Túrabeszámolók


Balaton

zoltantsTúra éve: 20122012.06.26 14:49:27

 Az 50 kilometeres koron ketten indultunk el 9:15-kor, miutan kezhez kaptuk az itinert ami egy szoveges utleirasbol es egy terkepbol allt. A szerzo legalabb akkora kedvvel keszitette ezeket, mint amekkoraval a 7. pecseteloponton vegezte dolgat az egyik "adminisztrator". Vegulis mindegy, biztos kezdodott a megasztar es azert sietett, lenyegtelen. Ami viszont lenyeges lett volna a turazok szemszogebol, az a kritikus pontok kiszalagozasa lett volna, am ugy tunt, maguk a szalagozok sem tudtak a legtobb helyen, hogy merre jarnak. Az egyik pecsetelohelyen megtudtuk, hogy nem bezselgetni kell, hanem figyelni a jelolesekre, de ezt a kivalo tanacsot nem tudtuk megfogadni.  Veszpremfajsz fele tettunk egy kiterot Felsoorsre, ekkortol pedig az irasbeli segitseget akar el is tehettuk a taskaba.


-Allitolag volt valahol egy sorompo, aminel ki tudja, merre kellett volna menni, de en csak egy tanyara emlekszem, egyebkent is, a reszletek olyan halvanyak a fejemben, mint a legtobb helyen a jeloles a fakon vagy a koveken. -


Azt meg a terkeprol leolvastuk, hogy a Z jelzest kovetve igy is eljutunk a pecseteloponthoz (Balaca), a kovetkezo izgalmas fejlemenyt azonban pont a jelzesek hianya szolgaltatta. Mivel itt mar elkepzelhetetlen tavolsagokat tettunk meg az itiner es a valosag altalunk ismert utolso metszespontjatol, meg kellett egyeznunk, merre folytatjuk vakon az utat. Nem volt nehez, mert csak egy osveny volt. Itt azert konstataltuk, hogy a legkozelebbi turara be kell szereznunk Bear egyik keset az esetleges akadalyok elharitasara. Ez persze nem igaz, mi sosem barmolnank bele a kornyezetbe, nem ugy, ahogy nehanyaknak sikerult peldaul a szemetuket elhagyni. Fel oraval kesobb egy keritesen belul talaltuk magunkat - a tabla tanusaga szerint - igy kimasztunk es valahogy odakeveredtunk a helyes utra Balaca fele.


- Azert itt megjegyeznem, hogy az utolso zold jelzestol elindulva az osveny nem az eredeti turauton visz, megha nekunk meg is felelt-.


 Itt talalkoztunk Janival, akit már a szervezõk is ismernek es ez volt a negyedik Balaton otvenese es akit ekkor eloztunk volna meg negyedszerre, de itt mar jobbnak lattuk egyesiteni eroinket. Szerencsere innentol a kocsmak is elfogytak, tehat zavartalanul folytathattuk utunkat a betonon és traktornyomokban Janival. Ennyi remlik ugyanis ebbol a szakaszbol. Aztan a fouton Jani szolt, hogy itt bizony van egy csapas amin le kell menni, noha ezt semmi nem jelezte. Most hasznalok eloszor kiemelest a szovegben, nem veletlenul.  Igazabol harom csapas is volt, mondtuk is neki, hogy valasszon, nekunk mindegy. Jani valasztott es megindultunk, o felvette a temponkat, mi meg az iranyt. Azert neha elokerult a tajolo de semmi emlitesre melto nem tortent, ha csak ketten megyünk, meg legalabb annyi vargabetut leirtunk volna a terkepen, ahany elagazas volt a celig. Az utolso harom szakaszon futottunk, ahol lehetett, hogy elerjuk a pontokat es a vegen 60 kilometerrel teljesitettuk a turat.


 A zsiroskenyer finom volt, a tarsasag jo, de csak  balaton menti taj volt emlekezetes ezen a tajekozodasi "versenyen".