Túrabeszámolók


Dolina túrák

TonnakilométerTúra éve: 20122012.05.13 11:50:30

A tegnapi napon sikeresen megrendezésre került az immár 9 éves múltra visszatekintõ Dolina teljesítménytúra.



Nagy szerencsénk volt, hiszen - a tavalyi évhez hasonlóan- a jó idõ kitartott a túra befejezéséig. A részt vevõi létszám meghaladta minden várakozásunkat. Az öt különbözõ hosszúságú távon (13, 20, 30, 40, 56 km) összesen 1774 fõ tette tiszteletét.


A Dolina-túra lokális nagy-rendezvénnyé vált, amire a közeli települések iskolásai, szüleik, pedagógusaik, és minden környékbeli polgár készül, számít rá és többségében jól is érzik magukat rajta. Kialakult egy egészséges versengés, hogy melyik iskola indul nagyobb létszámmal. Szinte természetessé vált, hogy ha Dolina-túra, akkor jönni "kell". Igazi tömegtúra eseménnyé nõtte ki magát. Hogy ez jó-e, avagy sem, nem az én tisztem megítélni, de azt hiszem, van egy olyan értéke, ami miatt folytatni KELL!


A két legrövidebb távon már régen nem beszélhetünk a szó klasszikus értelmében vett túrázásról (mert ez nem az), de igenis büszkék lehetünk, mert a gyerekek százait, ezreit mozgatjuk meg. Többségükben évente csak ezt az egy napot szentelik erre, de az egy is sokkal több, mint a semmi. Lehet, hogy csak néhányuk válik rendszeres természetjáróvá, legtöbbüknek csak ez az évi egy alkalom lesz, amikor közelebb kerülnek a természethez, de ennek az egyetlen alkalomnak is nevelõ, értékteremtõ hatása van. A túrarendezéssel a nyakunkba vettük a felelõsséget, hát tennünk kell, amit felvállaltunk.


Ezzel szemben, aki nagyobb teljesítményekre vágyik, az választhatja a hosszabb távok valamelyikét. Azt könnyen beláthatjuk, hogy a két leghosszabb távon lényeges létszámrobbanásra nem számíthatunk. A környéken lakók közül alig van, aki ilyen hosszú túrákra jár és ráadásul az év ezen szakaszában számtalan "versenytársunk" is van. Mivel az ország minden részébe eljutottam már túrázni, határozottan állíthatom, hogy sem a természeti értékek, sem a rendezés színvonala tekintetében egyáltalán nincs mit szégyenkezzünk, sõt...


Sajnos/szerencsére a két leghosszabb távon viszonylag szerényebb az indulók létszáma, ami egyben e távok erénye is. Itt aztán meg lehet mutatni, hogy „ki az ember a gáton”, s a kora reggeli indulási lehetõség miatt attól sem kell tartsanak, hogy egymás sarkát fogják letaposni a túrázók. Mire innen célba érnek a túratársak, a rövidtávosok már régen otthon vannak, s mesélik egymásnak, hozzátartozóiknak élményeiket.


Az útvonalon nem találunk szirteket, vízeséseket, középkori várromokat, de aki nyitott szemmel, nyitott lélekkel jár, az igenis megtalálja a maga gyönyörûségét a túra folyamán. Az idei évben az akác, a vadrózsa és számos vadvirág virágzása egybeesett a túrával. A teljes útvonal végig méz-illatban úszott. A szikrázó napsütésben lankás dombok, hûs völgyek, erdõk, cserjések, virágos rétek és szépen megmûvelt mezõk között gyalogolhattunk. És még egy dolog, ami nem sok túrán adatik meg. A jelképes nevezési díjért minden induló megmártózhat az albertirsai termálfürdõ medencéiben. Hmm…


Nem találkoztam még olyannal, akinek nem tetszett volna ez a vidék, persze más, mint a Bükk, mint az Õrség vagy éppen a Börzsöny…

Örömmel tölt el, hogy ha nem is az elejétõl fogva, de immár harmadik éve aktív részese lehetek ennek a kiemelkedõ túra-rendezvény megszervezésének. Idén – többek között- a rajtoltatás és az 56-os táv seprése volt a feladatom. Kedves kötelességemnek érzem, hogy a magam eszközeivel én is népszerûsíthetem itt az Alföldön a túrasportot.


Végezetül hadd gratuláljak minden túrázónak, minden rendezõtársnak a sikeres teljesítésért.


És már csak 364-et kell aludni és jön a 10. jubileumi Dolina túra!