|
|
meravigliosa creatura
ez a dal zenelt vegig a fulemben, mikor a Bakony gyonyoru volgyeiben haladtam. Es milyen igaz, es milyen jokor.
A tura eleje es vege kevesbe tetszetos, de semmi gáz es keves gaz. Vak Bottyant is gyogyitotta forras mellol startolok kivalo idoben. Komforterzetem az erdo huvosetol csak fokozodik. Letudom a felvezeto reszt es maris a Hodos volgyeben futok egyedul. Egy helyen vadak szaga csap meg, de latni nem engedik magukat. Vegre egy kis balos felfele, de sajnos rovid es nem szintes. Hamar jon az allomas, ahol a jol ismert, szep zold pecset kerul papiromra. A Cuha volgyeben sok a toketlen turista, nemelyike majd lelok az utrol. De az erdo ma roluk is szol. Kedvenc reszemen a sziklas-vasutason viszont mar ujra csak maganyosan nyomom. Jolesik a szolocukor a nem virtualis Vinye.-hu-n es a klotyon hideg viz is van boven. Szeretem a kovetkezo fenyvesekkel tele reszt. Kozeledo felhok, mintha zavarnanak kisernek vissza a faluba. Nemi zsiros kenyeret fogyasztok s orulok az uj tetszetos kituzonek.
A tavalyi teli tura utan kivancsian vartam a zoldben megrendezettet. Es nem csalodtam. Ezen a huszason annyi a jo resz, mint mashol az otvenen. Aki nem ismeri az utvonalat annak azert, aki + igen annak + azert kotelezo. Koszonet a rendezesert. |
| |
