Túrabeszámolók


KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)

dnvzoliTúra éve: 20122012.05.23 14:29:12

KINIZSI 100.




2012.05.19-20.



 Elõzmények:





 Már tavaly is úgy éreztem,hogy neki lehet vágni a száznak,miután a második Bakonyi Barangolás 70 is csont nélkül meglett,de akkor a Bakonyi Nemszázasra esett a választásom-ezt a próbálkozásomat ugye úgy 65 körül derékba törte egy irgalmatlan zivatar a Hajag oldalában.Idénre aztán már kimondottan teljesítendõ célként jelent meg a KINIZSI,el kellene hát kezdeni készülõdni rá.Túrázni kell tehát,lehetõleg hosszúakat,majd két hét rápihenés,óvakodás a betegségektõl,aztán hajrá!Volt tehát egy laza Pannonhalma 50,jött utána egy kis Kevély körüli kevergés és bolyongás,majd a Nyerges 40 hõségben,másnapján a Káli 60,ha lehet még nagyobb melegben.Majd a végére egy Tési-fennsík 50.Miután ezekkel végeztem,jött a két hét nyugalom:)


 A túra elõtt egy héttel nem éreztem semmit.Csodálkoztam is magamon:semmi izgalom?Aztán pár nappal elõtte rákattantam a fórumra,Ottorino kiváló beszámolójával végigjártam az útvonalat(elõtte persze beszereztem a hiányzó Pilis,Visegrádi-hegység térképet).Miután kirajzolódott milyen idõjárásra számíthatunk,fejben összeállítottam a zsákomat is.Pénteken kivettem a 4 óra csúszómat,így már délután kettõkor otthon voltam.Volt idõm beszerezni a megfelelõ ételeket,italokat,este 6 után ez már csak kapkodva ment volna.22 óra körül ágyba kerültem,és ha valamelyik gyerek nem nyafog,talán egy rossz álom miatt valamikor éjjel 1-kor,át is alszom az éjszakát.


 A túra napja:


 Kelés 03:40-kor,szokásos teendõk elvégezve,megy minden rutinból,nincs gond.Widiék pontosan érkeznek értem,ezt nagyra értékelem,én sem szeretek késni sehonnan,és ezt másoktól is elvárom általában.Kisuhanunk az alvó Gyõrbõl,lehet haladni,a lámpák még sárgán villognak.Épp akkor érkezünk a szentiváni lehajtóhoz,mikor Zsuzska,ennél pontosabb idõzítést atomórával sem lehetett volna véghezvinni.Kortrekt.Kollektív csodálkozást hajtunk végre Zsuzska extra kicsi zsákja okán,majd miután magunkhoz térünk a döbbenetbõl elautózunk Budára.


 Budán ízelítõt kapunk widi hajmeresztõ városi-vezetési stílusából,de Forma-1-en nevelkedett a srác,úgyhogy megússzuk ép bõrrel.Marika(widi barátnõje)szerint ez semmi nem volt.:)Kösz,akkor a "valamit" én inkább kihagynám:))A Víziorgona utcában teszünk pár felfedezõ(parkolóhely keresõ) kört,majd beállunk az iskola udvarába.Megérkeztünk.


Widi és annyi baj legyen(akit én ezentúl Tamásként fogok említeni,widit meg Petiként)már rutinos,mondják,ne öltözzünk még be,majd nevezés után,úgyis erre jövünk majd rajtolni.Úgy legyen!Beállunk tehát a nevezõk sorába,épp jókor,valami tömegközlekedési eszköz érhetett be épp,a sor egy perc alatt a kétszeresére duzzad,pedig eddig sem volt kicsi:)6 óra 15 körül jár az idõ,fényképezgetek,ismerõsöket keresgetek.Össze is futok Rudival,Ottorinóval,Kiss Pistivel.Benézek a suliba is,teszek egy kétbetûs kitérõt,amivel meg is alapozom a jó komfortérzetemet.Aztán kimegyek a sorhoz,beállok a helyemre,kitöltöm a közben kiosztott nevezési lapomat.Majd beindul a nevezés,megindul a sor!


 Mondták,de igazából nem akartam elhinni,a sor olyan sebességgel fogy,hogy csak ámulok.Ha százan nem álltak elõttem akkor sehányan,mégis 5 perc alatt bent vagyok az épületben,majd 2 perc alatt kezemben a pecsételõs lapocska meg az Igazoló füzet.Van megfelelõ számú személyzet,ez a titka a dolognak.Ennyi emberrel csak így lehet.Illetve lehet másképp is,csak akkor jön a két órás sorállás,meg a parasztlázadás:)Na itt ez elmaradt.


 Nevezés után beöltözünk túrázónak az autóból,elbúcsúzunk Marikától aki ma Peti depósaként teljesít szolgálatot és nekivágunk.Pár méterrel arrébb beállunk az indító(rajtidõ adó)sorba,ami szintén nem kicsi,közben Peti és Tamás elmegy kocsmázni(kávézni).Megvárni õket esélyünk sincs,meglódul a 70 méteres sor,sodor az ár,rendezõk terelik a népet-gyerünk,gyerünk,ma neveztetek?akkor erre!-két perc és Zsuzskával a túrában találjuk magunkat.


 Elkezdõdött.


 Aszfalton hömpölyög a KINIZSI mezõnye,kiemelkedünk Békásmegyerrõl.Ez a közösségi élmény felemelõ,ugyanúgy,mint a Kitörésen egyáltalán nem zavar a tömeg,sõt!Hatalmas érzés ennyi ember között gyalogolni,akiket mind egy cél vezérel,legyalogolni a távot,teljesíteni a legendás túrát.Hamar kiderül,hogy a pulóver felesleges,pár napja ilyenkor az ország több részén repkedtek a mínuszok,most süt a Nap és van vagy 15 fok.És emelkedünk folyamatosan.Letérünk a murvára,a piros kereszt jelzést hamarosan piros sávra cseréljük.Feltûnnek elõttünk a hegyek.


 Óvatosan átkelünk az ürömi mûúton,elkezdünk komolyabban emelkedni.Az emelkedõ ellenére nekem megfelelõ tempóban halad a sor,csak néha érzem kényszerét az elõzésnek,akkor viszont ezt meg is ejtjük Zsuzskával,leragadni azért nem tanácsos senki mögött,messze még a vége,ha tudunk gyorsabbak lenni akkor menni kell.Elsõ áldozatunk az Ezüst-hegy(Ezüst-Kevély),majd bõ egy kilométer után felérünk a Nagy-Kevély csúcsára.A térkép ide szép kilátást jelez,ezt én is megerõsítem,valóban gyönyörû a kilátás a Budai-hegység felé.Nézelõdünk pár percet,majd a "Csak a 40-eseknek pecsét,100-asok tovább"-ot ismételgetõ pontõrök sorfala mellett elhaladva,bokatörõ ösvényen hagyjuk el a csúcsot.Lefelé menet õrült tempóban ugrál el mellettünk néhány ifjú titán-nem féltik a lábukat,csak nehogy ráfázzanak a virgonckodásra!:)


 Ismerõs helyre érkezünk,ez a Kevély-nyereg,Ösvénytaposóék túráján jártam erre nemrég,csak akkor máshonnan jöttem,és másfelé is hagytam el a helyet.Most a kéken folytatjuk a mókát,kihagyjuk a Mackó-barlangot.Leérünk a csobánkai aszfaltút elõtti egyenesre,a térképen itt is feltûnik a "Szép kilátás"-felirat,itt sem túloz.


 Csobánkai mûút,Peti depózik,na nem azért mert kicsinálta a majdnem 10 kilométer,hanem mert az autóban felejtette a botjait:)Árnyékban talpalunk,ami már most is sokat számít,jó idõnk lesz ma,úgy tûnik.A Szent-kúti elágazásnál zöld sávra váltunk,majd ismét erõs emelkedés veszi kezdetét,irány a Hosszú-hegy.Aztán a sor egyszer csak megáll.Hamar elterjed a híre,hogy a pontõrök késtek,bár lehet,hogy az történt,hogy sokan pontnyitás elõtt érkeztek és kénytelenek voltak várni.Így nyitásra már eleve nagy lett a sor,ami az elsõ ellenõrzõpont esetében minden túrán lehetséges,nem hogy itt.Sebaj,épp összefutottam Levivel,megreggelizünk,eszmét és tapasztalatokat cserélünk,semmi gondot nem okoz a várakozás.Amúgy sajnáltam volna az idõt megállni enni,így legalább ez is megoldódott.


 Pecsét begyûjtve,irány tovább!Pihentetõ szakasz következik nulla szintemelkedést ír az itiner és valóban.Levivel beszélgetünk,közben elviharzik mellettünk Never Feri,még köszönni sem tudok neki annyira gyorsan fut:)De hát futni jó,mint tudjuk a fórumból:)Aki bírja....:)


 Leérünk a pilisszentkereszti mûútra,depóskocsik sora mellett koptatjuk pár méteren az aszfaltot,majd dobunk egy balost.A túra eddigi legkomolyabb emelkedése következik,a szerpentin kezdetéig a Magas-hegyet is megjárva vagy 150-200 métert gyûjtünk be egyhuzamban,nagyon húzós!Aztán itt a szerpentin,ez is emelkedik persze rendületlenül,de véleményem szerint az ide vezetõ két kilométer megerõltetõbb.A kanyrokban fotózok,gondolom akiket a fotók után újra és újra visszaelõzök már a ....-ba kívánnak:)Szerpentin letudva,felérünk egy fennsíkra,átvágunk egy kisebb mezõn,majd újra erdõben gyalogolunk-immáron lefelé.Komárom-Esztergom és Pest megye határán fut a zöld sáv alattunk,bõ fél óra elteltével errõl a határsávról letérve(néhányan úgy láttam ezt a kanyart benézték)dobva egy balost,erõs szintvesztéssel,letarolt erdõ által határolt vízmosásban lezúdulunk a Pilis-nyeregbe.Ellenõrzõpont üzemel itt.


 Mi is keresünk egy alkalmas padot és asztalt,lepihenünk kicsit eszegetni,iszogatni így a 26. kilométer tájékán.Komoly élet van ezen a ponton,vásárolható enni-,és innivaló is,sõt valamiféle túrabolt is kitelepült,a szemem sarkából látom,hogy lehet venni 23ezerért túraszandált.Hurrá.Még jó,hogy lehet kapni,szokta volt mondani ilyenkor egyik barátom.Mi a hazaiból csemegézünk,majd egy tábláról megtudjuk,hogy már csak 99.900 lépés a cél,ezt az információt feldolgozásra agyunkba küldve folytatjuk az utat.


 Most jön egy jó köves rész-nyugtat meg bennünket Peti és Tamás,és valóban be is fut a kicsit sem várt szakasz,bár elmondásuk szerint a tavalyi állapotokhoz képest ez már semmi.Akkor állítólag frissen volt terítve az öklömnyi kõ,kikerülni szinte lehetetlen volt,mindenki legnagyobb örömére.Ehhez képest most tényleg nyugodt a helyzet,kellõképpen belesimultak már a kövek az útba.


 Újabb erõs szintvesztéssel búcsút intünk a Kétágú-hegynek-kösz,hogy eddig megtûrtél magadon,lezuttyanunk Kesztölc határába.Az út mellett idõsebb úr ül kempingszéken-tudod kit vár?-kérdezi Zsuzska.Az apukáját!Eláll a lélegzetem,õ maga is van vagy 60!:)


 Hársfa sörözõ kitelepült pontját kihagyjuk,van még hazai folyadék,meg csak lesz egy közkifolyó valahol!Ilyet nem találunk(pedig van,info -rafter-tõl,a kocsma után valahol bent egy utcában 100 méter kitérõvel,egyébként az igazolófüzet is megemlíti,Eszrergomi u.105-talán nem itthon kellene csak átnézni:)),viszont megismerjük a legendás kútvizes házat,idén is kivezették az utcára a slagot,szerencsére nem hosszú a sor,mi is beállunk.Innen is nagy köszönet!


 Kigyalogolunk a faluból,a mûútnál visszanézek,jól néz ki ez a Kétágú-hegy!Olyan semmilyen szakasz jön Dorogig,amúgy a lábnak pihentetõ a homokos talaj,szint semmi.Elõveszem az ebédemet,hadd melegítse kicsit fel a Nap,ha már mikró nincs:)Ebédemet kezemben lóbálva érek be Dorogra.


 A sorompó elõtt egy parkolóban ülünk le ebédelni,Zsuzska padokat és asztalt vízionált erre a helyre,hát ilyeneket nem találunk,de legalább árnyék az van:)Peti is ide kérte pont a depót,így együtt ebédelgetünk,együtt gyûjtjük az erõt Nagy-Getére.Befalom a tojásos nokedlit uborkával,a többiek jókat derülnek rajtam,Ottorinotól loptam a tészta ötletét,jó ötlet volt,legalább egyszer egy nap egyen rendeset az ember!:)Kihasználom a közönség segítségét,bolt után érdeklõdöm,nem idén barnult asszonyság kislányával még azt is felajánlja,hogy idehozza nekem amit rendelek,én ezt udvariasan visszautasítom,és elsétálok az 50 méterre levõ kisboltig:)Veszek egy jéghideg Cherry-Coke-ot,meg egy hasonló hõmérsékletû másfeles ásványvizet.A kólát még Dorogon beborítom,a víz bekerül súlynak a zsákba,de úgy érzem még szükség lehet rá.Baromira meleg van ugyanis.Nincs kánikula,de meleg van.Többiek jégkrémeznek egyet,így hagyjuk el a települést.


 Temetõ mellett gyalogolunk,skubizom a kutat,de nem látom,mit meg nem adnék pedig már egy mosakodásért!Kiérünk Dorogról,újra emelkedünk.Annyira utálatos ez a túra,minden pihenõ után emelkedõ!:)Aztán NAGYON elkezdünk emelkedni,tûz a Nap ezerrel,mi meg itt szenvedünk felfelé ezen a domboldalon.Nem vagyunk százasak az tuti.:)Mire felérünk az Uradalmi-erdõbe elhagyja a számat néhány cifra mondat.Az árnyékban azért már lényegesen jobb a helyzet,felfelé törtetünk továbbra is,de már nem égeti a fejünket a Nap,ez lényeges különbség.Hamarosan itt is a csúcs.Sokak mumusa meghódítva.Szerintem az elõtte levõ kaptató az igazán durva,a csúcs elõtti 1 km már ahhoz képest gyerekjáték.Nagy-Gete,42,75km.


 Sokan fekszenek sokfelé,sokan vizslatják a talpukat,sarkukat és sokan ki is szállnak itt.Szépen hangzik,hogy lenyomjuk a KINIZSIT,aztán jön a szomorú valóság,a 100 kilométer nem piskóta.Fotózok párat,mi nem pihenünk itt,még odafutok üdvözletemet tenni a rám köszönõ Popeye-hez és fiához Istvánhoz akik épp a sorukra várnak a csúcskereszt árnyékában,aztán Pisti(Popeye) intelmével a zsebünkben óvatosan nekiállunk elhagyni a hegyet.Hát igen.Elég meredek és elég sziklás!:)Ennek ellenére van aki itt sem bírja megállni,hogy elõzgessen,egyikõjüket meg is dícsérem,gondolom mire leér legalább 12 embert megelõz az ösvényen épp óvatoskodó 143-ból,ezért mindenképp megéri a rohanás....


 Jobban aggódom azonban az épp mögöttem jövõ kolléga miatt,aki úgy 5 méterenként csúszik meg,lábbelije talpa teremlabdarúgó-cipõket megszégyenítõen síma lehet,folyamatosan azt a pillanatot várom,mikor rúgja ki alólam a lábaimat:)Ez aztán szerencsére elmarad,halálszakasz túlélve:)


 Közben utolérnek Popeye-ék,innentõl nem lesz semmi durva,tudom meg tõle.Akkor ez a löszfal itt elõttünk mi a frász Pisti!!??:))Á,ez már semmi,és vigyorog:)Még szerencse,hogy összetorlódott a sor,így legalább lassan haladunk és a port is nyelhetjük:))Felkapaszkodunk a homokdomb oldalába(tényleg nem hosszú,csak meredek),majd szétmosott,árkokkal tarkított homokúton hullámvasutazunk.A kék kereszten járunk,mezõgazdasági terület mellett visz utunk,árnyék nuku,nagyon király:)Elosonunk a Hegyes-kõ alatt majd egy platóra érünk,minden irányba szép a kilátás,ellátni Esztergomig,mögöttünk a Gete,látni a Dunát is egyes pontokról-szép.


 Aztán az ezen a túrán már szokásos erõs szintvesztés jön,befutunk Tokodra.Közeledve a pincesorhoz olyat látok amitõl fülig érõ mosoly ül az arcomra:kerekeskút áll az út mellett,és a tokodi asszonyságok folyamatosan húzzák(tekerik)fel a túrázóknak a jéghideg fürdõvizet!Rögtön célba veszem az építményt,ledobom a zsákomat a fûbe és irány mosakodni.Azt elmondani nem lehet mennyire jólesik!!Közel 50 kilométer után ebben a melegben megmosakodhatok,ez többet ér mindennél!Percekig borogatom magamra a jéghideg vizet,benedvesítem a sapkámat és a pólómat is.Majd pecsételek(szerencsére mi észrevettük,hogy itt azt is kell),kapok egy mûanyag bögrét,beállok ivóvízért a sorba majd magamhoz veszek pár kisebb zsíros kenyeret uborkával és eszegetek.Cztamas is épp ekkor ér ide,vele költöm el a megkésett ebédet,õ komolyabb idõt tervez ma menni,hamarosan odébb is áll,kicsit késõbb mi is elindulunk Tamással és Zsuzskával.Nézzük csak,mi is jön most?Tamás szerint emelkedõ,de nem olyan hosszú,talán egy kilométer.És nem is állított valótlant!:))Csak azt felejtette el közölni,hogy 100 méter szint is ránk tör ez alatt az ezer méter alatt:))Na itt,ezen a szakaszon is mondtam szépeket...Evés,pihenés,brutál emelkedés-utálom ezt a túrát:))


 Valahogy azért csak felértem a Kõsziklára(ehhez képest a mumus Gete nálam elbújhat),majd erdõben,árnyékban,mélyútban,hamarjában el is tékozoltam a keservesen összekapargatott szintet.Befut Mogyorósbánya.


 Depóskocsik hada közt érjük el a Kakukk vendéglõt,itt is megengedek magamnak egy jéghideg Coca-Cola terméket,amihez balatoni árakat megszégyenítõ összegért jutok,de most ez másodlagos.Hideg,szénsavas,cukros,ez a lényeg.Elindulok visszafelé,leheveredek Petiék mellé a depóskocsi árnyékába.Ez nem számít depózásnak ugye?Nevetnek rajtam,hogy lehetek ennyire merev,mikor nem fogadok el semmit a kocsiból,sõt oda sem teszek be semmit,pedig már van a zsákomban felesleges dolog.:)


 Heverészünk jó tíz percet,lábat napoztatunk,zoknit szárítgatunk,majd öszeszedjük Zsuzskát a közkifolyó mellõl-neki ez a megszokott pihenõhelye,és ebbõl most sem enged.Elindulunk felfelé(hova máshova ezen a túrán pihenõ után!?:),ki a faluból,a falu szélén újabb közkifolyó,itt nincsenek sokan,frissítek egyet.Már nincs olyan meleg,de még jólesik.


 A faluból kiérve követjük a kék sávot,néhány szusszanást beiktatva felgyalogolunk a bajóti Öreg-kõ pihenõhöz.A Jankovich-barlangot azért most kihagyjuk.:)Innentõl jó darabig ismerõs a terep,sokat számít ez fejben,az eddigi szakaszon az egyik legnagyobb problémám az volt,hogy nem tudtam mi vár rám.Most ez változott.Például tudom,hogy most lejtõ jön Péliföldszentkeresztig!:)


 A forrásnál tényleg csak pár percet idõzünk,készítek fél liter Isostart,bár már egyáltalán nem kívánom,a friss víz jobban esik.De hátha.Van a zsákomban még vagy 1 liter ásványvíz,itt van akkor ez az izoital,meg még fél liter víz az oldalzsebben.Ennyinek elégnek kell lenni Bánya-hegyig.A Bika-völgyes vízvételi lehetõség számomra nem tûnik biztosnak.


 Elhagyjuk a szaléziek birodalmát,kis aszfaltozás jön,eddig csak ellenkezõ irányba mentem itt,most szembesülök azzal,hogy emelkedik.Hát persze,hiszen pihentünk:)Letérünk a burkolt útról,utolérjük Ottorinót,az õ társaságában kaptatunk fel a Kökényes-hegy oldalába.Utolérünk egy párost akik beszámolnak róla,hogy láttak egy strandpapucsos(!) teljesítõt.Most mit mondjak?:)


 Leérünk a Bika-völgybe(bajóti mûút),rácsapok az asztalon levõ pár gerezd almára,inni a sajátból iszom,hadd fogyjon a súly a hátamról.Hamarosan indulunk is tovább,emelkedõ jön,de legalább ezt tudom milyen.


 Tudom a francokat!Erre is csak fordított irányban jártam még,úgy meg lejtõ,és sokkal rövidebb!:)Azért nem vészes ám,folyamatosan lehet haladni.Beérünk a nyiladékba,távvezeték alatt jön egy fel,aztán egy le,majd a végére még egy kicsit fel,itt is van a Vaskapu.Leveszem a zsákomat a hámozott,sós szotyit keresem,de nem találom,pedig már ettem belõle ma.Elnyelte a zsák.Egy szendvics akad a kezembe,megfogom hát azt,és felveszem a zsákot.Elindulok.Elkezdem enni a szendvicset.Illetve elkezdeném.Nem megy.Leharapom a falatot,de lenyelni nem tudom:)Vicces:)Tudom,hogy kellene a táplálék,de nem tudom lenyelni:)Nagy nehézségek árán,sok folyadékkal három apró falat megy le,több egyszerûen nem.Eltenni a maradékot nincs energiám(ahhoz újra le kellene venni a zsákot ,majd újra felvenni)így átadom a természetnek,jó messze hajítom a tüskés bozótba.Örülnek neki majd azok akik lebontják,én meg nem követtem el az esztétikai környezetszennyezés bûnét.


 A vaskapui visszafordító még világosban megvan,amúgy sem lett volna gond talán.Felérve a Maróti-hegyre aztán elõkerülnek a fejlámpák,az erdõ takarásában már hasznukat vesszük.Áthaladunk Pusztamaróton,aszfaltozunk kicsit,majd a Kis-Gerecse oldalában jön a kellemes sziklás ösvény!Megúszom belerúgás nélkül,ami azért sötétben nem kis teljesítmény:)Egyházi üdülõ mellett el,Sandl-hárs mellett el,haladunk a Gerecse oldalában a hamarosan eljövõ Bánya-hegyi pihenés és tea reményében.Sosem érünk oda!Eltalál egy kisebb holtpont,nagyon várom már a pihenõt,miközben abban bízom,hogy a hely nevében igaz hogy ott a "hegy"-szócska,de talán erõsebb emelkedõ nem társul mellé.


 72 kilométer,Bánya-hegy.Pecsét kerül a lapra,tea a bögrébe,túrázó a fûbe.Kicsit nedves ez a fû,magunk alá is terítjük gyorsan amink van,és elterülünk.Finom a tea,sikerül mellé megennem két hazai pogácsát is.Nagy dolog,örülök is neki!Újabb teát kíván a társaság,megsajnálom õket,elviszem megtölteni az õ bögréjüket is.Aztán tovább pihengetünk.Mezítláb fekszem a fûben,nem tudom hány fok lehet,nem fázom,a lábam is meleg.Azért biztos nincs jó idõ:)Negyed óra múlva már érezzük is,hogy nincs túl meleg,elmegyek melegedni kicsit a tûzhöz.Aztán összecihelõdünk és megindulunk.


 Most cseréltem elõször zoknit,aranyat ér,úgy érzem.A lábamnak amúgy sem volt semmi baja,de ez a friss,száraz zokni....ez mindent megér!Jókedvvel haladunk(nekem jó a kedvem:),ez az elsõ pihenõ ma,amit nem kaptató követ:)A vértestolnai mûútig nem is emlékszem semmi különösre,valószínûleg azért mert nem is történt ilyen.Tök sötétben valahogy a mezõn se kispistázik át senki,halad a sor fegyelmezetten,csendben a kijelölt kék sávon.A mûútnál én úgy tudtam frissítõpont lesz,nem volt,de nem bántam,igazából nem is hiányzott.Megyünk tovább.


 Mûút után nem sokkal a kék letér balra,ezt néhányan állítólag mindig benézik,ismerve a helyet velünk ez nem fordul elõ.Újabb monoton rész jön,a Pes-kõ-hegy alatt haladunk,szintemelkedés nincs,esemény nincs,sötét-az van.Itt már ellenõrzõponttól ellenõrzõpontig gondolkozom,és nagyon várom már a következõt ami a koldusszállási elágazásnál vár ránk.Tamás nem rég 10 percre tette a hátralevõ idõt odáig.Utolér Peti,nézi a GPS-t,talán 20 perc és odaérünk,mondja.Nem örülök.Ráadásul az út olyan kövessé vált közben,hogy csak na.Borzasztóan utálom ezt.A Decathlonos bakancsom igaz,hogy Vibram-talpas,de a Decathlon Vibramja közel sem olyan vastag mint mondjuk Scarpáé amihez eddig szoktam.Érzem,hogy a ponton ragasztanom kell a lábujjak mögött,különben gond lesz a hátralevõ 17-18 kilométeren.


 83,74 kilométer,Koldusszállás-elágazás.


 Van leves!Ez az egyik legjobb hír,ami itt fogadhatott.A leves forró,van benne zöldség is.Pohárból-pohárba borogatva elhûtöm iható hõmérsékletûre,aztán leküldöm.Nagyon jólesik,szerintem finom,akinek meg kényes ízlésének nem megfelelõ,hozasson ide taxival másikat a Gundelbõl....


Peti úgy érzi mehetnékje van,elindul,mi itt is pihengetünk jó tíz percet,konkrétan elterülünk egy fáklya árnyékában.A szintidõ nincs veszélyben,a lehetõ legjobban akarjuk magunkat érezni,így pihenünk.Hosszú,nagyon hosszú,monoton,nem nagyon,de folyamatosan emelkedõ szakasz áll elõttünk,van aki tudja mi vár rá,van aki csak sejti.Én csak sejtem.72 kilométer volt az eddigi legtöbb egyben legyalogolt távom,most meg már 84 körül járunk.Azért lassan elindulunk.


 A talpamat leragasztottam,bevetettem egy újabb friss zoknit,vízhólyagom még nincs,de azért már elõjött az a kellemes égetõ érzés,ami fõleg újrainduláskor jön elõ ugyebár:)Most is.És az út továbbra is köves.


 Hát ez aztán nagyon idegõrlõ szakasz!Megyünk bele a semmibe,nem történik semmi,nem látok semmit csak azt a pár métert amit a fejlámpa bevilágít.A csendet csak a túrabotok ütemes kopogása töri meg,eddig sem volt a mezõny túl harsány,mostanra pedig már mindenki elcsendesedett.Kopogunk a köves úton.Néhányszor azt hiszem,hogy most már a Baji-vadászház körüli új sárga sávon járunk,de minduntalan tévedek,mikor meg feltûnnek balunkon a távolban Tatabánya fényei szomorúan állapítom meg,hogy messze van az még:)


 Kilenc kilométer monoton baktatás után elérjük a Szent Péter-templomromot,utolsó ellenõrzõpontunkat.Pecsétlenyomat lapkára rá,túrázó fûbe le!:)Elnyújtózunk egy sátor elõtt,a hangulatunkkal amúgy nincs baj,mindenki vigyorog,bár ez a vigyor nem biztos,hogy annyira õszinte:)Sokan kérdezgetik,mennyi van hátra,pedig nyilván tudják,csak azt remélik,hogy hátha......hátha kevesebb:))7 kilométer.Máskor nevetséges 7 kilométer.Most nem annyira.Meg valami szurdokot emlegetnek itt Zsuzskáék,ami jó meredek,meg jó köves.Meg a jó....:))


 Elindulunk.Talp ég,túrázó halad.Csendben.Elgyötörten.Stációk mellett visz az út,elõször észre sem veszem,hogy azok,de aztán leesik.Aztán hirtelen itt a szurdok!Elkezdek ereszkedni.A talaj jó köves,néhol az ösvény mellett szakadék.Finom.Gyorsan fogy a szint,jól mondták az elõbb,meredek a vízmosás.Balra nézek,Krisztus épp vállára veszi a keresztet.Az jó.Az valahol az elején volt.Hamarosan le is érek.Leülök egy padra,megvárom Tamást és Zsuzskát.


 Pillanatok alatt beérnek,együtt indulunk tovább Bajra.Nejlonzacskós kolléga futkos fel-alá,hogy most merre kell menni,meg ki tudja az utat,nagyon megörül Tamásnak,be is társul mellé gyorsan,mi kicsit lemaradunk Zsuzskával.Aszfalton,meredek aszfaltos úton ereszkedünk le Bajra,nem mondom,hogy jólesik a lábamnak.Úgy a 80.kilométer körül a jobb térdem külsõ fele elkezdett kicsit fájogatni,ezek a meredek ereszkedések azok,amik ilyenkor pont nem kellenének.A baji templom órájáról valamivel hajnali 5 elõtti idõt olvasok le,ahogy elhaladok alatta.Volt egy kis kitérõm így egyedül baktatok.Ég a talpam,elég mereven mozog a lábam,fáradt vagyok,de amúgy semmi gond.Baj és Tata között kerékpárút,a tábla tiltja itt a gyalogos forgalmat,de ez senkit nem hat meg:)Majd biztos átmegyek a másik oldalra,az plusz 10 méter!:)


 Tata,sorompó valahol 5 óra után pár perccel.A térkép a zsákomban van,így inkább bevárom azt a csapatot,akiket az elõbb elõztem le,hátha valamelyikük tudja az utat.Valamelyikük tudja,térkép is van nála.GPS-es kolléga még jobb utat javasol,de most még megyünk a kijelölt második balos utcáig.Valami sárga nyilak is feltûnnek idõnként,és arra mutatnak amerre menni kellene.Befordulunk a második utcán balra,megyünk lefelé.Valaki azt mondja itt jobbra kellene tartani a térkép szerint.Sárgamellényes valaki meg kiabál,hogy menjünk csak tovább lefelé.Elõször azt hiszem egy rendezõ,de aztán kiderül,hogy a postás.:)Így jártam,én már elindultam lefelé,az elõbb ránéztem én is arra a térképre,tudom,hogy arra kellene menni,de már vissza nem fordulok.Így kispistázom vagy 70 métert.Bevallom.Ez van:)


 Leérek a fõútra,balra fordulok,aztán be jobbra az Ifjúsági Táborhoz.Never Feri és Pap Gabi jön szembe,gratulálunk egymásnak,kérdezik hogy ment,mondom nekik 80-ig tetszett,80 felett azért már annyira nem:)Igen az a rész"agyhalál"helyesel Feri:)


 Táborba be,a többiek épp jönnek mosolyogva lepakolni.Lejelentkezem a célban,átveszem az Oklevelet és a jelvényemet.Mindkettõ szép.az Oklevél olyan "régies",nekem valószínû pont ezért tetszik annyira.Az idõm amúgy 22:25 lett.


 Az étteremben elköltöm a gulyást egy kóla társaságában,sõt Zsuzska adagját is elfelezzük még Ottorinóval.Nekem ízlett,nagyon jólesett,ízlések és pofonok....ahogy mondani szokták.A fánkomat átadom Zsuzskának,ebben még lekvár is van,örül is neki!:)


 Összeszedjük magunkat,a híres tojáshéjas járással kiballagunk az autóhoz,út közben még -rafterrel-is kezet rázunk.Marika hazatranszportál bennünket,az elalvástól nem kell félni,annyi a hirtelen ránk zúdult történés,hogy hazáig sztorizgatunk nevetgélve.


Köszönöm mindenki segítségét,aki bármilyen módon hozzájárult a sikeres teljesítéshez!A családnak a türelmet,a túratársaknak a társaságot,a fuvart,a Rendezõségnek a rendezést!


 Köszönöm a lehetõséget!


 dnvzoli


A túrán készült képeimet megtekinthetitek itt:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/KINIZSI1002012051920?authuser=0&feat=directlink


 Néhány infó az elsõ bálozóknak,amik tudatában én is nyugodtabb lettem volna,bár a fórumon azért mindent meg lehet(ett) tudni(meg nyilván a rendezõk is válaszolnak a feltett kérdésekre).De azért mégis:


 Folyadékpótló helyek:Békásmegyeren két nyomós kút,plusz a vendéglátó helyek,Csobánka,temetõ-100 méter kitéréssel,a túra 10. kilométerénél,Pilis-nyereg-kitelepült vendéglátós-26.km,Dorog-boltok,kocsmák,temetõ-36.km,Tokodi pincék-víz,fürdõvíz-48.km,Kesztölc-nyomóskút plusz kivezetett kútvíz-plusz a kitelepült kocsma-33.km,Mogyorósbány,nyomóskút két helyen az útvonalon plusz a kocsma-51.km,Péliföldszentkereszt-forrásvíz-56.km,Bánya-hegy víz hordóból plusz tea-72.km,Baj-nyomóskút97.km,Tehát nem kell megijedni,van lehetõség bõven!1-2 liternél többet cipelni teljesen felesleges.


 Ételhez is hozzájuthat aki megszorul,már a Pilis-nyeregben is(26.km),aztán Dorogon van pár lehetõség,Tokodi pincéknél van zsíros kenyér,idén a Bika-völgyben ott volt a Hot-dogos(ígérte jön jövõre is).Bánya-hegy-gulyásleves-72.km.Egy 50-60-as túrára valónál többet cipelni felesleges,a vége felé már úgysem tudod lenyelni!:)Érdemesebb több csokit vinni inkább!:)


 Még mobil WC-k is vannak:Szántói-nyeregben(17.km),a Pilis elõtt,Bánya-hegyen(72.km),a vértestolnai mûútnál(78.km) és a Koldusszállásnál(83.km).