, kapaszkodás Pap-rét-re: 9km majd 500m szintemelkedéssel. Lefelé sokszor jöttem már, nagyon élveztem, most végre megtapasztalhattam a fordított irányt. Bizony szükség volt a legkönnyebb fokozatra! Pap-réten elbénáztam a pecsételést, mert nem olvastam az itinert, mi szerint OKT pecsétet kell nyomni. Kicsit kóvályogtam, kiabáltam a pontõr után, aztán lefelé vettem az irányt. Itt aztán tekegolyóként lehetett zúdulni lefelé! Akár szó szerint értve, mert a gyalogtúrások teljes útszélességben jöttek felfelé... Talán 10:10, 10:15 körül értem célba. [Idén fedeztem fel a Pilis-Visegrádi-hegység erdészeti utait, és azt kell mondjam káprázatosak!!! Kõkemény tekeréseket ígérnek, de tempót visszavéve nézelõdve csodálatos tájakat látunk: mély patakvölgyek, gyönyörû erdõk, kilátás a Dunára... ]
Kocsiból gyors utánpótlás, bringa falnak támasztva és 10:22-kor nekiszaladtam az 50-es távnak. Vádlim, combom folyamatosan azt éreztette, hogy szeretne begörcsölni, de sose tették meg, érthetetlen ez a fura állapot. Vörös-kö éppen egy óra alatt lett meg. Furcsáltam, mert 5,5 km az itiner szerint és legalább 6,5 -ös átlaggal jöttem, de inkább többel! Andi párom is, aki elõttem ját 2 órával, megjegyezte a táv elmért hosszát. Innen lefelé a P- -on még soha nem jártam, pedig nagyon szép. Fõleg mikor beleszaladtam egy kikericstõl borított kaszálóba. Hamarosan elértem a kéket, BEAC MAXI-s nosztalgia, csak most a Nap delel :) Egy rissz-rossz ösvényen "estem" ki a fellegvári útra, amin szerencsére nem kellet sokat menni, hamar felkanyarodtam az Apátkúti-völgybe, ahol tûz, palacsinta, sült szalonna illata fogadott. Mit mondja, háromnegyed egy lévén, gyomrom erõteljesen ebédidõt jelzett. Jól is jött a ponton kapott csoki, víz. Kicsit sétáltam egy túratárssal beszélgetve, de aztán megint próbáltam gyorsítani, mert így nem érek haza 6-ra! De ezen az emelkedõn esélyem sem volt a futásra. Egyre többet kell kezemmel tolni a lábaimat, de egyszer minden emelkedõnek vége lesz, mint ahogy ennek is. A Spartacus ösvénnyel fejezõdött be a kapaszkodás, és jött az élvezet. Soha nem jártam még erre, pedig fantasztikus néhány km következett! Meredek hegyoldalon lélekvesztõ ösvényen tekeregve "várfalak" között, napsütötte sziklagyepen át, mély vízmosást átmászva, pazar kilátással a Dunára... Ez volt a nap fénypontja! (na jó, az esti fürdõ után) Itt meg-meg álltam nézelõdni, de azért a döcögõ kocogást nem adtam fel. Sikerült is elhagynom sárga felsõmet az övtáskáról. Mikor észrevettem, éppen jókorát kapaszkodtam fel a Z- -on.
Nnna, ennyit az 50-es távról, visszaindultam a keresésére. Szerencsére egy kedves pár, akiket nem túl rég hagytam el, hozták szembõl. Egy kis gumicukorral jutalmaztam õket :) Lendületem is megtört, eleterõm is már a pirosban járt, jót beszélgetve besétáltunk Pilisszentlászlóra. És ott az a zsíros kenyér, szörp! Hmmm! A csuszka máris zöldbe ért, újabb lendületet kaptam és még a családi balhét megkockáztatva is elindultam Dobogõkõ felé. Az útvonal lerágott csont, de most mégis szép volt a koraõszi napsütésben. Jeklerék vidám csapatával futottam össze, majd egy szembõl jövõ idõs csapatból kérdezték, hogy ez a "PILIS TRAPP"? Mondtam neki, hogy ez a NEGYEDNYOLCAS! Remélem utana néz majd... Király-kúti-nyeregben kezdtem számolgatni. Pont 15:00 óra volt. Hátralévõ táv 20,5 km 550m szint, rászánható idõ 3 óra. Miután lában minden porcikája fájt, a teljes távról letettem, de kellett a km, így felmentem Dobogókõre, majd visszafordultam a kéken Sikáros felé. Térképem nem volt ,de sacc 3-4 km-rel és 200m szinttel rövidebb lesz, ami kb. 40 percet jelent. Azért hogy ne legyen a történet olyan egyszerû, és tovább nosztalgiázzam a BEAC MAXI-t, a régi kéken akartam lemenni. Kezdetben gond nélkül ment, de aztán az általam sejtett régi út eltûnt, ami meg jól járható volt, rossz irányba vitt. Kicsit követtem a rossz irányt, de aztán felhagytam felfedezõ utammal, a Nap állásából tájékozódva lementem a PK- -ra és innen már a 'szentlászlói útelágazásig végig követtem a kéket, onnan pedig az aszfalton be a célba. 17:44-re értem be.
Ha minden jól megy, jövõre normális 60K+50GY lesz belõle!
És emberek! Ezeket a túrákat nem szabad kihagyni! A hegység gyönyörû képet mutat szeptember közepén, és ez az útvonal különösen szép helyeken visz. Köszönet a szervezésért. |
