Túrabeszámolók


Tanúhegyek (BTHE)

tibi75Túra éve: 20122012.05.29 19:33:06

Gulács 20


Avagy egy csodás családi csellengés a Tanúhegyeken...


Már nagyon vártuk ezt a szombati napot, hetekkel elõtte lefoglaltuk a szállásunkat Badacsonytördemicen a nemrégen megnyílt Gitta Vendégházban, amely nagyszerû választásnak bizonyult, amellett hogy szép szálláshely még a rajthoz, a badacsonytördemici faluházhoz is igen közel volt, nagyjából 100 méterre, így egy gyors reggeli után hamar a rajtban találtuk magunkat.Azon tanakodtunk hogy a 10-es vagy a 20-as távot válasszuk, de mivel két éve már a 10-es megvolt az egész családnak így ezúttal a 20 km-t választottuk...amit egyáltalán nem is bántunk meg!


A túra sajátossága hogy az ember egybõl az elején az arcába kapja a feketelevest, azaz a Bujdosók Lépcsõje elnevezésû gyilokjárót, amely egy amúgy is húzós bevezetõ szakaszt követõen direktben, meredeken felfelé mássza meg a legnagyobb tanúhegyet, a Badacsonyt.Ezen felfelé elgondolkozhatunk sok mindenen,az élet értelmén, a túrázás nagyszerûségén, de fõleg azon hogy minek is kellett ennek az egésznek nekivágnunk?


Felérve a hegy tetejére a természet megkegyelmez nekünk, szintben, majd késõbb picit ereszkedve érjük el az elsõ ellenõrzõ pontot, a Ranolder-keresztet.Itt szusszanunk egyet, fotózgatunk, és váltok pár mondatot Pataporccal, akivel már a Bujdosók Lépcsõje aljában is összefutottunk, nagyon aranyos, mosolygós lány, és megy mint a szélvész!   Ezután a rövid pihenõ után beszélgetõs erdei séta következik, nincs messze a következõ pont, a Hertelendy-emlékhely, majd utána némi kapaszkodást követõen jön a várva várt Kisfaludy-kilátó, amely tavaly lett kész, de még pár héttel ezelõtt sem volt megnyitva a nagyközönség elõtt. Amiben csak reménykedtünk az valóra vált, ugyanis ezúttal gond nélkül fel lehetett kapaszkodni a kilátóba és megcsodálni a nagyszerû körpanorámát a Balatonnal, a tanúhegyekkel a Somlótól a Szent-György hegyig, sõt még a Kab-hegy is felsejlett a távolban!


Innen ereszkedés a "felújítással" kissé elrondított Kõkapun keresztül a harmadik ellenõrzõ pontig, a Klastrom-kútig, ahol kaptunk nápolyit, bélyegzõt, meg valami finom sütit is, bár már mindenki azon tanakodott hogy mikor és hol is lesz majd a lilahagymás zsíros kenyér és társai...ez emlékezetes momentum volt a két évvel ezelõtti 10-es túránkról, na!


Badacsonytomaj felé és hosszan utána is szalagozás mutatta az utat, egy-két kivétellel nagyszerûen követhetõ volt a túra nyomvonala, szép helyeken, szõlõk, üdülõk közt haladtunk a következõ pont felé, az Istvándy Pincészetig, ahol jött is menetrendszerûen a remélt ellátmány, sõt olyan dolgokkal is meglepték a szervezõk a túrázókat amire nem is nagyon lehetett számítani: ingyen pálesz, borkóstolás, lekváros kenyér, és természetesen az elmaradhatatlan zsíros kenyér. Fiammal repetáztunk a pályinkából, egy lelkes úriember jóvoltából aki szemlátomást nem sajnálta tõlünk sem és magától sem a nedût, így "ide nekem a Gulácsot" hangulatban vágtunk neki a túra maradék távjának.


Lelkesedésünk némileg alábbhagyott a Gulács oldalában, ha lehet ez a "púpocska" még egy fokkal izgalmasabb is mint a Badacsony, mikor azt hiszed hogy már felértél akkor jön még egy kanyar a felfelé vezetõ ösvényen, és még egy, és még egy...  bár mentségére legyen mondva hogy nagyszerû fotókat lehet készíteni innen a Badacsonyról, és úgy általában a környékrõl.


A Gulácsról az ereszkedés lényegesen gyorsabban ment nekünk mint a felfelé kapaszkodás, így rövidesen ismét kiskertek és üdülõházak közt találtuk magunkat, majd átkelve a fõúton szintben haladtunk a Badacsony felé, egészen a Köbölkútig. És itt elkövettem egy hibát, amit csak este a szálláson a térképet nézegetve vettem észre és az itt már kissé fáradó családtagjaim is szerencsére csak este  tudtak meg:  emlékezetbõl mentem, ami azt jelentette hogy nagyképûen az itinert figyelmen kívül hagyva vezettem õket tovább a kéken, félig ismét megmászva a Badacsonyt, majd a piroson, a Kuruc körúton a bazaltbányák elõtt elhaladva fogtunk ismét ereszkedésbe hogy elérjük a kék jelzést Badacsonytördemic felett a Dongó-kútnál, ahol már a túra kezdetén jártunk egyszer, így zártuk be a kört, pedig sokkal könnyebb dolgunk lett volna a szervezõk által kijelölt útvonalon, végig szintben haladva, az amúgy is rövidebb szalagozott úton....lehet hogy most adtam egy ötletet a jövõ évi 20-as túra útvonalához? Szépek ám azok a bazaltbányák!


Még ezzel a "nagypistázással" is bõven a szintidõn belül értünk célba, ahol megkaptuk az emléklapokat és a kitûzõket is,majd kényelmesen elfogyasztottuk a kínálatból az általunk kiválasztott lekváros-mákos tésztát.Kellemesen elfáradva nagyszerû élményekkel gazdagodva sétáltunk vissza az utca túloldalán található szállásunkra, a Gitta Vendégházba, ahol este megbeszéltük: ha tudunk jövõre is itt leszünk! Hogy melyik túrán indulunk majd akkor, a 20-ason vagy újabb kihívást keresve a 30-ason azt addig még van idõnk eldönteni...