Még soha nem voltunk a Csárda Túrán, sõt be kell vallanom nem is hallattunk róla.
Mivel hosszú hétvége elõtt álltunk, úgy döntöttünk, hogy az egész család felkerekedik és a Komárno városnézést a sportolással összekötjük. A kisebbik lányom (30) és én (59) be is neveztünk a versenyre 40, illetve 120 km-es távra.
Az állítólagos utolsó indítással, 9h30 –kor indultunk az ismeretlenbe. Útjaink hamar szétváltak, amiben közrejátszott a felkészültség és bizony a technika is. Én teljesen rábíztam magam CZIBOR PÉTER komárnoi versenytársamra, mert már az elsõ kanyarok, faluk után gõzöm sem volt, hogy merre járunk. Az igazi meglepetés számomra az utam minõsége volt, mivel Magyarországon a fõközlekedési utak minõsége is alábbvalóbb, mint itt a kis települések összekötõ útjai. Úgy látszik itt nincs tél, vagy esetleg rendesen megcsinálják? Az autók nem dudáltak, és nem akartak leszorítani sem. Úgy éreztem magam, mint Ausztriában, de itt mindenhol magyarul beszéltek - de ennek kielemzése nem a túra beszámolóhoz tartozik.
Szinte végig PÉTER barátom - azt hiszem nevezhetem így- vezetett még a viharos ellenszéllel szemben is. A magam részérõl NAGYRA becsülöm sportolói teljesítményét, és hogy nem vetette szememre, hogy miét nem vállalok többet. 100 km-nél már tudtuk, hogy jó eredményt érünk el, mert beértünk egy nálunk jóval korábban induló, nagyobb csoportot.
Az eredmények értékelésénél - bár egyszerre értünk be - koromnál fogva elõresoroltak, így késõbb kiderült 3. lettem PÉTER csak 4.
Azt el kell mondanom, hogy az elért eredmény PÉTER önzetlenségének köszönhetõ, a harmadik helyet , de lehet hogy elõkelõbb helyezést is Õ érdemelte volna. GRATULÁLOK PÉTER! – biztos hogy ezzel a hozzáállással és felkészültséggel korcsoportodban még jó eredményeket fogsz elérni.
Az eredményhirdetést és a gyõztes kihirdetésétõl a magam részérõl eltekintettem volna, mivel ez nem verseny volt, hanem teljesítménytúra. Azért megtiszteltetésnek vettem, hogy a második helyezett fiatalember unszolásomra elfogadta gratulációmat – mert mégis én csak 3. lettem, meg én vagyok 41 évvel idõsebb.
Lányom is jól szerelpelt a 17 kg-os városi kerékpárom nyergében- Õ 7. lett.
A szervezés nagyon jó volt, mindannyiunk számára ez kiruccanás kedves emlék marad. Ha lehet jövõre is eljövünk és akkor bízom benne, hogy PÉTER barátom szerzi meg az Õt megilletõ legalább dobogós helyet. |