Mentsük meg a béndeki kápolnát! Béndek 22 2012.07.21. 22 km 200 m
Végre nem hõséget ígért a meteorológia hétvégére így újra tervezhettünk teljesítménytúrás programot. Az ajánlatok közül a nemes cél és a csekély szintkülönbség miatt a fentebb kiírtra esett választásunk.
Háromnegyed tíz környékén érkeztünk meg a vasútállomásra, a rajt helyszínére. Mi voltunk a 37. és 38. indulók Úgy éreztük, hogy örülnek érkezésünknek a szervezõk, mi nem különben a lehetõségnek! Gyors regisztráció után megkaptuk a térképvázlatot (gondosan két színnel is kiemelve az oda és visszaút vonalát), illetve jelkulccsal ellátva a leírást és már startoltunk is a szemben lévõ üzletbe az ásványvíz készletek beszerzésére. „Tankolás után” – kicsit félre értelmezve a térképet elindultunk a fõúton, majd mivel az utcanevek nem stimmeltek a leírtakkal, alkalmas leágazásnál, lecsorogtunk a megfelelõ – párhuzamos - utcába, jól rátalálva a zöld sávra. A nagyon messzi távolban két túrázó haladt elõttünk, utánunk már nem jött senki.
Kellemes, sík területen vitt utunk, a zöld sávon. Az esõ néha szemerkélt. A táj békés és nyugodt hangulatot árasztott. Hol nádas, hol kukoricás, hol akácos és egyéb növényzet sorfala mellett haladtunk A jelzések jól láthatóak voltak és folyamatosan fel voltak festve. Ha az ember nagyon belemerül a beszélgetésbe elvesztheti az idõ és távolság érzékét – legalábbis nekünk sikerült – és egyszer csak balról egy település határában lyukadtunk ki. Szõlõsgyörökre érkeztünk. Pár száz méterrel visszább egy bal leágazást nem vettünk észre, és „így jártunk”. Kisilabizáltuk a térképrõl, hogyha sikerül rálelnünk a falu másik fertályán - a fõúttal párhuzamosan futó - sárga sávra, onnan már át tudunk keveregni valahogy a mi kis zöld sávunkra és „megmenekültünk”. Szerintem frappánsan és gyorsan sikerült is megoldanunk a feladatot és a falun átvágva, a gondozott telkek ritka sora és a határban lévõ szõlõ ültetvények mentén haladva, rátaláltunk a zöld sávra majd kisvártatva a második pecsételõ helyre is, Landordra. Itt volt alkalmunk elõször három túrakollegával is összetalálkoznunk. Kettõ drót szamárral teljesített, egy pedig csak úgy „öregesen”. Az ellenõrzõpont után nem sokkal szétvált a két táv. A minisek mentek tovább a szalagozáson, a maxisok a zöld sávon. Az utóbbiak érintették még a gyugyi Árpád-kori templomromot http://www.bucsujaras.hu/gyugy/index.html és a béndeki a kápolnát is. Ez nekünk most sajnos kimaradt, de a túra utánra mi is találtunk magunknak egy kis kárpótlós programot. http://www.bugaszeg.hu/, amit ezúton is ajánlok mindenki figyelmébe, jó szívvel. Szóval, a 2. ep. után már magasan járt felettünk a Nap és amikor sikerült elõverekednie magát a felhõk paplana mögül, igencsak fitogtatta erejét. Szerencsére a fák sokszor adtak árnyat számunkra. A 3. ellenõrzõpont a „Piros ház” tényleg pirosas volt! Többek között egy maszkos kamasz is invitált bennünket ásványvíz, müzli szelet fogyasztására és egy kis pihenõre, de mi csak az elõbbiekkel éltünk. Fél táv környékén jártunk már, innen a cél felé fordultunk. Nem is sejtettük, hogy a János-hegyi ponttól ( 4. ep.) hosszasan tudunk majd gyönyörködni az északi balatoni panorámában illetve, hogy környezõ lankák ívét megtörve a távoli fonyódi Sípos és - Várhegy is sokáig „figyeli” lépteink. Gondozott régi és frissen telepített szõlõsorok között kanyargott tovább utunk. A Rác-fánál ( 1848/49 emlékhely ) már nem vétettük el a balos kanyart és a folytatódó szõlõsben lecsorogtunk a mûútig. Integettünk a feldolgozó üzemnek, majd mint akiket megdelejezett a boglári gömb, vártuk, hogy egyre csak fogyjon közöttünk a távolság. A bicikliút mellett haladva értünk be a házak közé. A kilátóra koncentrálva majdnem elszáguldottunk a cél mellett – még szerencse, hogy mégsem nem.
Igényes oklevelet és vele harmonizáló jelvényt kaptunk a gratuláló kézfogás mellé. Részünkrõl most csak a limonádé fogyasztás lehetõségével éltünk, pedig hagymás zsíros kenyeret is ehettünk volna.
A túrán nagyon jól éreztük magunkat, Somogynak ezt a részét ennyire még nem ismertük. Köszönjük a szervezést és a lebonyolításban résztvevõk önzetlen munkáját!
Örültünk a lehetõségnek, jó volt vele élni!
|
