Túrabeszámolók


Pest Megyei Piros - Pest Megye Turistája (teljesítménytúra)

olahtamas-Túra éve: 20122012.06.05 13:17:17
Éppen azon gondolkodtam, hogy vasárnap merre menjek túrázni, netán tartsak egy pihenõnapot, amikor jött Anikó telefonja.

Csabit kellene kísérni, így hamar eldõlt, hogy merre menjek.

Mindjárt némi nehezítéssel kezdõdött a nap, mert a vonatról át kellett szállni vonatpótló buszokra, majd a vasútállomástól még személyautókkal vittek minket Apajpusztára, ahonnan indult a túra.

Mire a kezünkbe került az összes itiner, már 9:40-et mutatott az óra mutatója. Ezután még a mosdókat is felkerestük, így végül 9:50-kor léptünk a pusztába, ahol Lipák István a tõle szokásos lelkesedéssel és barátsággal mutatta az utat, merre kell indulni.

Kinéztem a pusztaságba, és mindjárt mondtam is Csabinak, hogy itt bizony nem sok árnyék várható, így fel is tettük a sapkákat, a napszúrás elkerülése végett.

Próbáltuk tartani a lépést a gyakorlottabb túrázókkal, ami hellyel közzel sikerült is, csak pár száz métert maradtunk le.

Az elsõ ellenõrzõpontra 8.2 km után érkeztünk, itt be is értük a többieket. Csak 5 percet idõztünk, és így ismét együtt indultunk a csapattal.

Menet közben beszélgettem Csabival és mondta, hogy eddig kb. 5 km volt a leghosszabb kirándulása, így ezt már bõven túlszárnyaltuk.

Az elkövetkezendõ 2.5 km-en még nagyjából tartottuk a tempót, aztán egy 2 perces szünetet kellett tartanunk, így a többiektõl már leszakadva folytattuk az utat.

Pontban 13 órakor értünk a következõ pontra, ahol inni kaptunk, és ez nagyon jól is esett, hiszen már 15 km-nél jártunk.

Épp telefonált Lipák István, hogy merre járunk, amikor érkeztünk erre a pontra, nagyon kedves volt tõle, hogy így figyelemmel kíséri az utolsó emberek sorsát.

Itt is csak 2 percet idõztünk, és már indultunk is, hiszen nem akartuk nagyon megvárakoztatni a pontõröket.

A református templomhoz érve épp olvasgattam az itinert, mert a piros sáv turistajelzés itt jobbra kanyarodott, amikor megláttam, hogy merrõl jönnek a túrázók, így megerõsítést nyert az itinerben olvasott 2008-as szöveg, mely szerint a Petõfi Múzeumban van az ellenõrzõpont.

Itt ért minket a meglepetés, hogy nem mi vagyunk az utolsók! Gyors telefon Anikóéknak és kiderült, hogy a Duna-parton vannak épp.

Röviden elmondtam, hogy merre kell keresni a pontot, és így hamar megtalálták õk is. Kocsma sajnos nem esett az utunkba, de a Petõfi Múzeumban volt víz és perec, így tudtunk enni és inni is.

A mosdónál kicsit vigyázni kellet az alacsony ajtó miatt, de egy régi parasztháznál ez megszokott dolog. Fél óra pihenés után végül Csabi is összeszedte magát, és elindultunk, hogy leküzdjük a maradék távot.

A többiek hamar elhúztak, hiszen nekik meg sem kottyant ez a 20 km, mi meg maradtunk a normál gyalogló tempónál. Egy büfénél meg is elõztük õket, mert mi nem álltunk meg, hanem birkóztunk a kilométerekkel.

Itt már Csabinak kezdett égni a talpa, de azért haladtunk rendíthetetlenül elõre, és a 24. kilométernél jártunk, amikor le kellett ülnie már pihenni. Itt csak 2 percre álltunk meg, de a többiek be is értek, és biztatásukra ismét nekiveselkedtünk a túrának.

Próbáltuk tartani velük a tempót de esélytelen volt, így hamarosan inkább leültünk egy kellemesen füves területen, hogy rendesen kipihenjük magunkat.

10 perc után ismét nekiveselkedtünk, de már csak sétáltunk és így értük el a 25.5 km-nél levõ ellenõrzõpontot pár perccel 4 óra elõtt.

Itt is kaptunk inni, majd tovább imitáltuk a túrázó mozdulatokat. Innentõl igazi küzdelem volt a vége, de a közelgõ vég valahogy megadta a kellõ motivációt.

Az Árpád-hídon még megkérdeztem valakit, hogy merre van a HÉV állomás, mert a mellékelt térképen nem volt számomra egyértelmû, és nem akartam egy métert sem hosszabbítani a túrán.

Végül 7 óra alatt végeztünk ezzel a 29 km-el. Nagy menet volt, és le a kalappal Csabi teljesítménye elõtt, mert neki ez volt az elsõ teljesítménytúrája.