Túrabeszámolók


Eger csillaga

TiberiusTúra éve: 20122012.09.16 21:47:40

Eger Csillaga 50,  2012.szeptember.8.


    Hétágra süt a nap, miközben a Ráchegy vonulatán szaladok, és rácsodálkozom,  milyen szép  errefelé minden. Felnémet felett búcsút intek a szõlõs-hegyeknek, és a napsütés hevítõ melegének. Apró, hûvös fenyvesbe érek. Kíváncsiság piszkálja oldalamat. Tõlem jobbra  vadregényes kesze-kusza töbör.


    Fenyõ-illat, majd gyenge lombos erdõ vesz körül.  Imitt-amott szalagozás mutat utat. Csönd  van, még madár se szól. Könnyû, hullámzó, puha érintésû erdei út kanyarog elõttem. Lassan oldódik magányom, túratársakkal találkozom. Barátságos szavakkal kívánunk egymásnak szép napot, jó utat.



 Látványosságokat mellõzök el (baktai-tó, Eger-látó stb). A kék+plusz mentén könnyen rátalálok a sima-kékre, de túl is szaladok rajta. Szarvaskõbõl már sejtek valamit, mikor megérkezem  a nagy 5-ös bonyolult elágazáshoz. Itt egy lejtõs pusztán kell átvágni, amin  tavaly  vaddisznó horkantott rám. Mostanra  letisztították ezt a részt és áttekinthetõ minden.


 Szép szurdokkal társult aszfalton lazítok lefelé Szarvaskõig. Igazán pompás ez a hely. Vizet keresek. Az elsõ karos kúton tábla áll: NEM IVÓVIZ! Van másik is, amirõl ez hiányzik. Mi van, ha ezen is volt, csak tréfából leszedték? A víz íze pocsék, de most nem kényeskedem. Beérek az Öko-parkba, az ellenõrzõ pontra. Órámon látom,  van egy szolid 10-es átlagom.


 Nem erõltetem az emelkedõt, ami szintben legföljebb 100 méter. Rendesen enni , inni és pihenni is kell.  Szarvaskõ tömbje  mélytengeri eredetû, vulkános olvadék kõzet. Tudtommal az afrikai kontinentális alaphoz tartozik. Érdemes nézelõdni. Pazar látvány, az ellentétek kereszttüze fogad. Mélység és magasság, közeli és távoli múlt. Belearaszolok az idõtlenség tudatállapotába.


 A bazaltban vízér vájta hasadék. Lám, a víz erõsebb még ennél a kutya kemény kõnél is. Elérem a tetõt, majd röpke körpanorámás pillantás után hullámvasutazás következik. Tempózgatok Gilitkáig, de egy két emelkedõ megszívja a vérem. Közben elfogyott a vételezett vizem.  Hála az égieknek, a Gilitka-forrás nem apadt el.  Csordogáló jóízû vízével feltöltöm készletem. Ismét húzós az emelkedõ, megint sétálok, és hagyom, hogy egy kis áhítatot érezzek.


 Felérek a Zöld jelzésre, és napos bérci úton haladok. A Homonna tetõig már nem lazsálok.  Megvan a balról bejövõ piros, jobbról a kopjafa. Tõle egy-két méterre jelzetlen út.  Ezen kell lemenni. Senki sem gondolná, hogy ezt kell választani. Több tétova útitársat útbaigazítok, és a megkönnyebbülés jeleit látom rajtuk.


 Többnyire lejtõ következik, akár repülni is lehetne. Nem  feszítem a húrt legyen inkább egyenletes és haladós. Kényelmesen kocogok 5-6 Km-t a Guba-rét feletti kanyarulatba.


 A Mész-völgy erdõgazdasági mûútjára érkezem. Látnom kellene a piros keresztet, de sehol semmi. Már kezdenék aggodalmaskodni, mikor 1.5 Km után megtalálom a piros-kereszt jelzésû kaput.  Kicsit trükkös hely. Aki nem ismeri, annak elmondom. A mûúttal párhuzamosan, de visszafelé kell haladnunk a patak vízfolyásának irányában. Kiérünk egy lapuleveles rétre, ahol nagy bal-íven kb 100 métert kell haladni. Utána már megtaláljuk a jelzést.


 Kupán ver a meleg. Az emelkedõn pihenek, eszem-iszom, majd ismét felveszek egy laza tempót.  Az erdõben õszi kökörcsinek nyílnak. Porzik a föld alattuk, és mégis virágoznak. Tavaly itt futottam össze Marton4-gyel. Vajon Õ most merre lehet? A tárkányi tóig meg sem állok.


  Feldobott vagyok, de hirtelen elfogy a kedvem. Erõsen fájnak az achilleseim, pedig még idõbéli céljaim is teljesülhetnének. Iszom egy jó nagyot, de már lemondóan folytatom. A 8-as átlagot is alig-alig tartom. Többnyire sétálok. Fizikai erõm közel nulla, a talajérintésekre nagyon kell koncentrálnom.  


 Várkúton  dicséretet kapok: ’Hû de jól tolod, eddig a 2. vagy!’. Nem  sejtik, mi zajlik bennem. Az Egedig kifejezetten fáradtságos, a tanösvényén lefelé  már kínlódás az élet.  Rogyadozó léptekkel, a lábamon is alig-alig állok. Minden egyes kõ velõig és sarok-csontig hatol.  Egóm   összezsugorodott. Jó alkalom az ilyesmi egy kis  önnevelésre.


 A városban tyúk-lépéses kocogással közelítek a célhoz. Látom már, hogy valaki fut elõttem. Talán az Elsõ? Nagy az elõnye, de úgy érzem, gyorsabb vagyok nála. Próbálok ráfutni, de már késõ, pár másodperccel  megelõzött. Õ ismer meg elõbb. Tudatom még nem tiszta. Nagy örömmel ill. Marton4 –gyel találkozom. Õ az elsõ. Beszámolóit szeretem olvasni. Mindig tanulok belõlük valami. Kedvesen elkísér egy darabig, és beszélgetünk egy kicsit.


 A személyes élményen túl:


 A túra lebonyolítása kifogástalan és korrekt. Hála a rendezõknek! Ami az 50-es távot illeti, tapasztalt túrázóknak találták ki. Kell hozzá kudarc-tûrési, és útvonal-keresési képesség. Itt-ott jól jött volna egy kis plusz szalagozás vagy bõvebb leírás az itinerben. (Szarvaskõre levezetõ mûút elõtti tisztás, Homonna-tetõn kopjafa, Mész-völgyi piros-kereszt kapu)


  Egy ilyen túrán részt venni, a hazaszeretetnek egy kedves, szép és szelíd formája. Számomra kellemesen pozitív tapasztalat, hogy sok fiatal, ezen belül nõ teljesítette a távot. A közel 50Km  mindenkinek becsületére válik. Túrázni sokkal fárasztóbb, mint futogatni. Elismeréssel gratulálok minden teljesítõnek. Ami engem illet, szerettem volna 30-40 perccel  gyorsabb lenni.


Tiberius